Mikor Zsuzsi nálunk volt, megkérdezte, hogy hogy lehet az, hogy szakadt nejlonzacskóban tartjuk a triominóinkat...
Hát úgy lehet, hogy kb. 20 éve abba tettem, és mivel eddig még nem szakadt el teljesen, épp megfelelt a célnak. :o)
De igaza van, hát mibe van nekem megvarrni egy pofás kis zsákot hozzá? Kb. félórába, és Zsófi is segített:
Vár rám egy varjús táska, szóval...
Folt. köv.
Zsófi óvodai cuccaihoz szükség lesz három zsákra. Sajnos már nem lehet vállfás zsákot vinni, mert nincs elég hely neki, pedig ahhoz kidolgozott mintánk van, hisz az összes keresztlányt elláttuk, jobbnál jobb mintásakkal. A virág jelhez pedig kerekíthettem volna kiskertet rájuk mintának. Segond, akkor kiötlünk egy új formát...
Először is összeszedtem mindent, ami kell hozzá:
Van itt leselejtezett függöny, ágynemű, szétvágott farmerek, régi díszpárnahuzatról levágott kötő, színes vásznak és bevasalós közbélés. A zsinórokat ezen a ponton még nem vettem elő.
Felrajzoltam a virágot nagyban bevasalós közbélésre:
Aztán csomó fázis fotózása kimaradt. :o)
Az első elkészült pikk-pakk, aztán elrontotta az örömömet, hogy a farmerból keskenyre szabott zsinórházat nem lehetett teljesen zártra összehúzni:
Elkezdtem én szép türelmesen lebontani, hogy kicseréljem, de akkor meg bomlásnak indult a külső laza szövésű vászon, így egy nyisszantással levágtam az egészet, azon az egy centin nem múlik a mérete. Utána már hamar ment a többi megvarrása. Kaptak a zsinórház alá befogott pici fület, hogy a fogasra lehessen őket akasztani:
A bélésre felvarrtam a szokásos virág rátéteket is, az aljuk meg dobozformán becsípett és farmerrel megerősített, és mindegyikhez leltünk maradék zsinórokat is:
Mikor felvetettem, hogy kint is lefényképezném őket...
Folt. köv.
Akkor viszont felmerült bennem az is, hogy varrhatnám úgy is, hogy a külső részekkel kistricelem az alátétek hátlapjait, így elkerülve a kifordítás utáni lyuk-bevarrást. Mint cuki babaméretű tükörpaplanhuzatok (ha valakinek mond még ez a kifejezés valamit...):
Így a belső köríveket nem összefoltoltam a külsőkkel, hanem a négy negyedből összevarrt kört aplikáltam nyitott széllel a lyukakra:
Végül belülről indulva csigavonalban letűztem, és elégedetten a végeredménnyel frissiben el is ajándékoztam barátnőm lányának, aki négy gyereket nevelő anyukaként nagyra értékeli az alátétek hasznát:
Folt. köv.
akkor nem árt varrni egy naaaagy táskát a szedéséhez. Főleg, ha felelőtlenül elviszi haza az ember az előző adaggal a gombaszedő naaaaagy műanyag zacskóját... :)
Találtam egy nagyobb darabot ebből a barna, kissé rugalmas, sztreccsfarmerre hajazó anyagból, és hamar kiszabtam négy csíkot teljes hosszban, a maradékot meg hosszában elfeleztem. Aztán varrtam négy pántot, és felvarrtam őket a nagy oldalakra.
Ez egy megtévesztő nézet, ilyen a kis alakja, kb. 55x45 cm:
No de, épp azt beszéltük Zolival, hogy ehhez a cipekedéshez a régi málhazsák lenne az igazi, mert az nagy, és még nagyobbra lehet nyitni szükség esetén. Hát kérem, kis gondolkodás után én megalkottam a málhaszatyrot:
A sima szatyorból kihúzható egy újabb "emelet". Nem mondom, kissé viccesen mutat, és nem is törtem magam az esztétika felé, de strapabíró, naaaaagy, és bátyánk csak annyit mondott, hozhattam volna korábban.
Folt. köv.
és az ágyneműi mellé gumis lepedők is kellenek. Láthatólag ráhagytam a színválasztás jogát, de szerencsére mindegyikhez találtam a felvarrós virágokból hozzáillőt:
Kell még neki babzsák (amit a leírás szerint legjobb rizzsel tölteni, micsoda csalás?!), ami nem okozhat gondot. Bár nem volt itthon elég rizs, ezért boltba kellett menni, aztán meg az első huzatot egy centivel rövidebbre szabtam véletlenül:
Persze, beleférne, hisz nincs keményre töltve rizzsel, de épp a mozgékonyságát vesztené el tőle. Enyhén bosszantó volt, hogy erre akkor jöttem rá, mikor már a virágot is felvarrtam, de nem volt mese, szabtam, varrtam újat, jó méretben. (Igen, a csodás egyszarvús anyagot is Zsófi választotta, de ezt sugalmaztam, bevallom. :o) )
Kell még két zsák ruháknak, meg egy az ágynemű szállításhoz, azokkal...
Folt. köv.
Ez a párna már nem újdonság, többször feltámadt már új és új köntösben. Most kívűlre farmerból kapott huzatot, hátha az jobban bírja a strapát (mivel a belseje szinte kemény, támasztó párnának használjuk):
Én könyvespolcot varrtam (címkékkel még jobb lenne, mint a könyvek címei, de azok könnyebben kikopnának-szakadnának, ezért tekintettem el tőlük), Zsuzsi szerint városi látkép toronyházakkal (csak varrjak rájuk sok-sok kicsi ablakot), Ati szerint diagramm, csak feliratok nélkül...
Belül ezúttal piros pólóanyag az angin (szintén abból az elgondolásból, hogy nem szakad el olyan hamar a gyürmölésben, mint egy vászon), a huzat pedig hátul három gombbal záródik:
Folt. köv.
