Még két telefontok

 Ha az előző bejegyzést úgy kezdtem, hogy kivételesen nem bátyánknak varrtam telefontokot... most azzal nyitok, hogy neki is kellett. :o)

Az igaz, hogy neki csak egy kellett volna, és jól ki is találtam, hogy zöld mintás farmerre felvarrok egy műbőr levelet, hisz az erdő a kedvenc helye... csak a levélről felvarrás közben lemállott a felső réteg. No, akkor új dizájnelemet a zöld anyagnak... lett hát sárkány, amit varrógéppel felvarrtam előbb egy, majd még egy vonallal:

De mivel még így sem voltam elégedett a láthatóságával (egyik vonal pedig egészen világos zöld, a másik egész sötét, és kb. egyformának látszik, érthetetlen módon), ezért ez lett a hátoldala a toknak, színoldalra pedig felhímeztem kézzel:

Elégedetten hátradőltem...

Másnap reggelig, mikor a kezembe került, nézegettem, aztán a papírt, amire a telefon méreteit felírtam... és rájöttem, hogy ez bizony keskeny lesz. Nem számoltam elég ráhagyással.

Hát akinek nincs az eszében, legalább legyen még ideje, tehát újabb sárkány hímzés, ezúttal kék farmerre kékkel:

Kevésbé látványos az összkép, de mivel ez melós telefon tokja lesz, Zoli így is elégedett volt. Bár a zöld neki is jobban tetszett. Mondtam neki, vegyen bele egy akkora telefont. :o)

Folt. köv.

Egy új telefonhoz két új tok

Minő szokatlan eset, ezek a tokok most nem bátyánk új telefonjához készültek, hanem az enyémhez. No, én már csak akkor cseréltem le a telefonom, mikor megbízhatatlan lett a mindennapi működése.

Ugyan az újon is van üvegfólia és műanyag borítás, én azért melóban és utazáshoz jobban szeretem, ha van rajt még egy védelmi vonal. 

Első körben készült egy kapkodós, hogy vasárnap délután elkészüljön hétfő reggelre:

Mivel ezek a telefonok egyre nagyobbak (ami a kezünknek sem tesz jót ugyan, de ez miért is érdekelné a gyártókat?! ), gondoltam, ekkora tokot már a hosszanti oldalon nyitok inkább, hátha könnyebb lesz használni ( gyakorlatilag mindegy, azt kell mondjam pár nap használat után). 

A bélése Garfield-os szatén (vagy mű-szatén, már ha van ilyen szó), hogy jobban csússzon bele és ki a telefon /ez sem jött be különösebben :o) /:

Ebben a méretben már tulajdonképpen boríték-táskának is tekinthetjük, ha nem a telefont raknám bele, elférne benne papírzsepi, rúzs, némi pénz és a kulcsaim.

Aztán némi influenzás szünet után elkészült a pepecselős változat, varrógéppel "hímzett" K betűvel, a szokásos rövid oldali záródással, és piros kockás béléssel:

Azt kell mondjam, bár nagy a telefon, mégis ez a forma nekem jobban működik. De a kockás sem marad kihasználatlan, Zsófi máris beleköltöztette a legújabb filctoll készletét. :o)

További telefontokokkal...

Folt. köv.

Nálunk ilyen a "sima"

 Bátyánk új telefontokot kért, ezúttal a gyorsaság volt a lényeg, így hozzátette, most lehet sima is a tok, nem kell rá különösebb minta.

De mivel az élet túl rövid, hogy a jó anyagainkat ne használjuk fel...

... így ilyen lett a "sima" telefontok. :o)

Folt. köv.

Rózsa és béka

 Mikor Timi megkért, hogy neki is varrjak egy telefontokot, mert nem kap a telefonjára (naaagy telefon), egyből beugrott, hogy milyen legyen.

Egyik oldalon óriás rózsa, mint a békás táskáján:

Másik oldalán pedig mi más... mint egy béka:

Folt. köv.

Sokadikix

 Gondoltam, azzal kezdem, hogy bátyánk MÁR MEGINT új telefont vett, ráadásul olyat, ami az előző (sok) tokokból egybe se passzol méretben. De aztán visszanéztem, és a legutóbbi alkalom több, mint egy éve volt, hogy telefontokot kért tőlem. Viszont ez akkor is a sokadik ilyen, amit varrok neki.

Mivel egy másik varrás közben voltam épp, csak egy egyszerűt, de nagyszerűt gondoltam ki neki, és hamar össze is állt a kép fejben, hogy mik kellenek hozzá.

Egyik oldalon mintásan kopott farmer csíkokon barimintás szövött szalag:

A másik oldalt először dísz nélkül terveztem hagyni, de míg elővettem a címkés dobozból a szalagot, kezembe került egy puha bőr címke, ami ideillett:

A bélés, a rétegek közé fogott flízen kívűl egy szintén ide termett, kockás flaneling ujjából került ki:

Tökéletes lett a méret, és a kivitelezéssel is elégedett volt a "megrendelő".

Folt. köv.

Vad kitérő

Ki tudna tippelni, hogy ebből a válogatásból vajon mi készül:

Hát izé...

 

 Talán egy kissé egyszerűsített tazmán ördög?

 

Bátyánk szerint (akinek készült) ezen a ponton tán szurikáta, de mindenesetre förtelem!!! :o)

 

Mert új telefonja van, és arra új tok kell, a jól megszokott minőségben (itt is őt idéztem), tehát steppelt terepfenyős bélés:

Vaddisznóvá fejlesztett szurikáta:

Valamint sötétkék farmer, amit az előlapnál azért cseréltem le a világos anyagra, mert a sötéten úgy beolvadt volna a vaddisznó, mint egy szürke koraestén az erdő sűrűjébe.

Átadás előtt akadt némi tulajdonvita...

Ezt a kis kitérőt megfejeltem egy még kisebbel és felvarrtam öt icipici gombot Zsófi új pulcsijára, amit a mamája kötött neki:

Folt. köv.

"Őszi éjjel izzik a galagonya..."

 Úgy látszik, hogy most már  a pirosat sem tudom színhelyesen fotózni. :o) Sógornőmnek megtetszett a telefontokom, és megkért, hogy neki is varrjak egyet, de neki "nagyon nagy" az okostelefonja. A fekete szín mellé pedig lilát vagy pirosat kért. Szerintem ő sokkal inkább piros lány, mint lila, de azért előszedtem a legjobb piros és lila anyagaimat. Aztán megkérdeztem a páromat, hogy szerinte melyik legyen... mire ő azt válaszolta, hogy az, amelyik nekem a legjobban tetszik. Kikezdhetetlen logika... :o)

Így került belülre élénkpiros kapros anyag (sajnos tépőzáram csak narancssárga volt, de elfogadhatónak tűnik):

Kívűl a betűhöz egy másik, szintén a fényképnél sokkal élénkebb maradék anyagból használtam, valamint a tépőzár alsó fele (nem látszik sajnos) fekete lett, hogy a feketén ne virítson a narancssárga:

A legviccesebb az az egészben, hogy most, visszanézve a saját telefontokomra mutató linket, épp akkor próbáltam ki először a banános muffin receptet, amiből most körtés változatot sütöttem. :o)

Három nadrág felszabdalva vár a vasalóállványon, velük...

Folt. köv.

Telefontok kétszer

Ezúttal párom vett új telefont magának, a régi helyett, amiben már senkit sem hallott. Most jött el annak az ideje, hogy ő is okostelefonra váltson. Ami azért jó, mert nagy tok kell neki, amit könnyebb kifordítani - gondoltam én lelkesen, mikor kifordítottam a baloldali példányt, valóban könnyen. Aztán a gondosan körbemért telefon mégse fért bele... Se könnyen, se nehezen. Másnap újabb plusz centik hozzáadásával elkészült egy egészen hasonló védőfelszerelés, ezúttal már használható méretben:

 De legalább a banános muffinjaim ilyen gyönyörűre sültek közben (recept innen):

Most egy lényegesen munkásabb, farmerból készülő darabba vágtam a nagy ollómat...


Folt. köv.

Két szék közt a pad alá

 No meg a suszter cipője, és egyéb frázisok...

Sajnos a régi telefonom megadta magának a kornak, így új készüléket szereztem be, amire majdnem jó is lett a régi telefontok, csak mégse.

A régiből egy picit kilógott az antenna-rész, ezért sebtiben varrtam egy újat, picivel nagyobbra... gondoltam én, aztán túlméreteztem, és bár a hossza jó, a szélességet túltoltam. Most aztán hordhat a telefon lötyögős ruhát, míg lesz időm újat varrni neki.

Két rendelés közé esett az ominózus csere-eset, ezért hamar előkapkodtam néhány anyagot, kiszabtam, mi kiszabni való, és percek alatt kész is volt ez a kedves, visszafogott, mégis hozzám közel álló (foltos, farmerkékes, szürke virágos) tok:

 Ha majd ezzel a dinoszaurusszal és anyukájának egy H betűvel végzek... tán összedobok egy új, immár pontosan méretezett védelmi felszerelést.

Folt. köv.

Soha nem ér véget

Vannak dolgok, amiket mindegy hányszor csinálunk meg, újra és újra meg kell tennünk. Mint a takarítás és társai.

No meg, hogy telefontokot varrjunk bátyánk új telefonjára. :o)

Kíváncsi leszek, mikor érünk el odáig, hogy a készletében levő számtalan tok valamelyike jó lesz a legújabb telefonra is, és nem kell már újat varrnom! Persze szeretek neki varrni, ő aztán értékeli és használja is a kezem munkáját. A piszok telefonos cégek meg gondolom direkt nem szabványosítanak...

Mindenesetre steppeltem némi rejtjelet két flízen át is:

 Elsőre a medvés-terepmintás anyagot szedtem elő bélésnek, de az már megszokott volt, így hát előbányásztam ezt a turkált műselyem anyagot Garfield-dal, hogy Zolinak poénos legyen a bélés, Atinak meg azért, mert szereti a macskákat:

 Ugyanis páromnak meg elveszett-majd megkerült a telefontokja, de ráfért már egy csere, amúgyis szakadt volt. Ezért aztán két hasonló tok készült, kívűl szolídan férfias változatban:

A flízt hosszanti vonalakkal steppeltem a farmerhoz, de a betűkön keringtem néhány kört a varrógéppel, ezért néz ki az első képen rejtjelnek a tűzésük.

Máris előrajzolva vár egy rahedli a használt betűkből, azok azonban egy másik használati tárgyra kerülnek hamarosan.


Folt. köv.

Egy újabb szolíd telefontok

Családon belüli rendelést kaptam újra egy telefontokra, kitől mástól, mint bátyánktól. Így hát kiválasztottam egy szolíd színű farmert, és géppel hímeztem rá monogramot:

Pinterest-es kép alapján hímeztem a másik oldalra kézzel egy rotit, mert családunk kutyája is ilyen fajta, persze mindenki imádja. Na, ha Zsuzsi nem küld nekem képet már régen a foltvarrott mintáról, magamtól ugyan nem tudtam volna megrajzolni, de így sikerült:

Egy kis extra még hozzá a felnyitáskor felbukkanó vérmedve, részben miatta került az egy záró tépőzár helyett kettő kisebb kétoldalra, hogy ne takarják ki, és még azért is, mert ez egy nagy készülékre való tok, jobb már duplán rögzíteni a szélesebb fedőlapot:

Anyukámnak pedig "balesetileg" megrondálódott egy kis terítője, azt is pótolnom kell, tehát...


Folt. köv.

Lendület

Itt kérem minden a lendületről szól. Először is még pénteken meló előtt hamar nekiláttam a családi rendelésnek, miszerint bátyánk kért az új telefonjára új tokot, mert egyik régebbibe se ment bele neki. Méreteket adott, és annyit írt, hogy szolid legyen... Miután újra felhívtam a figyelmét, hogy az eddigi 5-6 tokját vigye magával legközelebb, és csak olyan telefont vegyen, ami valamelyikbe belefér, persze varrtam azért neki megint. Igen szívesen, ha már ilyen lelkes használója az alkotásaimnak. :o)

Hogy tök simát varrjak, az azért meg se fordult a fejemben, de hogy ne legyen rikító szín, vagy előugró minta, előtúrtam a bolondbékás anyag maradékait, mert emlékeztem rá, hogy ilyen célra még épp van rajta néhány "fél" béka.

Hamar kiszabtam mindent:

Aztán elküldtem neki ezt a képet a kész tokról, hogy "remélem elég szolid":

Mikor írta, hogy igen, tök jó, akkor azért elküldtem ezt a képet is a hátuljáról, és a válasz az volt, hogy azért a Ding-dingből sejtett valami turpisságot:

De a méret jó lett, a mintát szereti, szóval mindenki elégedett, én főleg, hogy kb. egy óra alatt kész is voltam.

A következő lendületes versenyzők a paradicsomaim testvérei, amik anyukánknál szabadföldön ennyire túltengik magukat:

A szinte arasznyi szárakon a levelek alig is látszanak ki a valósággal fürtökben termő bogyók közül:

A következő egy lendülettel elkövetett varrás pedig ismét családi kérés volt. Anyukánk már nem hord annyira magas sarkú cipőket, mint eddig, ezért megkért, hogy három nyáriruhájából vágjak le öt-hat centiket, hogy tudja őket hordani. Gurulóvágóval percek alatt leszabtam a feleslegeket:

Aztán az esti, ablakon beleskelődő napfényt kihasználva pikk-pakk fel is szegtem a két feketét, majd villanynál a kéket is. A kéket még én varrtam évekkel ezelőtt, meghosszabított tunika fazon, anyukánk csinos alakján persze sokkal kevésbé zsákszerű. A sárga virágos feketét Zsuzsi remekelte, az sokkal jobban szabott, és részekből álló. A középső "csak bolti"...

Így kell kérem elkerülni a kínos halogatásokat, és ragyogó tempóban haladni a következő feladatok felé (azért messze nem minden készül el nálam se ilyen iramban...).

Most pedig belevághatok mindenféle elmaradt ajándékok pótlásába a keresztlányaimnak, ha már egyszer egy egész hét szabadság áll a rendelkezésemre!

Folt. köv.

Időszerű

Mindennek elérkezik az ideje. Minek előbb, minek utóbb. 

Ezt a kis pulóvert húsz-huszonegy éve kötöttem akkori párom kislányának, aki az anyukájával élt. Ő pedig azt mondta, nem kell a kislánynak ez a pulcsi. Ami így várt a szekrényben húsz-huszonegy évet, és most, hogy a kislánynak kislánya van végre nekik tudtam adni.

Íme tehát egy személyes időkapszula: így tudtam kötni két évtizeddel ezelőtt:

 A másik dolog, ami időszerű volt, a telefonomra egy új tok. Ilyen, amikor végre kitalálom, hogy milyet akarok:

Az előző tok az utóbbi hónapban romlott le ennyire, hogy állapota cserét indokoljon (nyugdíjas éveit párom hasonló állapotú pénztárca és telefontok gyűjteményében tölti majd):

Az új darab hasonló, bár a következő hat évre (az előző annyit bírt) kicsit más színvilágot képzeltem, de a kockás bélés, és a méretes kezdőbetű maradt:

 Viszont, hogy a türkizes-kékes színt egy kicsit meglágyítsam, valamint a rátét betűnek kellő tartósságot biztosítsak, négyféle cérnával - közte két rózsaszínnel - milliméteres tűzésekkel rögzítettem a farmerhez. Így pont azt a felületet sikerült elérnem, amit megcéloztam.

A telefonom tehát megint biztonságban van, így elkezdhetem a karácsonyi lista rám eső részét, és egy-két érdekes megrendelés is akad, van tehát mivel...


Folt. köv.

Kicsi, de ütős

Tegnap két apróságot varrtam meg, amiket terveztem már egy ideje, csak valahogy egyikre sem jutott eddig idő.

Az első: páromnak egy új telefontok, mert a régi igencsak elhasználódott. Bár olyan szerencsém volt vele, hogy belefért az új telefon, de mivel gyakorlatilag leszakadt róla, mégiscsak illett már varrnom egyet.

Mivel maga a telefon amolyan mindent bíró, terepre való, adta magát az ötlet, hogy kivételesen ne farmerből, hanem terepmintás anyagból készüljön a tok:

Nem mondom, fél centivel lehetne magasabb is, de szerencsére tépőzárral záródik, és az feles átfedésben is fog.

A másik, minyon-mán Dia barátnőm neszeszere, sajnos a szülinapjára már nem készültem el vele, de majd megkapja utólag.

Sok magyarázatot nem igényel. :o)

Cipzárral záródik (igen, a kikandikáló cipzárhúzó elárul, nem volt sárgám, zöldet kapott), bélése sárga-fehér kockás vászon, az applikálást pedig kivételesen széles, sűrű cikkcakkal varrtam, ide az illett.

Ma valami szokatlan, egyben fura formájú varrnivalóm van, amire szintén aplikált díszítés kerül majd. Mihelyst kiokumlálom a szabásmintáját...

Folt. köv.

A mániákus viking-kedvelő mobiltokja

Bátyánk új telefonja megint nem fér be egyik eddigi tokba se, ezért rendelést kaptam a következő instrukciókkal: legyen rajta viking. Mondtam, hogy ilyen kicsiben nem tudok vikinget varrni, így lemondóan megelégedett valami monogramos mintával is.

Nekifogtam, konkrét elképzelésekkel, node ebből mi lesz? :o)

 Hát segédvonalakkal "szerkesztett" monogram az egyik oldalra:

Aztán nézelődtem a google-képekben, és ötöltem, és hatoltam, végül gomblyuköltéssel kihímeztem ezt a saját rajzolású vikingfejet a másik oldalra:

Végül négy rétegű lett a tok, mert érintőképernyőt kell majd védenie, a bélés pedig a vikinges szürke kockás flanel:

A megrendelő elégedett volt már a betűs felét látva is, hát még mikor megfordította, és meglátta a letagadott vikinget! :o)
Rám viszont máris vár néhány félbehagyott munkadarab, tehát...


Folt. köv.