Mivel a múltkori párnahuzatra anyukám azt mondta, hogy tetszik neki, nekiadtam, így aztán megint párnahuzatot varrtam. De akkor mindjárt kettőt, hogy mindkét díszpárnámra jusson.
Egyébként valamennyi még mindkét anyagból maradt, hmm...
Folt. köv.
Mivel a múltkori párnahuzatra anyukám azt mondta, hogy tetszik neki, nekiadtam, így aztán megint párnahuzatot varrtam. De akkor mindjárt kettőt, hogy mindkét díszpárnámra jusson.
Egyébként valamennyi még mindkét anyagból maradt, hmm...
Folt. köv.
Ilyenre sikerült összevarrnom a takaró három részét. Szeretném Zsófira fogni, de pont aludt, mikor összepakoltam a sorokat és megvarrtam. :o)
Zsuzsi rendes volt, és elvitte így, majd kijavítja, mielőtt hátlapozni és steppelni tudná.

Amiket azután méretre szabdaltam, hogy majd más csíkokkal kiegészülve blokkokká varrhassam:
Amiből először ezt a 12 blokkot varrtam meg:
Hogy végül kirakózzak velük egy szövöttnek látszó mintát:
Meg egy lépcsőset is:
De az igazat megvallva itt még szavazás se volt, mert az egyik kirakózás már csak kíváncsiságból történt meg.
Folt. köv.

De azt a hiányt megoldotta némi egészen sötét kék vászon:
Aztán amint elaltattam Zsófit, nekiláttam kirakózni. Gondoltam, itt már túl sok lehetőség nem lesz, kékek a kékek mellé:
Vagy négy sarok és két felező:
A kedvenc részem azért az volt, mikor Zsuzsi felvetette, hogy a szürke sorokat betehetném a kékek közé... mondjuk, hogy azokat már összevarrtam, az kissé ellehetetlenítette azt a próbát. De akkor még mindig jött azzal, hogy a két hosszanti oldal felétől tegyem át a sötétkékeket a rövidebb oldalak feléhez:
Mint legtöbbször, most is megoszlottak a szavazatok, de legalább nem hárman háromfelé szavaztunk. :o)
Folt. köv.
Összevarrtam a foltjaimat, a két szavazatot kapott összeállításban, és mivel így 118,5x118,5 cm, babatakarónak elég is lenne (még egy ovisnak is):
De még nincs kész, mert máris továbbgondoltam, és íme, elő is sorakoztak hozzá a plusz foltok:
Aztán átszaladtak a varrógép alatt:
Itt meg már vasalásra várnak:
Folt. köv.
Mivel lábzsákból nem árt egy váltás, a múltkori nagy változatból készítettem még egyet, ezúttal világoskékben, mert ebből is volt még elég maradék polárom itthon. Az eleje közepén egybecsaltam a felső és a zsákrészt, hogy könnyebb legyen bevarrni a cipzárt. A mellényrészt vékonyan kibéleltem, ez meg csak az egyszerűbb kar-, és nyakkivágás eltisztázás miatt volt.
A múltkor megmaradt, törtfehér mellényke vállrészek is megkapták a megfelelő kiegészítést, világoskékkel lettek egésszé, ezúttal cipzáras záródással, mert Zsófi szereti a cipzárakat. :)
Egy kisebb maradékból pedig, egy baba Burdás ötlet alapján, manósapit is kapott, amiről sajnos csak egy futtában lőtt képem van.
Mivel a magamnak varrt díszpárnahuzatot anyukámnak ajándékoztam, mert megtetszett neki, most azzal a két anyaggal játszom majd megint...
Folt. köv.

Ez adta magát, sőt, még szavazatot is kapott, pedig szinte unalmas.
Ez és hasonló társai Zsuzsinál kiestek a szavazásból, mert csúzlik vannak rajta (Y alakba rendeződnek a foltok), bár Atitól ez is kapott egy szavazatot.
Ez valamiért senkinek se tetszett.
Ez ugyancsak szavazatmentes volt.


Aztán kivasalni őket:
Közben fotóztam az elkészült ribizlibort is, amit gyógyszer jelleggel fogyasztunk, mert megfázásos légúti problémák ellenszere. Nyáron épp ebben a végeredményben reménykedtünk... édes, mint a szirup, gyümölcsös, leginkább Marilla édes meggyborával emlegetjük egy sorban.
A foltokból aztán alakultak négyfoltos blokkok, amikkel kicsit eljátszottam, és tényleg jól mutatnának tizenhat foltos blokknak is:
De már eleve partnerül választottam nekik ezt a sötétkék paplanhuzat maradékot, és ezt az elrendezést:
Ami végül módosult egy másik tervvé, mikor rájöttem, hogy a kék anyagból épp háromszor annyi van, mint amire én emlékeztem.
Folt. köv.
Nekilátunk, azt' majd csak lesz belőle valami alapon...
készült borsó-babakajából is "fasírt":
Az eredményért csak magamat hibáztathatom, hisz ha a borsó ízéért nem vagyok oda, akkor talán több ízesítőt kellett volna belekeverni sütés előtt... azért elfogyott.
Varrás fronton is elkövethető ez a típusú eljárásmenet. A foltos blogok olvasásával nem hagytam fel kisbaba mellett sem... sőt. Két újabb kedvencem Quilty Folk és Crazy Victoriana crazy for quilts, akiktől azt tanultam, hogy varrogass valamit, aztán majd később kialakul, hogy mi lesz belőle.
Mindezt azért, mert a varrás már nagyon hiányzott, viszont időm még mindig nincs rá sok. Volt elöl egy maradék párnahuzat:
Meg egy maradék lepedő fodor része:
Nézegettem a párnahuzatot, hogy milyen foltok jönnének ki belőle legjobban, és arra jutottam, hogy 54 db 8x8-as négyzet:
És minő véletlen? a lepedő-fodor felhajtása épp 8 centis:
Egy-két jobb babaalvás, vagy baba-apa program és még varrni is lesz időm...
Folt. köv.
A saját díszpárnámra is kellett már váltó huzat, így két kedvenc (de nem egyszerre vett) anyagomat párosítva, gyorsan azt is varrtam egyet.
Folt. köv.
Mivel Zsófi várhatóan kinövi a tavalyi, már megtoldott hálózsákjait (ezt és ezt) az előttünk álló őszi-téli szezonban, kitaláltam, hogy varrok neki újat, nagyobbat.
A szabásminta hamar megvolt, ha az embernek egy könyvespolcnyi Burdája van felhalmozva, bármihez talál, csak idő kérdése. :)
Egy polcnyi maradék polárból hozzávalót választani még ennél is egyszerűbb volt, egy mályvaszín darab lett a befutó, ami elég nagy volt hozzá. Sőt. :) Persze, kellett valami kiegészítő anyag is, nem lehetett csak úgy magában hagyni, az nem rám vallana. :D Találtam is mellé egy, még a Lidl-ben, nagyon akciósan vett, óriás méretű pizsama(?) nadrágot, aminek a színe épp jó, és kellemes, paisley mintás. Kiszabtam tehát a hálózsák összes darabjait... de aztán nem az jött, ami logikus lett volna, hogy nekiállok, és megvarrom, ó, nem. Sem az, hogy még a varrás előtt elpakolom a maradék anyagokat. Nézegettem a maradék-maradék polárt, és arra jutottam, hogy azt inkább már vissza sem rakom a szekrénybe, hanem készítek belőle Zsófinak még egy jó meleg, téli nadrágot is. És lőn. De még mindig maradt az anyagból. :D Egy pulcsihoz már nem volt elég, ráadásul, egy rossz hajtás után megkezdett vágásnak köszönhetően még egy mellény darabjai sem jöttek ki belőle egészben. Sebaj, gondoltam, a mellények jól néznek ki külön vállrésszel, majd ez is úgy fog. Elő is vettem egy vajszín polárt, amiből le is vágtam a kiegészítő részeket, sőt, aztán össze is varrtam őket a mályva darabokkal. Aha, fordítva. Egy darabig morfondíroztam, hogy családon belül így is jó lesz, mivel nem csúnya, és a hordhatóságot nem befolyásolja. Aztán mégis levágtam az alaposan felvarrt felső részt, és a vállrészt is kiszabtam a mályvából, de a darabolást indokolandó, ezen darabokat leborítottam a paisley anyaggal. Aztán akkor már a mellény körbeszegéséhez is azt használtam, és a nadrág alján, a gumiházon is visszahoztam.
Ezek után legalább mindent varrhattam olyan sorrendben, ahogy akartam, mert mindenhez ugyanaz a cérna kellett. :)
A mellény patentos, a gombok csak díszek (és még a vajszín változathoz választottam őket, apró, rózsaszín-natúr kockásak. :)
Most a fent nevezett, maradék vajszín mellényvállak néznek rám várakozóan, nekem meg van is ötletem, hogy melyik másik polárt szedjem elő hozzájuk, a következő mellényhez...
Folt. köv.