Eszti táskája

Úgy látszik az augusztus a búcsúzó kolleganők hónapja. Tavaly ilyenkor Hajnitól köszöntünk el, most Esztitől.

Kevés támpontom volt az ajándéka kitalálásához, de mivel a farmert szereti, táska meg mindenkinek kell...

 Varrtam neki egy óriás méretű, kifordítható táskát. A külső részhez a farmeros dobozom apraját és néhány zsebet használtam fel.

A másik oldalon egy csodás dekorvászon csíkot foltoltam össze szintén farmerdarabkákból toldozgatott csíkokkal:

Így lett mind a négy oldala kicsit (vagy nagyon) más. :o)

Aztán a dekorvászon maradékát se tettem vissza a dobozba, hanem még két neszeszert is kanyarítottam belőle:

Átadtam, tetszett neki. Hurrá-hurrá!

A hónap elején összeválogatott színes anyagoknak azonban újabb kört kell várniuk a sorukra, mert közben még egy búcsúzó ajándékot be kellett iktatnom.

Folt. köv.

Villám varrások

 Az első villám-projekt két váltás kispárnahuzat az itthoni ágyneműre, ami említésre se lenne érdemes szinte, ha nem ebből a tyúkos anyagból varrtam volna:

A második pedig úgy tudott egy szempillantás alatt elkészülni, hogy Zsófi rendkívűl sokat segített benne. Ez egy tisztaság-csomag zsákocskája, munkatársnőm kislányának. Az iskola kritériumai a következők voltak: zárható, felakasztható és lehetőleg vízhatlan.

A záródást zsinór biztosítja (az olyan hagyományos, nemde?) :

A vízhatlanságot egy pvc terítő méretre szabásakor leesett darabbal oldottam meg, abból lett a bélés:

Természetesen rákerült a kisasszony monogramja is, és a zsinórház alá befogtam egy vastagabb zsinór darabkát akasztónak:

Titokban az anyukának is varrtam valamit, mert sajnos ő is munkahelyet vált, és hónap végén elhagy minket. Azzal a "csomaggal"...

Folt. köv.

Pántok

Az első egy javítás, mert úgy véltem, hogy ha öt évig jól szolgált a farmertáskám, és csak annyi baja lett, hogy a fülei kis részen szétrongyolódtak:

akkor simán megér tíz percnyi javítást, hogy még vagy öt évig hurcolhassam. Szerencsémre még volt az eredeti anyagból épp annyi, amennyivel be tudtam borítani a hibás részt (dupla rétegben, ami azt illeti):

A második pántnak története van. Új szomszédom, miután megtudta, hogy én szoktam varrni, áthozta az anyukája után maradt varrós holmikat, hogy használjam el, ahelyett, hogy kidobná. A java kézi-, és gépi varrócérna volt, néhány hímzőcérnával, tűkészletekkel. Továbbá egy kis kék cipzár és egy fehér vászonból varrt pánt volt a csomagban. A magam készleteiből egy ilyen pántot valószínűleg simán kidobtam volna, viszont mivel ez "örökség" Gabi anyukája után, megfordult a fejemben, hogy kéne belőle valamit varrni neki.

Így hát szétbontottam, kivasaltam (magam is meglepődtem, mennyi anyag kijött belőle):

Felvágtam neszeszer méretű darabokra, varrtam belőlük két téglalapot, amikre aztán hímeztem betűt, virágokkal:

Meg kis, hatszirmú virágokat a háromféle kék hímzőcérna variálásával:

Kerestem egy hozzáillő bélést, és a cipzárat is felhasználva elkészült ez az emlék neszeszer, ami napi használatban melengetheti Gabi szívét:

Kicsit félve adtam át, hogy nem zaklatom-e fel vele, és valóban megkönnyezte kicsit, de úgy tűnt, hogy örömet sikerült okoznom.

Folt. köv.