Ez a műsor nem jött volna létre...

... ha nincs a Kontrax. Mondták a Friderikusz show-ban annak idején.

Engem azonban nem a Kontrax támogatott, hanem Zsuzsi. Különben ez a két takaró az ikreknek nem jött volna létre (vagy legalábbis csúnya késéssel a ballagásukhoz képest) /ha jobban belegondolok, tán nem is vágtam volna bele egyedül.../:

A sötétebb Katáé, a világosabb Fannié, hisz ikrek ugyan, de közel sem egyforma az ízlésük, vagy a természetük. Eredetileg a hátlapot is úgy választottam, hogy a sötéthez a sötétet, a világoshoz a világosat, de aztán átgondoltam sakktáblásra, így vidámabb és összetartozóbb:

 El is pakoltam őket, miután kétszer rojtoztuk, egyszer mostuk és aztán még le is porszívóztuk őket. Hogy ezek kerülnek-e előbb átadásra, vagy az épp alakuló babatakaró az ikrek nővérének, az még kérdés. :o)

Folt. köv.

Néhány kocka itt, néhány kocka ott

Amikor elkészült ez első rojtos (illetve csak rojtoznivaló azon a ponton) takaró, lett hely, hogy kirakjam a másodikat.

Amikor nem tudtam azt varrni Zsófi miatt, azért néha szabni tudok néhány kockát a másik takaróhoz:

 

Folt. köv.

Már megint a minionok

Kriszti indította el a lavinát (nem a ruhatárból, az Rejtő) azzal, hogy kitalálta, két kis ikersrác ismerősnek takarókat kéne varrni egy Minionos, nagy párnahuzatból. Mivel neki Zsófi mellett nem jut valami sok ideje a varrásra, elvállaltam, hogy segítek. Szétbontottam a huzatot, aztán konstatáltuk, hogy a hátlapnak szánt anyag nem elég nagy, így azt lecseréltük egy másik, szóba jöhetőre. Picikét a panelek oldalából levágtam, hogy a figyelmetlenül csak egy hossznyira vett flízből kiteljen a két darab bélése. A steppelés egyszerű volt, a hátlap felől varrtam, ami kockás. Aztán nézegettem, hogy nem lesznek valami nagy takarók, hamar kinövik a fiúk. Aztán eszembe jutott a "quilt as you go" technika, ahol a normál sorrendtől eltérően nem az előlap összeállításával kezdünk, hanem annak darabjait úgy varrjuk össze, hogy darabonként, és az összevarrásnál szendvicseljük a béléssel, és a hátlappal, így maradék flíz csíkokkal, és az eredetileg hátlapnak szánt világoskék anyaggal körben megnagyobbítottam őket. Így már közel méterszer méteresek lettek, már csak a szélükre kellett szegőpánt. Kézenfekvő választás lett volna a hátlap kék-fehér kockás anyaga, de egy hirtelen ötlettel sárga keretet kaptak. Így kicsit úgy néznek ki a kész takarók, mintha a National Geographic címlapjai lennének. :)

Folt. köv.

Nadrágok

 Megint egy menet közben terebélyesedő varrás: azzal kezdődött, hogy nem találtam anyukánk kívánalmainak megfelelő melegítő nadrágot a környékbeli boltokban, ezért úgy döntöttem, hogy akkor majd varrok neki. Az otthoni készletből varrtam egy próbadarabot, az bevált, egynek meg is felel. De persze egynél én nem állok meg, vettem kétféle anyagot, a biztonság kedvéért kicsit többet, mint ami általában egy nadrághoz kell. Ki is szabtam a két nadrágot. Aztán a maradék anyagokból még Zsófinak is össze lehetett szerkeszteni egy-egy darabot, igaz, kicsit toldozgatni kellett, de azt szándékos szabásvonalnak álcáztam, színes térdfoltokkal. Aztán gyorsan megvarrtam mind a négyet, így most anyukánk az unokájához tud öltözni. Vagy Zsófi a mamájához. :)

 

A maradékok maradékát pedig felvágtam kisebb négyzetekre, azokból még díszpárnahuzatok lesznek, csak kell hozzájuk valami kiegészítő anyag. Aztán majd abból megint támad valami új ötletem... :D

Egy sor itt, két sor ott

 Az esti alkalmakon, mikor Zsófi kint játszik apájával és én varrhatok, hol egy sor összevarrására, hol kettőre is volt idő, sőt akadt olyan is, amikor a két elkészült sort egymáshoz is tudtam varrni. Így lett ebből itt:

 Négy kétsoros és egy egysoros rész-takaró, aztán kettő fél és végül egy egész. Sajnos a varrás végeztével még korántsincs kész ez a fajta foltmunka, mert aztán jön csak a varrásráhagyások bevagdosása, mosás és porszívózás, hogy az elszabadult szálakkal ne a megajándékozott szobája legyen tele. Itt még az is látható, hogy öt perc plusz tervezéssel a hátlap is mutatós sakktábla mintát kapott:

 Folt. köv.