Van az úgy

 hogy valamit kétszer is meg kell varrni, hogy jó legyen. De ráadásul a kétszeri varrás közt bontogatni is kell:

Mert a "biztos ami biztos, pár centivel legyen nagyobb" irányú szabásnál elfeledtem, hogy a mért 25 centit már kész magasságnak írtam fel, így az üveg szája helyett jóval felette zárt a behúzó, az meg az első próbánál derült ki, hogy a bújtató is lehetne sokkal lejjebb...

Jó, bevallom, ha nem lenne varratbontóm, inkább újat varrtam volna. :o) Ha meg elsőre is szereztem volna a belevaló üvegből, már előbb lehetett volna korrigálni, de már kész:

Folt. köv.

Új italhoz új tartó kell...

 Visszalapozva a blogot, kiderült, hogy még a régit se mutattuk. :o)

Nos, bátyánk nagy erdőjáró, és a többórás sétáira visz magával némi innivalót (és vissza is hozza az üres csomagolást!!!). Ez többnyire egy fél literes energiaital volt eddig, amihez már varrtam egy szíjra fűzhető, gombos záródású tartót:

De újabban valami hét és fél decis izotóniás italra váltott, ami épp nem fért bele a régi tokba, hát varratott velem egy újat. Ennek zsinóros a teteje, mert ez a lötyi műanyag flakonban van, azt nehezebb lenne helyen tartani egy pánttal:

 

És bár családi vicc lett belőle, hogy a felsőt egy doboz sörrel, az alsót egy üveg borral sikerült fotózni, de nem, nem ilyenekkel megy sétálni a tesónk. :o)

Folt. köv.