Záró akkord

Az utolsó öt párnát már külön-külön nem is volt alkalom fényképezni, de szerencsére átadás előtt egy tablóképet azért lőttem róluk.

Ez a kupac a keresztlányaimé, fent a legnagyobbé, alul a legkisebbeké. A felsőt még keresztlányom vőlegénye is megdícsérte (pedig már rég nem fenyegetem... :o) ).

Mondjuk a varrógép azért nem lustálkodhat egész téli szünetben...

Folt. köv.

Szerelmes egerek

Egy párnahuzat maradékaiból (Kata táskájához vágtam szét) készült unokaöcsénknek és barátnőjének párna, egyformán szerelmes egerek már nem voltak, és a keretezést is igyekeztünk fiúsra és lányosra színezni:

Volt azonban még két egyforma minta is, abból az ikreknek készült párnahuzat, de arról már csak a családi tablóképen lesz fotó.



Folt. köv.

Még párna és valami más

Párna Dzseni keresztlányomnak, a takarója maradékaiból, hogy passzoljon:

 A sok párnahuzat közé hamar besűrítettünk egy izét is:

 Bátyánk legújabb ötlete, egy félliteres dobozos innivalóhoz méretezett tartó, gombbal záródó pánttal:

 Szerencsére a méretezést elsőre sikerült eltalálnom, a doboz kényelmesen belecsúszik, de nem lötyög, és nem is szorul.

A záró pánt hátul lejjebb ér, két helyen rögzítve bújtatót képez, amivel övre lehet húzni:

Zsuzsival még mindig dolgozunk néhány párnahuzaton, de ez nem lehet gond, mi szeretünk karácsonykor is varrni (hat féle süti is elkészült mellette).


Folt. köv.

Nem illendő...

... hogy a fiúk után jönnek csak a lányok, de most így sikerült. :o)

Kész lett újabb három párna, két nagylánynak való a Városi lány takaró maradékaiból (és még mindig van némi maradék!) :

 Persze ennyi varrás mellett csak gyors ebédekre van idő, mint például ezek a virslis lángosok, amik a tészta magas rozsliszt tartalma miatt nem keltek meg olyan szépen, mint fehér lisztből, így inkább virslis pálcikák lettek:

Mivel a tészta így is finom, mi meg amúgyis a kenyér héját szeretjük jobban, nem is lehetett volna jobb!

Aztán jöhetett is egy párna egy kisebb lánynak, aki bár nem kicsi már, de ezzel a színösszeállítással szerintem még mindig szeretni fogja régi kedvenceit, a Disney hercegnőket:

Most még a másik öt keresztlányomé következik, de szerencsére holnaptól Zsuzsi is besegít kicsit a varrásba, tehát egyesített erőkkel...

Folt. köv.

Idei sorozatvarrás (avagy ismét üzemel a manógyár)

Az idei karácsonyra vajon mit kap mindenki ajándékba? :o)

 Hozzáteszem, ebbe a projektbe bele se fogtam volna, ha nekem kéne ennyi párnabelsőt varrnom és tömnöm, de szerencsére ettől megmenekültem egy szuper bolt, az Old Blue segítségével. Ez bizony a reklám helye, van náluk farmerből minden, amit ki tudsz találni. De én most csak alapanyagért mentem, sokféle párnabelsőt is lehet venni náluk, a hab a tortán, hogy az áraik is szuperek. Ugyan vehettem volna kész farmerhuzatú díszpárnákat is, de azért abban hol az én kezem? :o)

Elsőnek a három fiúét készítettem el, szabtam 75 kockás kockát és kirakóztam velük többfélét, aztán egy kiszanált pólóra steppeltem a már kész előlapokat:

 Ennél a pólónál ráadásul olyan szerencsém volt, hogy nincsenek oldalvarrásai, így mindjárt mind a három blokk ráfért.

Aztán gombolós hátlap került mindegyikre, és ilyen helycik lettek a pufi párnákkal megtöltve:

Már csak nyolc van vissza a lányoknak... vagy meglátjuk, még kinek is kell ajándék.


Folt. köv.

A kamion is visszatér

Ez a táska már sokszor el akart készülni. Most sikerült is neki.

Először is Timi csíkos bársonytáskája megtetszett a lányának is, csak más színekben szerette volna. Mire elhatározta magát, a Rőfös boltban elpakolták a bársonyokat a raktárba, így őszig kellett várni rájuk.

Aztán nem is került piros és fehér a kék mellé, így Vivi ugyan lemondott egyenlőre a táskáról, de anyukája kiötölte, hogy jó lesz ez a két szín is, de új színezetű kamion legyen rajta, mert Vivi, mint logisztikus, most apukáját is irányítja, akinek a kamionja fehér és szürke ponyvája van.

Kamionos bélést ezúttal nem kaptam hozzá, ezért a készleteimben kutakodva a külső részt másoltam belülre is:

 Nagyon vidám táskabelső:

 Valamint a kész csíkos-bársony-kamionos végeredmény:

Most aztán a saját karácsonyi ajándékokra fel, gyorsan-gyorsan! :o)


Folt. köv.

Alíz

Régen nem varrt minta került elő, Annamari kalapos Zsuzsi képet kért tőlünk. A paraméterek azok voltak, hogy ne fehér alapon legyen, és rózsaszínek legyenek a darabkák. Itt már a keretet választjuk ki:

 Néha nevet is hímeztünk a képekre, ezúttal is így történt, Alíz-nak személyre szabva (inspiráló képet is kaptunk a kishölgyről, csuda édes baba). A hímzéshez régen 3-4 szál varrócérnát használtam, azokat a színeket, amikkel felvarrtam a rátétmintát. Ezúttal azonban egy színnel varrtam fel mindent, hogy jól látszon a rózsaszínes beütésű bézs háttéren a kiválasztott szürke anyag is (ruhácska), ezért a hímzéshez egy rózsaszín hímzőcérnát vettem elő. De mivel nem volt tökéletes a színe, hozzáfogtam mégiscsak egy szálat az applikáláshoz használt cérnából is:

 Ugye, hogy kellett is az a plusz:

 Még az akasztója is rózsaszín:

Most pedig egy újabb kamionos táskának állok neki, ez is ajándék lesz valakinek karácsonyra...

Folt. köv.

Ha nem jó, még nincs vége...

A múltkori Halloween-es kistakaró steppelése másodjára is kudarcba fulladt, mert újabb kisimítgatás, biztostűzés után is torlódott a felső két anyag az alsón (mit ronthattam el?), ezért szépen félretettem büntibe a kis megátalkodottat... :o)

Úgyis befutott néhány kérés, inkább ezeknek állok neki, hogy legyen sikerélményem, másnak meg szép ajándéka.

Az elsőhöz máris válogattunk Annamarival anyagokat:

Szép kezdetek, nemde? Innen...


Folt. köv.

Rossz sorrend

Elkészült a steppelés az első kis takarón:

 Gondoltam, ha már ez az előlap készült el először, ezzel is kezdem a tűzést. Csak nem gondoltam, hogy a tűzés mintáján többet kéne gondolkodnom.

Kezdésnek átlós vonalakat varrtam, összesen tizet, két irányban, úgy vélve, hogy az elég is lesz. Na, azon a ponton még nem is voltak gubancok... Csak sajnos akkor meg azt gondoltam, hogy még a szürke keretek felénél is letűzögetem, hogy több rögzítés legyen rajta. Ezeknél a varrásoknál aztán jól megszenvedtem a kis sarokkő négyzetekben az egymást hegyesszögekben keresztező varratokkal, amik úgy tolták maguk közé az anyagot, mint egy rendes hóeke a havat...

De a végeredmény így is csinos lett, ahol kellett javítottam, és a hátlappal szegélyezésnél már nem adódtak bonyodalmak szerencsére.

 Valamint csodálatosképpen a hátoldalon végig semmi sem torlódott, vagy csípődött be, ami elég szokatlan, mert ha valami gyűrődik, az aljas módon a hátlap szokott lenni, hogy aztán csak utólag vegye észre az ember a hibákat... :o)

 Tanulva a tapasztalatokból, fel a következőre!

 Ez a második példány is úgy kezdte, hogy már bontottam vagy 120 centit a tűzésekből, mert először 30 cm varrás után láttam, hogy a kiválasztott zöld cérna mégsem elég világos, hogy egyik színen se virítson. Visszabontottam, választottam halványsárga cérnát, akkor meg a steppelés végén (csak az első vonalnál szerencsére...) teljesen eltolódott a felső két réteg az alsón, szóval kibontottam, és kiszedtem az összes biztostűt, holnap kezdem elölről a leragasztást és rögzítést.

Remélem, most már hibák nélkül...


Folt. köv.

Klipiti-klopiti

Hogy mi ez a cím? Hát kopogó kis stepp-cipők... :o)

Zsuzsival így szoktuk írni egymásnak, ha épp steppel valamelyikünk. Most éppen én.

Még mielőtt a fejemre nőne ez a szép kis kupac:

 A délutános héten ugyan nehezen jutottam el a napi házimunkák mellett addig, hogy végre leragaszthassam a padlóra az előlapot és belekanalazzak egy marék biztostűt... de azért csak meglett:

A cérnát nehezebb volt színhelyesre fényképezni, mint kiválasztani a megfelelőt. Még vaku nélkül se nagyon látszik, de ez egy halvány lilás árnyalat, ami nem fog elütni sem a szürkéktől, sem a rózsaszínektől:

A gép máris átfűzve, és nagy, egyenes öltésre állítva várja, hogy a szombati házimunka is elkészüljön, akkor aztán...

Folt. köv.

Egy nagyobb törölközőből három kisebb kéztörlő

Vannak dolgok, amihez van türelmem. A vászonból szabott, saját kezűleg bevasalt pántok készítése, és felvarrása ilyen. Valószínűleg azért van ez így, mert nagyon szeretem az efféle, igényes részleteket minden textilből készült dolgon, legyen az egy szegély egy törölközőn, vagy apró, belső díszítés egy ruhadarab bélésén, cipő talpbetétjén, amit más nem is lát, csak az tudja, aki viseli...

Folt. köv.

Szia Bécs! (3)

A harmadik és egyben utolsó halloween ihletettségű anyagból is kiszabtam a középső négyzeteket, ezen középsötét kukoricásban kedves madárijesztők mosolyognak, az első keret világos lilákból áll:

 A második sor keret sötét kéne, hogy legyen, de sárgából ugye... viszonylag kevés a sötét, azonban az erős színek így is jó kontrasztot adnak:

Most aztán négy előlapom is van, amiket steppelhetek, mielőtt újra foltozni kezdenék...

Folt. köv.

Szia Bécs! (2)

A második halloween ihletésű kistakaró előlaphoz töklámpásokat kezdtem keretezni világos zöldekkel:

 A keretezést közepes zöldekkel kellett folytatnom, mert csak azokból volt elég:

Végül sötét lilákkal és sötét sárga sarkokkal fejeztem be:

De még ez sem minden, máris elkezdtem a harmadikat is, és majd egyben steppelem az összeset...


Folt. köv.

Szia Bécs! (1)

Az egyforma blokkokhoz sötétzöld kereteket szabtam (sajnos csak kétféle jöhetett szóba), és közepes lila sarokköveket kaptak. Utóbbiakról párom elmondta, hogy először azt gondolta, nem jók azok oda, de aztán megváltozott a véleménye, ahogy összeállt az előlap. Így kirakva a parkettán várták, hogy hazajöjjek munkából és megvarrjam őket:

 

 De még előtte, hajnalban, mielőtt elmentem volna dolgozni, párom gondolt egyet, és megkérdezte, elforgathatja-e a blokkokat, hogy ne annyira egyformák legyenek. Mondtam neki, hogy miért ne?, ha nem tetszik, legfeljebb visszaforgatom. De aztán persze tetszett...

 Vitathatatlanul van érzéke hozzá! Látványosabb így, mint ha minden blokk ugyanúgy állna. Kevés anyagból tarkább képet ad. :o)
Ezt a vaku nélküli képet azért mutatom csak, mert így jobban látszanak a kontrasztok, amik vakuval kissé elvesznek:

Tehát az első "halloween-es" kistakaró előlap kész, máris szabom a kereteket a másodikhoz. Hármat tervezünk...


Folt. köv.

Tobzódjunk!

A holdas babatakaró-előlap el is készült hamar, de szokásomtól eltérően ezt most nem fejezem be, úgyse vár rá senki, hanem elteszem későbbi steppelésre:

 De ez a kivétel csak azért történhet meg nálam, mert a varrása közben inspirált a halloween-es anyagok elhasználásához. Szóval elő is szedtem mindent, ami ebben a témában szóba jöhet:

 Lehet a Halloween-t szeretni, nem szeretni, utálni, ünnepelni vagy éppen nem-ünnepelni, de ezek a színek mindenképp igen mutatósak egy csokorban! Az első kilenc kis blokk is kész, már szabás közben varrtam is, mert itt nincs annyiféle egy-egy színből, hogy le kéne pakolni a variációk kialakítása miatt:

 Konyhafronton rég mutattunk újdonságot (pedig vannak új sütik a palettámon...), ezért ideteszek egy tányérnyi tömény zöldséget is:

 Ez itt kérem reszelt leves, az eredeti ötletet a Gasztroangyalból szedtem, és én úgy készítem, hogy lereszelek zöldséget-sárgarépát, kicsire vágok egy hagymát és mind együtt dinsztelem olajon. Aztán kicsit megszórom liszttel, pirospaprikával és felengedem vízzel. Amikor már egyet forrt, még utána hajítok egy szintén reszelt krumplit is. A levesbetétje pedig vékony, magában sütött csirketöltelék. Őszi szuperkaja! :o)

Jó, azért sütöttem mellé 116 db falatnyi töpörtyűs pogácsát is...

Az újabb kistakaró összes foltja kiszabva és kirakózva vár a földön, szóval...

Folt. köv.

Ihlet... megint maradékból

Mégsem halloween jellegű varrásnak álltam neki, mert ahogy kiteregettem az olyan anyagaimat, semmi inspirációm nem volt hozzájuk, hogy mik is szeretnének lenni megvarrt állapotukban. :o)

Sőt, már-már azt hittem, nem is találok ki épp semmi jó kis varrnivalót (tudjuk be ezt a hétfő délelőtti melankóliának és a rossz időnek!), amikor a kezembe került némi maradék Zsuzsitól.

Aztán valahogy egyből jöttek hozzá az ötletek. A holdas anyag egy kismamapárna maradéka, kerültek mellé szürkék és rózsaszínek, és némi terv is kialakult:

 Aztán ripsz-ropsz kiszabtam mindent, ami az előlaphoz kell:

 Valamint időben eszembe jutott, hogy a régi Brother varrógépemből átszereljem az újra az általános varrótalpat, mert az újnak a 9 milliméteres varrásráhagyását nem tudom megszokni, ha foltolást számolok. Szerencsére kompatibilis! A másikat majd használom ruhavarrásoknál és dísztűzéseknél, ahol fontos a széles nyílás középen.

A holdas takaró máris a varrás állapotában leledzik, csak közben sajnos délutános műszakban dolgozok is, így folyton abba kell hagynom a vele való foglalatoskodást, mikor pedig pont elkapna a lendület. De azért, ha máshogy nem, hát félóránként, tízpercenként akár...

Folt. köv.

Rózsalugas és egyéb apró örömök

Elkészültem a kistakaróval, az lett a neve, hogy rózsalugas. Leginkábbis egy angol kert gondosan megtervezett ágyásaira emlékeztet, és a keretek kis ösvényekként futnak át rajta, vagy éppen egy valóságos lugas rácsozatát formázzák.

 Hátlapnak egy sűrűbben mintázott kékvirágos vásznat találtam, a fenti képen látható, hogy a szegélyezést is ezzel oldottam meg, steppelés után 3 cm szélesen vágtam le, és azt hajtottam előre pántnak.

 Új szomszédunk van egy ideje, hatéves kisfia is bejár hozzánk, mint tavaly a kislányok, de ő lelkesen tanul varrni. Az itt látható darabon jelentős részletek a gondosan választott színvariációk, az öltésekkel kialakított X-ek, és a jobbra fent látható, profin kivitelezett "csimpaszkodó":

 Kihangsúlyoznám, hogy soha nem varrt még. Én fogtam az anyagot, és ő öltögetett, most le, most fel, mondta is hozzá... nem húzzuk meg nagyon a cérnát... (az első darabján minden öltéssel összehúzta az anyagot, a végeredmény szinte egy rongylabda lett). Mikor már elég öltés volt, kijelentette, hogy erre kell most varrni egy csimpaszkodót, hogy otthon fel tudja akasztani... :o) Megoldottuk azt is! Ha erre jár, azóta is beszalad, köszönés után szinte az első amit megkérdez általában az, hogy Varrhatok? 

Valamint megint bolt-ajánló, de tényleg, menjetek a Lidl-be anyagnak venni óriás pizsama nadrágokat! Már megint találtam két darabot öt-ötszáz forintért:

Mivel szezonja van, valami halloween-es varrományon töröm a fejem...


Folt. köv.