Szivárvány páros kijavítva

 Mint a szivárványos tárcánál már említettem, Zsófi tavalyi szülinapjára készült volna egy henger alakú tolltartó is a rengeteg filctollának, csak annak meg az alját szabtam kisujjnyival kisebbre, mint kellett volna. Most ezt is előszedtem és orvosoltam, ráadásul úgy, hogy a már kész (ámbár kicsi) talpakat steppeltem egy-egy nagyobb körre, és így építettem bele a kész műbe.

Külön nem fotóztam, itt a kész páros meleg színű oldala:

A hideg színű oldalak:

Valamint a javított páros, használatra készen:

Zsófi imádja, tehát érdemes volt előszedni és kijavítani mindkettőt. :o)

Folt. köv.

Csak vidáman!

Első vidámság egy cuki békafej, neszeszeren:

 Ami amúgy tolltartó lesz, de nem iskolai, hanem munkahelyi. Az eredeti színei meg minden fénynél fényképezhetetlenek:

 Méretét tekintve húsz darab filctollnak, egy kis fogónak és némi apróságnak kellene beleférnie. Ilyenek hiányában tíz darab tollat és az ollómat próbáltam bele:

 Tágas a belsőtér, elvileg a munkahelyi belevalók is elférnek majd benne. A cipzár használatát két kis fül könnyíti meg.

 Aztán jött egy kikerülhetetlen prototípus. Maszk. Bár ne kellett volna sose megtanulnom, de ez van. Ugyan nem terveztem sorozatvarrást (azt meghagyom azoknak a kézműveseknek, akik most erre kellett átálljanak, hogy a bevételüket tudják fent tartani), sőt, talán nem is varrtam volna egyet sem, ha sógorom meg nem kér, hogy munkájából adódóan neki szüksége lenne néhány darabra.

Leírást és videót mindenhol találni már hozzá, én egy hajtogatott, rém egyszerűen megvarrható darabot választottam.

Azért természetesen itt sem hazudtolom meg magam, ha már nyomasztó az apropó, legalább a maszkok legyenek vidámak.

 Tehát az első próba mindjárt egy elefántos anyagból készült, legfőképp azzal a céllal, hogy mivel sógorom három gyerekes apuka, az első találkozás inkább megnevettesse a gyerekeket, mint megijessze. Igen, apa néha maszkot fog viselni...

 Nagy mázlim volt, a kinézett minta méretei tökéletesen illetek a felhasználó fejére. :o) Belül dupla réteg fehér vászon, és igen, tisztában vagyok vele, hogy a fertőtlenítés és forró vasalás a színes, nyomott mintának nem fog jót tenni, de bízom is benne, hogy nem kell sokáig hordani ezeket a divatos kiegészítőket! Ha nagyon megfakul az elefánt, majd legfeljebb varrok másikat!

Időm az van. :o)

Most tehát sorozatvarrás (mégis), igyekszem mindegyiket más anyagból varrni, hogy könnyebb legyen azonosítani, melyik volt rajta, melyik nem.


Folt. köv.

Ilyen a boksz!

Még eddig bokszkesztyűt nem varrtam, de ezt is el kell kezdeni valahol. :o)

Mondjuk egy tolltartón:

A leendő tulajdonos egy bokszoló lány, anyukája ezért kért ilyen mintát. A szín sem véletlen, Virág kesztyűje is piros és fehér.

Bélésnek háromféle vagány mintásból választottuk ezt a fekete-pirosmintás vásznat:

Egy 24 db-os színeskészlet dobozostul is belefér, így nem aggódok, hogy nem lesz elég tágas. A cipzár használatát két kis szalagfül könnyíti meg.

De mielőtt eldobnám a mintát, inkább felnagyítom, a következő ajándéka ugyanis egy tornazsák lesz, amiben hordozhatja a kesztyűket... :o) De pssszt, meglepetés lesz.


Folt. köv.

Most már dobjuk ki!

A hátizsák után megmaradt műbőr szoknyadarabokat nem kerülgettem sokáig, gyorsan varrtam belőlük még egy neszesszert, és egy szemüveg-, vagy tolltartót. Az ez után maradt darabkákkal viszont már nem kínlódok, a lyukacsos, tapadós műbőrt nem akkora élmény varrni. :)

Folt. köv.

Kerékkötők

Mindkét varrószobába betoppantak aljas lenge anyagkupacok, hogy feltartsák az egyébként haladós, szép, színes varrnivalók készültét. :o)

Nálam (Kriszti) egy kupac kiszabott függöny érkezett, hogy be kéne őket szegni. Mire elkészültem velük, vissza is kaptam, hogy mégis vitrázspálcás rögzítésük lesz, kéne rájuk bújtatót hajtani...

Nálam pedig (Zsuzsi) a csoportunk következő fellépőruhája alakul, ezt most magunk készítjük el. Én vállaltam el megint a beszerzést, és az anyag feldarabolását is. Meg akkor már le is cikkcakkoltam a vágott széleket, hogy a csajoknak ne legyen gondja rá, főleg, mert legtöbben kézzel fogják megvarrni az egyébként nem faksznis háremnacit (Burda szabásminta), meg a két oldalt a karnak lyukasra hagyott, csősál-szerű, kapucnis felsőrészt (egyelőre kép nélkül)...

----------------

De azért közben egy futó projekt el is készült.

Brigi keresztlányom mérsékelten hímzett (tesóknak könyvkötés, nyári munka, egyebek miatt kifutott az időből) tolltartója:

A végein kifelé varrtuk a koncepcióban passzoló, tehát hímzésspóroló bélést:

Bőséges lett a befogadóképessége /talán picit túlméreteztük? :o) /:

Közben a vasalódeszkáról szemrehányóan sóhajtozik egy már kiszabott megrendelés anyaga, tehát...

Folt. köv.

Felibe-harmadába

Majd' egy hónapja nem blogoltam, pedig alakulnak ideát is a varrások, csak épp nincs semmi kész mutogatnivalóm. Felibe-harmadába állnak a dolgok, ahogy a cím is mondja.

Játszogattam tarka foltokkal:

Színesítettem csíkocskákból hajtott paszpólokkal:

Szabtam még több kockát:

De végeredményt még nem tudok felmutatni, mert félre kellett raknom az egészet, holmi csip-csup javításokért, és határidősebb varrnivalókért. Majd talán legközelebb...

Amit tudok mutatni az is félkész, mert Brigi keresztlányomnak új tolltartó kell az érettségizős évére. A tavalyi sajnos lerongyolódott, pedig a két kezével hímezte ki matyó (vagy kalocsai, elnézést, nem értek hozzá) virágokkal.

Ezért én egyelőre csak alapot teremtettem neki egy újabb példányhoz, amit kihímezhet a kedvére:

A külső lap fekete farmer lesz, a flízt toldottam, és bélésnek találtam egy szín és mintavilágban eléggé ideillő vászonruhát, amit máris megszabdaltam kicsit a jó cél érdekében.

Én itt tartok

Ha kész lesz a hímzés, és az összeállítás, megmutatom újra.

De most vissza a varrógéphez, hogy legközelebb egész cuccokkal tudjak jelentkezni!

Folt. köv.

Tengerész stílus

Íme a házikészítésű szülinapi ajándék, párnahuzat és terítő szett az előszobai bútorokra, mert azok valahogy megálltak az első készletüknél, pedig roppant mód szívja a nap a színét a régi terítőnek.

A párnahuzatok nagy, batikolt mintás ágyneműből:

Nem sok tipp érkezett, hogy mi lehet a foltokból, hát íme, terítő lett, 90x90-es méretben, még a takaróval Vica járt a legközelebb. :o)

Steppelés az átlók mentén egyik irányba pirossal, másik irányba kékkel:

Végül egyben mind az öten, nekem jó darabig a kedvencem lesz, imádom, ha ennyiféle anyagból áll össze egy foltmunka.:

Ha nem felejtem el, lefényképezem a helyén is, remélhetőleg tökéletesen illik majd a sima fehér falakhoz és a nádbútor természetes színéhez! ;o)

Folt. köv.

Pihenek

Vagyis délelőtt varrok Zsuzsi-féle gyerekruhákat, hogy azzal is haladjak, mielőtt lejár a szezonjuk. Ő itt Margaréta, már a meskán:

Szerencsére ezt a fazont már tudom fejből, így hamar elkészült, maradt idő játszani a foltokkal.

Az ikrek szülinapján felháborodtak a nagyobbak, hogy bezzeg nekik nem volt puha-tolltartójuk (amit egyébként, mint kiderült az ikrek nem használhatnak elsőben... számomra érthetetlenül, ha nagyobbak lesznek, miért lesz jó nekik az a cucc, ami most nem???).

Jogosnak ítéltem a zúgolódást, és úgyis ki akartam próbálni egy újfajta neszeszer-tolltartó formát, így mindenki jól jár...

Kezdésnek foltolunk két lapot, egyet csajosra:

Egyet Pókemberesre (miért is csodálkozunk, hogy egy kislány szereti Pókembert, ha egy olyan nagylány is szereti, mint Mary Jane?) :

Pókhálós steppelésben már verhetetlen vagyok (persze csak ekkorka darabokon). Bélésnek jutott egy egész Pók-kéz... :o) , nem akartam felszabdalni felismerhetetlenre.

Épp csak akkorák, hogy az írószerek beleférjenek:

Mindegyiknek van kisebb gyermekbetegsége, de a következő már egyszerű lesz, és ezek is hibátlanok végeredményben.

Mikor kész lettek, kicsit kicsinek találtam őket, de több színesceruza, egy ceruza, egy toll, egy radír, egy hegyező mellett még ennyi hely marad:

Most pedig egy jól irányzott fejesugrás a vásznas dobozba, hogy a következő foltos tervhez előhalásszam az anyagokat...

Folt. köv.

Ellentmondás

Ma varrtam még két tolltartót, vagy színestartót is a kicsiknek, leesett Bratz-os és farmercsíkokból, ami olyan puha lett, hogy két 100-as tűt is eltörtem benne... :o)

Először egy szanált lepedőalapra varrtam a csíkokat, mintha papírra varrnék, csak ezt nem kell kitépkedni alóla, és plusz tartást ad neki:

Utána szépen négyzetté vágtam, aztán rásteppeltem egy extravastag flízre, és a vékony bélésre. Aztán két szemközti oldalt elszegtem pánttal (nem kell ferde, mert egyenes az anyag széle), bevarrtam a cipzárt és a kapaszkodókat, aztán szembehajtva tűztem a két végét.

Ott jött el a töréspont, mert rengeteg réteget kellett átvarrni, ami az én kis Brother-kémnek kicsit soknak tűnt. Először úgy számoltam, hogy 18 réteggel kellett megbirkóznia, aztán rájöttem, hogy még a lepedőalap is, meg a pánt, ami magában több réteg, félbehajtva, szóval középen már .... nem is mondom meg, mennyi réteg volt. A második tűt a harmadik öltésnél lehegyeztem, így a harmadiknak már kézzel tekerve adtam túlélési esélyt.

Szóval olyan puha, hogy tuti megvéd minden színest és ceruzát, hacsak rá nem ül valaki! :o)

Menetközben eszembe jutott még egy apróság, ami kellhet egy elsős nagylány iskolatáskájába, szóval...

Folt. köv.