Oldalak

2020. március 25., szerda

Csak vidáman!

Első vidámság egy cuki békafej, neszeszeren:


 Ami amúgy tolltartó lesz, de nem iskolai, hanem munkahelyi. Az eredeti színei meg minden fénynél fényképezhetetlenek:


 Méretét tekintve húsz darab filctollnak, egy kis fogónak és némi apróságnak kellene beleférnie. Ilyenek hiányában tíz darab tollat és az ollómat próbáltam bele:


 Tágas a belsőtér, elvileg a munkahelyi belevalók is elférnek majd benne. A cipzár használatát két kis fül könnyíti meg.


 Aztán jött egy kikerülhetetlen prototípus. Maszk. Bár ne kellett volna sose megtanulnom, de ez van. Ugyan nem terveztem sorozatvarrást (azt meghagyom azoknak a kézműveseknek, akik most erre kellett átálljanak, hogy a bevételüket tudják fent tartani), sőt, talán nem is varrtam volna egyet sem, ha sógorom meg nem kér, hogy munkájából adódóan neki szüksége lenne néhány darabra.
Leírást és videót mindenhol találni már hozzá, én egy hajtogatott, rém egyszerűen megvarrható darabot választottam.
Azért természetesen itt sem hazudtolom meg magam, ha már nyomasztó az apropó, legalább a maszkok legyenek vidámak.


 Tehát az első próba mindjárt egy elefántos anyagból készült, legfőképp azzal a céllal, hogy mivel sógorom három gyerekes apuka, az első találkozás inkább megnevettesse a gyerekeket, mint megijessze. Igen, apa néha maszkot fog viselni...


 Nagy mázlim volt, a kinézett minta méretei tökéletesen illetek a felhasználó fejére. :o) Belül dupla réteg fehér vászon, és igen, tisztában vagyok vele, hogy a fertőtlenítés és forró vasalás a színes, nyomott mintának nem fog jót tenni, de bízom is benne, hogy nem kell sokáig hordani ezeket a divatos kiegészítőket! Ha nagyon megfakul az elefánt, majd legfeljebb varrok másikat!
Időm az van. :o)



Most tehát sorozatvarrás (mégis), igyekszem mindegyiket más anyagból varrni, hogy könnyebb legyen azonosítani, melyik volt rajta, melyik nem.


Folt. köv.

2020. március 9., hétfő

A sün cakkos állat

Unokaöcsénk összeköltözött a párjával, berendezkedéshez vásároltak, amikor szóba került a fogókesztyű a konyhába. Miután Z lebeszélte B-t a bolti, olcsó változat beszerzéséről, mondván, hogy az közel sem olyan jó, mint amiket én varrok, fel is hívott, hogy "szakmai tanácsot" kérjen (ez a legújabb szavajárása, anyukánktól így kérdezte meg, milyen húst vegyen rántani...), ami nagyjából úgy hangzott, hogy varrnék-e nekik egy pár kesztyűt.


Persze ilyen hízelgő bevezetés nélkül is megvarrtam volna, de azért jólesett. Kerestem is egyből süni-mintát a neten, mert B kedvence lett a sün. (varrás közben azért azt kívántam, inkább kígyó lenne, vagy hóember).
Hogy miért is készült végül hetekig, azt nem tudnám megmondani... de remélem, a következő varrás már gyorsabban halad majd.


Folt. köv.

2020. február 28., péntek

"A szerelem csak szerelem."

Újabb bizonyíték, hogy a romantika nem halt még ki, ez a párna...


 ... amit Martin fog kapni a szülinapjára Biankától.


 Könnyű volt megtervezni, mert a négy felirat és a két szín adott volt, már csak azt kellett kisakkoznom, hogy férjen el ez mind egy 35x35 cm-s párnahuzatra. :o)


Most pedig újabb konyhai bemutató következik, mert ha már ritkán posztolunk, tegyük legalább sok fényképpel!
Borbás Marcsi szakácskönyvéből (ebből ni) végre kipróbáltam a másik hájas tészta receptet is. Nevezetesen a kelt tésztával készültet. Imádjuk ezt is, meg a rétestésztást is, de én még valahogy mindig nem találom bennük azt a régit, amit a nagymamám is sütött...
Készültek szép és finom diósak:


A mákosoknak csak a fele lett szép, mert néhányan kirúgták magukat a csinos behajtásból:





De az semmi az első adag lekvárosakhoz képest, amik nemes egyszerűséggel lekváros négyzetek lettek a sütés végére:




A maradék lekvárosokat már nem háromszöggé hajtottam az átló mentén, hanem téglalappá a felező mentén, úgy tűnik, ez maradandóbb megoldás:


Most viszont vár még rám egy békás tolltartó, két Verdás hátizsák, egy lótusz-hímzés és megannyi varrnivaló ötlet a fejemben.


Folt. köv.


2020. február 12., szerda

Egy kis farmer átalakítás

"Kedvenc nagynéném, tudnál nekem kicsit szűkíteni és kicsit rövidíteni ezen a farmeron?" - hangzott el a kérdés unokaöcsém szájából. Persze, hogy tudnék. - válaszoltam én.
Remek lehetőség, hogy megmutassam egy fotósorozattal, hogy mennyi munka az, amikor csak egy kicsit kell varrni a nadrágon. (nem pont unokaöccsnek, a család valahogy tisztában van vele, mi mennyi munka a varrásban!)

Kezdjük ott, hogy ha normálisan átalakított ruhát akarsz, akkor zokszó nélkül felpróbálod, akár kifordítva is. Ha pedig megtűztem a szűkítést, amit kértél, akkor kérésre le is ülsz benne, hogy lássuk, nem lesz-e túl szűk, és tűkkel a nadrágban is lehúzod, hogy lássuk, átfér-e a lábfejed a szűkített alján. :o)

Én akkor nekilátok és lebontom a címkét (mert szúr, és mert cuki vagyok), ha pedig tényleg csak kicsit kell rövidíteni, akkor az alja szegést is le kell bontanom:





Utána feljelölöm a levágást, és nem feledkezek meg a varrásráhagyásról sem (jó esetben!) :




Levágom a felesleget, aztán jöhet a szűkítés feljelölése. Itt például oda kell figyelnem, hogy egyenletesen fusson a varrás, és tetejénél különösen kis szögben fusson bele az eredeti varrásba, nehogy egy "kinövés" keletkezzen a varrás kezdeténél:




Gombostűzöm, megvarrom egyenes öltéssel, aztán mielőtt levágnám, kifordítom, és ellenőrzöm, hogy tényleg sehol egy pukli:




Utána levágom a felesleget és eltisztázom a széleket:




Máris jöhet az alja! Levasalom befelé a varrásráhagyást, aztán félbehajtva fel is gombostűzöm:




Már csak végig kell szaladni rajta... Nekem SuperJeans varrógépem van, ami elvileg 16 réteg farmeron gond nélkül átvarr, de a dísztűzéses résznél még én is kézzel hajtom át, nehogy törjön a tű, mert ott bizony kopog még a SuperJeans is.
Ó, és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ahány farmer van forgalomban, annyiféle dísztűző cérnát használnak hozzá. Tehát nekem be kell szereznem ennyiféle farmer és munkásruha varró erős cérnát legalább:




Ó, régi szép napok, amikor még minden farmert csak a sárgásbarnával varrtak! :o) (már persze abból is több árnyalat van, fent középen és alul a kicsi guriga például)

Akkor aztán kész az alja szegés is, tehát hordhatod a rádalakított farmeredet:




Ennyit tehát, ha kicsit kisebbre kell varrni valamit. Ez amúgy a jobbik eset, mintha egy kicsit bővebb kéne legyen, vagy hosszabb, de ahhoz most épp nincs bemutató darabom. Valamint egyszerűbb volt a dolgom annyival is, hogy se oldalzsebe nincs a nadrágnak (lebontani, szűkíteni, visszavarrni), és csak az egyik oldalán volt dísztűzéssel varrva (ellenkező esetben egyik oldalon azt is végig kell bontani, varrás után pedig visszatűzni).


Folt. köv.

2020. január 29., szerda

Másodszorra jobban ment

Előkerült steppelésre-hátlapozásra a második halloween ihletettségű kistakaró előlap is. Ezzel közel sem volt annyi gondom, mint az elsővel. Talán a hátlap anyaga volt a segítség, ez sűrűbb szövésű, mint azé volt.


 Tűzések után ezt is a hátlap előrehajtott anyagával szegtem be. Az alábbi fotón csak a keresztirányú varrások látszanak a csíkok miatt, de vannak ott hosszantiak is. ;o)


 Egyáltalán nem aktuális, de biztos van aki szereti a halloween-es mintákat vagy a színeket máskor is, nem csak novemberben.


Most apróságok sorával...


Folt. köv.

2020. január 13., hétfő

Varrás helyett ragasztás

Szombat este, míg a párom olyan filmet nézett, ami engem nagyon nem érdekelt, előszedtem a tavalyi és tavalyelőtti falinaptárainkból mentett képeket.



 Anyukám karácsony táján kérte, hogy ha lesz időm, készítsek már neki pár borítékot, mert kifogy belőlük.


 Nem akartam varrni, hogy Ati hallja is a filmet, hát vágtam, hajtogattam és ragasztottam:



Folt. köv.

2020. január 10., péntek

Majdnem kifogott rajtam

 Mikor már azt hittem, hogy belejöttem végre a steppelésbe, és kicsi darabokon még szinte élvezni is tudtam, akkor jött ez a kistakaró...
Először kibontottam egy tűzést rajta, mert nem volt jó mégsem a kiválasztott cérna, aztán kibontottam egy teljes hossznyi varrást, mert eltolódott a két felső réteg, aztán kibontottam két teljes hossznyi varratot, mert megint eltolódott minden, igen gondos és alapos biztostűzés után is.
De nem győzhetett, mert nekiálltam mégegyszer, ezúttal Móni tanácsa alapján elfordítottam 90°-ban a hátlapot és a hosszanti tűzések előtt végig is varrtam a merőleges oldalt.
Bár így sem lett tökéletes (két vonal után fenyegetőztem Zsuzsinak, hogy ha most sem sikerül, hozzá kerül további nyűglődésre), de végül elkészült:


 Amint azt már hallhattátok tőlünk is, egy kész jobb, mint egy tökéletes. Amúgy látható hibák nem maradtak rajta, nincsenek becsípődések, és a hátlap is végül elég lett körben a szegéshez.


 Van még két ilyen színezésű előlapom ugye, tán másik hátlapokkal könnyebb dolgom lesz a befejezésükkel.
Bezzeg a konyhában elsőre sikerült egy új ötletet megvalósítani! Ez itt kérem egy sütőtökös pizza:


A nagylyukú reszelőn lereszelt sütőtökből máskor is csináltam már ilyen sajtos-tejszínes-currys szószt, de eddig főtt tésztával vagy vajas pitetészta alapon sütve ettem. Most rozslisztes pizza-alapra került némi kolbász és sonkás ízű sajt feltéttel és így is príma.

Folt. köv.

2020. január 6., hétfő

Indul a munka

Mivel év végére párom mindkét tárcája tönkrement, a szünetben nekiláttam pótolni őket. Egy kisebbet, egy nagyobbat:


 Felül a szanált darabok, alul az újak:


Egy kicsit ki is toltam magammal, mert igazi régivágású farmerból szabtam az újakat, hogy ne kopjanak el olyan hamar... ám ezzel a saját dolgomat nehezítettem, mert a vastag anyagot nehezebb volt varrni is. De szerencsére az "új" varrógépem ugye 16 réteg farmerre van kitalálva, így azért minden varrást megoldott.
Kevésbé kreatív kezdése az évnek, de majd valami foltossal...


Folt. köv.