Karácsonyi ajándékok

Először a varrószobám bővülése (Férj szerint már nem hívhatom varrósaroknak, mert egyre terjeszkedek), én kitaláltam, Férj kivitelezte (még a vérét is adta érte, ugyanis megvágta a tükörrel a kezét):

így lesz a háromajtós szekrényből kétajtós

jobbra a nem túl rendezett polc is nemrégen került be

Most már nem kell a másik szobába szaladgálni ruhapróbálás közben, hogy a gardróbszekrényem ovális tükrében nagyjából lássa magát a delikvens...

Másrészről meg, egy  jó kis könyv, amiből Kriszti keresztlányai is kaptak, és Vivienre is vár egy:

Többféle kézimunkát mutat be, gyerekeknek, van benne kötés, hímzés, varrás... a lányoknak vettünk persze alapanyagokat is hozzá, filcet, maradék fonalakat turkálóból, kötőtűt, hímzőtűt... benne van a körmöcskézés is, amihez azonban egy szerszám (eszköz, kütyü?) majd kétezer forint lenne, így azt legyártottam magam, több méretben is, igazán egyszerű:

a hozzávalók

a kész darabok

kissé oldalabbról

Amint látjátok, tényleg pofonegyszerű, kihajtogatjuk a gémkapcsokat, és a megfelelő méretre  vágott papírhengerekre  ragasztjuk őket. Ha előbb eszembe jut, még díszíthettem is  volna őket, de a célnak azért így is megfelelnek. Természetesen ki is kellett próbálnom. :o)

kezdemény

haladmány felülről

haladmány a kész oldalról

A végtermék kb. kesztűujjnak lenne jó, rá is tudtam húzni az ujjamra. Itt a tökéletes ötlet, kedves kötők, kesztyűkhöz méterben gyártott ujjak rendelhetők! :D

A téli szünet még tart, további varrományokkal (bár mostanában megint elég sokat javítok, meg alakítok, pff), meg eddig nem blogolt művekkel...

Folt. köv.

Emilia blúza

Őszintén szólva még februárban ígértem meg Emiliának, a munkahelyemül szolgáló nyelviskola egyik -- magyar anyukával, argentín apukával (aki szintén nálunk tanít) büszkélkedő, az USA-ban nevelkedett -- angoltanár-lányának, hogy varrok neki egy parasztblúzt. De hát a munka mellett... a szabad idő kevés, és mindig van varrnivaló is bőven, mostanra sikerült befejezni. Persze fogalmazhatok úgy is, hogy nem siettük el a dolgot, minden részletet hagytunk beérni. :o)

Az alap az volt, hogy fehér legyen, és legyen rajta hímzés. Először persze a fazonban kellett megegyezni, vittem mutatóba viselettörténeti könyvet, és egyik kedvencemet, Cser Ferencné Szabás-varrás-ának 1976-os kiadását, ebben már némiképp modernizált fazonok vannak:




Ahogy nekem is, Emiliának is a harmadik képen, bal oldalon levő darab tetszett meg legjobban. Kicsit nagyobb nyakkivágást szeretett volna, és nem ennyire bő ujjakat (ebben már nem egyezett az ízlésünk :o) ).

Némi boltlátogatások során (sosem esik nehezemre méteráru boltokat látogatni) sikerült a megfelelő alapanyagot, egy kellemes tapintású, vékony, de azért nem áttetsző, hófehér vásznat beszerezni. Ebből már viszonylag hamar, egy-két próba beiktatásával elkészült az alap blúz.
Azután egy másik kedvenc könyvemből, ebből (a képet kölcsönöztem):

... kiválasztotta a kedvére való hímzésmintát, egy torockói párnavég mintáját. Ezt kicsit átvariáltuk, a nyakkivágás formájához igazítva, aztán mentem, és beszereztem egy transzfer ceruzát, amivel könnyedén a blúzra másoltam a mintát. Alapvetően a divattervezői tanulmányaimból megmaradt színes ceruzáimat használom például a szabásminták felrajzolásához, ezek is elég szépen kijönnek egy mosással, de itt most biztosra akartam menni, így bementem a Vámház körúti Burda boltba, ahol egy nagyon jó kis ceruzát ajánlottak. Pauszra kell felrajzolni vele a mintát, amit aztán pikk-pakk átvasalhatunk a textilre, és egy mosással garantáltan kijön. 670 forint, de szerintem jó sokáig elég lesz.
Így néz ki a minta felvasalva (mint bármilyen régimódi előrajzolt hímzés alap):


(Kinagyítva jobban látszik)
Ez után már csak jó néhány délután kellett hozzá, hogy szép lassan ki is hímezgessem, a szintén Emilia által választott sötét kék színnel. Ez az első népies hímzésem, eddig csak afféle kacskaringókat, virágokat szoktam, főleg gyerekruhákra. Nem is vagyok 100 %-ig elégedett vele, tehát hímző olvasóink ne nagyítsák ki a képeket. :o)
De azért szép lett, Emilia le sem vette, miután megkapta, és felpróbálta. Ígért egy fényképet, ezt talán végre hamar megmutathatom a gazdáján is. De addig is nélküle:



Amíg megérkezik tőle a kép, megjegyzem, hogy a hímzés is nagyon szép, bár felettébb időigényes elfoglaltság, amennyi idő alatt ezt a pár mintát kihímeztem, szinte még egy blúzt megvarrhattam volna. Maradok is a varrásnál...

Folt. köv.

Dagihal

Mint a cím is mutatja, itten kérem madarak varrása történt. :o) Aledinél láttuk először, hogy madaras-mesetarisznyát varrt, a paloznaki meseterápiás központ nyári táborozóinak. Rögtön utánanéztünk Colette-nél, mert az ilyenfajta kezdeményezésekhez szeretünk csatlakozni. Azóta már több helyen is repkednek a kis mese-madarak, sőt leírás is van számos blogon. Például itt. Eleinte mondjuk elgondolkodtam, hogy honnan szedek én madármintát, de aztán csak a könyvespolcig kellett mennem ihletért, hisz karácsonyra kaptam ezt a gyönyörű könyvet: Bár akkor még nem tudtam, mire is használhatnám, mert nem vagyok egy madárapplikátor. De gondoltam, majd a virágokat használom belőle. Ám ami késik, nem jön időben, vagyis nem múlik, máris remek alkalom teremtődött a legdilisebb madarakat megvarrni. A dilis itt egészen pozitív jelzőként használva!!! Így esett a választás a címlapon balra felül, és balra alul elhelyezkedő csőrikékre. Hamar kiszabtam az alapot fehér vászonból (mert natúr színűm nem volt) és vagdostam a kis darabkákat virágnak, madáralkatrésznek. Mondjuk előbb volt egy kör szenvedés, mert a könyvben nem mesetarisznya méretben terveztek, szóval kicsit kicsinyítettem, szabad kézzel, mint látszik... :o)

Mivel kicsit fiúsra akartam venni a fazont, a hátteret adó virágok (minta szintén a könyvből) szára és levele csak a gomblyuköltéssel van hímezve, a színek pedig magukért beszélnek: kék és zöld. Remélem kisebb fiúknak megtetszik majd, a többiek olyan szép lányos színeket használtak. (A 19 éves fiú-tesztközönség véleménye: 10 év alatti fiúknak elmegy...)

Varrás közben néha elgondolkodtam, hogy ki a fene szabta ezt a sok firlefrancot a fejükre, meg a farkukra... de mit tegyek, nem tagadhatom meg magam egy szimpla tojás-madárral!

A végeredmény az állószájúak rendjébe tartozik, mert az alapot a hímzés végett bevasaltam a legvékonyabb közbélésemmel, a bélés pedig szintén vászon (egyszínű), de azért le lehet hajtani, ha valaki nagyon akarja... :o)

A zsinórt én nem sodortam, mert nem találtam itthon színben passzoló fonalakat, így csak bolti-kész zsinórból kapták meg az egyméteres pántjukat.

Végül pedig a cím magyarázata: párom mondta szegény kis zöldikére, hogy milyen helyes, ahogy a dagi hal úszkál ott a nádak közt... :o) Azóta én is kissé haloidnak találom, de talán a csőr és a lábak segítenek a rendszertani besorolásban.

Most pedig vissza a takaróhoz...

Folt. köv.

Csatlakozott a negyedik zöld...

sőt még egy bordó is...

Hát így festenek ők, mikor együtt bandáznak:

Bár meg kell mondjam, eredetileg a pirosas-kerethez is zöld anyagot kerestünk... és lehet tovább is keresünk, mert bár nekem így is tetszik az összkép, valahogy mégsem az igazi a végeredmény.

Például egyre távolabb kerülünk az ihlető képtől:

A könyv, amiből származik: Gundi Beyermann-Bernecker Foltvarrás népies stílusban című remeke, amivel egy bajom van csak - bár minden benne szereplő alkotás tetszik - errefelé nem kapni ennyi egymáshoz illő kockásan, vagy csíkosan szövött textilt. :o(

Az eredeti leírás kékeszöld anyagokat sorol fel hozzávalóként, mi kicsit módosítottuk a Hunyadi utca kínálatából, egymáshoz illő zöldekkel. Azért maguk a blokkok még formázzák az eredetit, de egyszínű zöld hozná igazán közel a helyi megvalósulást a képhez.

Szóval újra anyagvadászat... aztán...

Folt. köv.

A dzsoenherriszizmus :o)

Amíg a karácsonyi ajándékokat varrogatjuk, nem sok mindent tudunk mutogatni a két varrósarokból, így egy kis egyéb kategóriával szolgálok nektek, kedves Olvasóink! :o)

Könyvekről lesz szó, Joanne Harris könyveiről...

Az egész a Csokoládéval kezdődött. Először filmen láttam, aztán megpillantottam a könyvet egy bolt kirakatában... muszáj volt megvennem. Egyrészt, mert érdekelt, másrészt, mert jól nézett ki. :o) Jó, az is igaz, hogy bennem mindig nagy a kísértés arra, hogy könyvet vegyek. Ami más nőnek a cipő, és a táska, nekem a könyv. Meg persze a méter-, és rövidáru. :o)
Szóval, bár a könyv más volt, mint a film, de tetszett. Így aztán, amikor megjelent a Szederbor, az ajánlóját elolvasva, azt is megvettem, és nagy kedvencem lett.
Aztán jöttek sorban, egymás után, már nem is tudom, talán pontatlan a sorrend, de a polcomon ott sorakozik az Ötnegyed narancs, A partvidékiek, az Urak és játékosok, a Szent bolondok, a Csokoládécipő, a Rúnajelek, a Bársony, és keserű mandula, az Aludj, kislány (némelyik többször kiolvasva). Bár meg kell mondjam, nem tetszett mindegyik egyformán. A Rúnajelek jó kis fantasy történet, skandináv istenekkel, és varázslatokkal, de bármennyire is szeretem az ilyesmit, Joanne Harrist nem ezért veszek.

Sokkal inkább azért a hétköznapi varázslatáért, ami azért a legtöbb könyvében megvan. Titokzatos, és letehetetlen, magával ragad a hangulata. Ki ne játszana el néha a gondolattal, hogy milyen jó lenne egy kis varázserő, ezt, vagy azt megváltoztatni, egy kicsit könnyebbé tenni az életünket? Én legalábbis szoktam erre gondolni. Joanne Harris főhőseinek így vagy úgy, mindig megvan a maguk kis sötét titka, mind különböznek az őket körülvevő, "normális" világtól, akár a jelenben élnek, akár néhány évtizeddel, vagy több száz évvel ezelőtt. Emiatt aztán gyakran szemben is állnak vele, vagy félik, és menekülnek az elől, hogy rájuk kényszerítsék a "normális" értékrendet, és viselkedést; vagy dacolnak vele, esetleg lenézik, és kihasználják az "egyszerű halandók"-at. Legtöbb könyvét párhuzamosan, több szereplő szemszögéből meséli, ezzel is bonyolultabbá, egyszersmind abbahagyhatatlanná téve az olvasást. Néha több idősíkon járunk, felváltva, és csak lassan bontakozik ki a kép, az Agatha Christie-hez is méltóan váratlan végkifejlet háttere. Néha varázslatos, néha borzongató, de a krimiszerű regényei is inkább afféle idegfeszítő sakkjátszmák, semmint véres boncolgatások (a helyszínelők stílusában).

Végül pedig a stílusa is igazán kedvemre való, rövid példaként álljon itt zárásként a legújabb könyve, a Kékszeműfiú ajánlója:

"Volt egyszer egy özvegy, akinek három fia volt - Fekete, Barna és Kék.
Fekete volt a legidősebb - mogorva és agresszív.
Barna volt a középső gyerek - félénk és lassú felfogású.
De az anya kedvence Kék volt - a gyilkos."

Hát nem fogja meg rögtön az embert? Engem igen. :o)

Folt. köv.

Újabb kincseim

Két csodás könyvhöz jutottam hozzá az elmúlt napokban, ráadásul igen méltányos áron.
Mindkettőt az Alexandra könyvesboltban vettem, leakciózva, 1500 pénzért darabját. :o)
A borítójuk messze nem mutatja meg azt a sok gyönyörűséget, amit bennük találhattok. Gondoltam én, hogy nagyon szépek a szalaghímzett képek, de elképesztő, hogy miket lehet kihozni belőle.
A darázsolásból úgyszintén, valami csoda, hogy mennyiféleképpen variálható, nem csak az anyag díszes ráncolására alkalmas, hanem a csíkos, mintás textilek látványát is manipulálni lehet vele. Ha egy könyvesbolt felé jártok, ajánlom, hogy lapozzatok bele (bár akkor valószínűleg a kosaratokban köt ki) (de jó lehet karácsonyi ajándéknak is)! :o)
Mivel én már meg is vettem, és végig is nézegettem, megyek varrni, ha lesz mit mutogatni, azzal...

Folt. köv.

Festett bútorok

A kezembe került, kis késéssel, az idén áprilisi Otthon magazin, amiben olyan asztalt, meg székeket láttam, hogy csuda. Szerencsére a cikkben feltüntették, hogy honnan vannak,a Kare-tól. Ha felmentek a honlapjukra, a keresés funkcióval összegyűjthetitek, Ibiza life a kollekció neve. Mondjuk, nem értem, hogy miért nem találtam meg őket egyben, csak így, a kereséssel, amit ráadásul nem is lehet linkelni, az alábbi tablót a PrintScreen áldásos szolgáltatásával készítettem.

Az asztalt külön kiemeltem, mert a tablón nem túl nagyok a képek. Hát nem gyönyörűek? Én, a magam részéről, imádom őket. A tarkaságukért, az aprólékos mintájukért, azért, hogy a formájuk se nem túlzóan szertelen, se nem puritán, geometrikus. Persze az összeset megvenni nem kis összeg lenne, és valószínűleg túl zsúfoltan is lennének a nem túl nagy szobáinkban, de azért tetszik. Talán a díszítését kéne felhasználni, erről eszembe is jutott egy viszonylag régi könyvem (de még ma is kapható), ez:


Nagyon szeretem nézegetni, és talán egyszer majd tényleg eljutok odáig is, hogy magam is nekilássak bútort festeni. Kezdhetném a gardróbszekrényem két szélső, sötétkék ajtajával (nemigen volt színválaszték, amikor vettem, és ez még jobbnak tűnt, mint a mindhárom ajtaján fautánzat színű), szívesen dekorálnám őket színes virágokkal. A sötét háttér a könyvben szereplő stílusok közül többnél amúgy is általános, akár az amerikai telepesek munkáin, akár az angol "rózsák és várak" stílusában, vagy a hollandiai hindeloopen-ben. De visszakanyarodva a szupertarka ebédlőgarnitúrához, ehhez is találnánk benne ötleteket. Na nem egy az egyben, de összeszedhetnénk a kedvünkre való színösszeállításokat, virág-, és szegélymintákat, no és persze elsajátíthatnánk a festéshez szükséges tudnivalókat is. Ezekért a részletekért is kedvelem ezt a könyvet, nagyon hasznos, ha kell egy jó motívum, vagy a csomózott karkötőkhöz egy harmonikus színösszeállítás, meg persze, ha csak kell valami, ami felvidít (eye-candy: cukorka a szemnek, ahogy az angol nyelvű blogokon látjuk néhol).
Na de, egyelőre nincs bútorfelújító, vagy átalakító műhelyem, úgyhogy vissza a varráshoz, vagyis...

Folt. köv.

Egy kis olvasnivaló

Eheti ajánlatom: Gerald Durrell: Rokonom, Rosy című könyve.

Igaz még nagyon az elején tartok, de meg kell mondjam az a napi pár oldal munkába indulás előtt igazi vígasz belőle!

Nem is tudom pontosan ez hányadik Durrell könyv, amit olvasok, de sosem elég belőlük, annyi az utánozhatatlan humor bennük. Na jó, úti olvasmánynak talán épp ezért nem is megfelelőek, már ha zavar, hogy megnéznek, mikor olvasás közben kuncogsz, vagy éppen hangosan felnevetsz.

E példány első tanulsága: óvatosan a kívánságokkal! Adrian Rookwhistle (főhős) például egyfolytában kalandra vágyik kiszámított és egyhangú életében... aztán jön is a kaland egy örökölt, alkoholizmusra hajlamos elefánt személyében. Hát ki akar ekkora kalandot? :o)

**************************************************************************

Én pedig Kálmán Zsófia: Kanadában zöldebb a fű című könyvét olvastam ki épp, azt is jó szívvel ajánlom. A doktornő a nyolcvanas évek elején járt Kanadában, férje kutatómunkája révén töltöttek ott el egy időt, családostól. A könyv a beilleszkedésükről, kalandjaikról, kicsit az ottani, és itteni viszonyok összehasonlításáról szól. Ennyi évvel a megírása után már mi is tudjuk, milyenek is a bevásárlóközpontok, amikről ír, meg az IKEA bútorok, és a többi, akkor még errefelé ismeretlen, modern, és irigyelt, nyugati "dolog".
De érdekes az ottani szociális gondozás, felnőtteké, és gyerekeké, ami azt hiszem, még mindig csak kialakulóban van nálunk.
Mindent összevetve, a városi, és a gyönyörű kanadai tájakon tett természeti túrákat végig érdeklődve olvastam, ajánlom nektek is.
Olvasás után pedig....

Folt. köv.

Sziporka

A napokban épp egy antikváriumban talált ifjúsági könyvet olvasok, Majtényi Eriktől "A furfangos fejes vonalzó"-t, és ebben találtam egy, a kánikulára annyira jellemző mondatot:

"Ágyban fekve minden test fürgeségből annyit veszt, amennyi az általa szerzett lustaság súlya"

Folt. köv.

Szösszenet

Avagy miért érdemes régi könyvet olvasni?
Az efféle mondatokért:
"Vidoran, Norvégia természeti szépségeit magasztalva, lépegettek tova egymásmellett; az öreg ur kissé nehézkesen, a leány meg egyenesen, könnyedén, miközben büszke termetének vonalai kiredőllöttek egyszerü, sima kék posztóruhájából, melynek több gallér rétegéből összerótt pélerinje valami sportos színt adott neki, a mibe belejátszott kék jockey-sapkája is, mely kihivóan ült vastag fonatokban összetüzött vöröses aranyhaján."

Ki mond ma már ilyet, hogy "termetének vonalai kiredőllöttek..."?
Vagy, hogy: "A hegyek csupa kékellés: elől a szőlők sötét violaszín kékje, távolabb az égnek itt puha bársonyos, odébb átlátszó saphir és végül halovány türkizes kékje."

Folt. köv.

A törvénykönyv

A párom édesanyja után maradt könyveket rendezgetve egészen varázslatos dolgok akadnak a kezembe. Egy kisebb oszlopot raktam azokból, amiket el akarok olvasni, és három doboznyi maradt még így is, ami megy az antikváriumba.
Az érdekességek egyike Joseph Hergesheimertől Az estélyi ruha, ami már a címével megfogott, hiszen divattervező, és nő vagyok. De a régisége is vonzó, bár nincs benne évszám, a (mindenható) interneten utánanéztem, és 1945-ös kiadás, anyám! Nem, még any(uk)ám sem élt, mikor kiadták. Apukám meg óvódás lett volna. Na mindegy, a lényeg, hogy imádom az olyan könyveket, amiben még másképp írták a szavakat, ebben például már a második oldalon ott mosolyogtat a porcellán, akkor még helyesen két l-lel. Egészen jó könyv, arról szól, hogy egy unatkozó, középkorú amerikai feleség életét hogyan változtatja meg egy párizsi estélyi ruha. A vége nem tetszett, de nem mesélem el, hátha valaki elolvassa.
Most (miután befejeztem a nem túl pikáns, de a kort jól bemutató Casanovát) egy másik régiséget kezdek olvasni, ha jól logikáztunk, egy 1893!!!-as kiadású regényt. A címe Végzet, Louis Couperus írta, és az Egyetemes Regénytárban jelent meg, ahogy a belső borítón a sorozat reklámja is hirdeti: "csinos piros vászonkötésben". Imádom ezeket a 19. századi hirdetéseket, sokkal kedvesebbek, mint a mai reklámok. Utólag majd értékelem a regényt, nem túl vastag, hamar fogok végezni vele.
Nem úgy, mint a harmadik specialitással, amivel ma szolgálhatok, ez ugyanis egy 1888-as kiadású könyv, hosszú címe szerint: Budapest Főváros törvényhatósága által az 1886-ik év végéig alkotott szabályrendeletek, szabályzatok és utasítások I. rész-e.
Bár ez csak egy kötete a műnek (nem tudom, hányból), de mégis nagyon hosszú lenne felsorolni is, hogy mi mindent szabályoz. Néhány érdekesség kiragadva:
Városi tiszti nyugdíjszabály Buda sz. kir. főváros tisztviselői, tanítói és hiteles szolgái nyugdíjaztatása és a körülményekhez képest különbeni ellátása iránt (ezt csak a megfogalmazása miatt emeltem ki)
Szabályrendelet a fővárosi gyámpénztárban elhelyezett pénzek, és pénzértékek kezeléséről
Métermértékek és mérőeszközök hitelesítési díjszabályzata
Halászati szabályrendelet
A bor és sörmérés különös szabályai
Építkezések idejére szóló italmérési engedélyek :)
Utasítás a fővárosi községi iskolai hatóságok számára az 1868:XXXVIII. és 1876:XXVIII. tczikkek végrehajtása tárgyában. Kiegészítve a fővárosi községi elemi és polgári nép- és rajziskolai tanítótestület, igazgató-, vezető- és osztálytanítók működésére vonatkozó, továbbá a népiskolák belső szervezeti, igazgatási, rendtartási, és a tanulók fegyelmi szabályaival (ez egyébként kitér tantervekre, sőt, tananyagokra is)
A József fiárvaház alapszabályai
Az Elizabethinum városi agg-ápolda házszabályai (melynek első alpontja Az áponczok)
Szabályrendelet az élelmezésre szolgáló kisebb élő állatokkal való bánásmód iránt
és Szabályrendelet a fejős tehenek tőgyének mesterséges nagyobbítása ellen
A régies nyelvezetén azonban hosszú percekig mulattunk ezen kívül is, pedig csak azt a részt ütöttem fel, ahol a fővárosi kövezetvámdíjjegyzékhez (igen, az egészet így egybeírva) adnak tárgymutatót. Itt például egy többoldalas táblázat sorolja fel a tárgyakat, ácsolt fától a zsindelyig, amikben olyan dolgokat találtunk, hogy csuda. Mindenféle állatok, termények, és termékek között, amiknek itt-ott az akkori helyesírásán, vagy megnevezésén vigyorogtunk (aczélplé, briquette /kőszéntégla/,caviar /lásd Kaviár/, chamotte kő, chlormész, kócz, czukor, eczet, földszurok /aszfalt/, pókok és rákok(tengeri), stb.), vannak olyan tételek, amikről fogalmam sincs, hogy micsodák, vagy, hogy mire használták (igen, majd utánanézek a neten): arrac, babó, colofónium, csádé, csillagfürt, ekerészek, festőfa, kétszeres, mixed pikles, moharmag, répaszörpalj, színföldek, tölgyczitrom és vallonea(a kedvencem).
Hopp, a colofónium alább más néven is szerepel, ez tehát gyantát jelent. :) Egyébként kicsit ismerős is volt, de be nem ugrott volna, hogy a muzsikusokkal kapcsolatban olvastam már valahol. Valamint a párom felhívta a figyelmemet, hogy az ekerészeket csak másképp kéne tagolnom, hogy megértsem. :)
Vajon mi tartozott a divatczikkek, konyhaczikkek, vagy a látványossági czikkek összefoglalásba? Vagy a "költözködési holmi"-ba?
A gyümölcsre öt kategória van, aszerint, hogy befőtt, czukros, friss, déli, avagy aszalt-e. A hús is lehet friss, besózott, füstölt, és páczolt, utóbbi három egyébként ugyanazon a tételszámon szerepel. Külön kategóriába tartoznak a hintók és kocsik szétszedetten, vagy egészben szállítva. Ez egyébként teljesen logikus, hiszen kövezetvámról (tehát, gondolom, útkoptatásról) van szó.
Az "egyéb" kategóriát pedig akkor még így hívták: vegyes czikkek: mind azon tárgyak, melyek e díjjegyzékben megnevezve nincsenek és természetszerűleg az egyik vagy másik tétel alá nem sorolhatók.

Folt. köv.

Ballagási takaró 3. rész

Hát itt tartok:




A kép elkészülte óta kiszabtam az üres helyekre való két adag foltot is. Most újból kirakózás és végtelennek tűnő varrás következik, aztán jönnek az újabb blokkok fényképei...

A nagyobb négyzeteken azért látszanak átlók, mert háromszögekből álló foltokat varrok belőlük, és szétvágás nélkül sokkal egyszerűbb szépen megvarrni őket. Persze ez sem saját ötlet, de nagyon bevált. Sajnos a forrást már nem tudom megadni, de a lényeg, hogy négyzeteket szabunk, berajzoljuk az átlót, a két anyagot színt-színre összefogjuk, és az átlótól kifelé mindkét oldalon varrásráhagyásnyival végigvarrjuk. Csak ezután vágjuk szét az átlón, így a sarkok nem nyúlnak el. Utána már a szokásos lépések jöhetnek: szétvasalás, továbbépítgetés...

A minta így fog kinézni valahogy:

A kép forrása: Davina Thomas 200 blokk foltvarráshoz című könyve. Szédületes színek, minták, blokkok és foltmunkák vannak benne. Sőt egy-egy blokk részletes szabási adatai is, kezdők dolgát roppant megkönnyíti, haladóknak ínyencfalatok vannak benne! Én voltam olyan szerencsés, hogy kis családomtól ajándékba kaptam, aki nem, az a Szalay Könyvkiadó gondozásában megvásárolhatja.

Folt. köv.