Pántok

Az első egy javítás, mert úgy véltem, hogy ha öt évig jól szolgált a farmertáskám, és csak annyi baja lett, hogy a fülei kis részen szétrongyolódtak:

akkor simán megér tíz percnyi javítást, hogy még vagy öt évig hurcolhassam. Szerencsémre még volt az eredeti anyagból épp annyi, amennyivel be tudtam borítani a hibás részt (dupla rétegben, ami azt illeti):

A második pántnak története van. Új szomszédom, miután megtudta, hogy én szoktam varrni, áthozta az anyukája után maradt varrós holmikat, hogy használjam el, ahelyett, hogy kidobná. A java kézi-, és gépi varrócérna volt, néhány hímzőcérnával, tűkészletekkel. Továbbá egy kis kék cipzár és egy fehér vászonból varrt pánt volt a csomagban. A magam készleteiből egy ilyen pántot valószínűleg simán kidobtam volna, viszont mivel ez "örökség" Gabi anyukája után, megfordult a fejemben, hogy kéne belőle valamit varrni neki.

Így hát szétbontottam, kivasaltam (magam is meglepődtem, mennyi anyag kijött belőle):

Felvágtam neszeszer méretű darabokra, varrtam belőlük két téglalapot, amikre aztán hímeztem betűt, virágokkal:

Meg kis, hatszirmú virágokat a háromféle kék hímzőcérna variálásával:

Kerestem egy hozzáillő bélést, és a cipzárat is felhasználva elkészült ez az emlék neszeszer, ami napi használatban melengetheti Gabi szívét:

Kicsit félve adtam át, hogy nem zaklatom-e fel vele, és valóban megkönnyezte kicsit, de úgy tűnt, hogy örömet sikerült okoznom.

Folt. köv.