Ballagási takaró, ballagás nélkül

 Kriszti keresztlányom idei ballagása több szempontból is rendhagyó volt, egyrészt az eddigi ballagásokkor nem volt gyerekem, másrészt az övé online volt, elmenni nem is kellett rá... :o)

A tesóihoz hasonló rojtos takarót terveztem neki még tavaly ilyenkor, de arra esélyem se lett volna Zsófi mellett. Sőt, az igazat megvallva semmilyenre se volt kilátás, mikor Zsuzsi előhalászott egy már-már elfelejtett előlapot a komódból, amit évekkel ezelőtt varrtunk:

Ráadásul olyan rendes is volt, hogy még meg is steppelte helyettem, három darabban, aztán még körbe is szegte:

Hát így készült el a kevés varrás közt máris egy takaró az idei felfordult évünkben, és legalább egy félkész darabbal is kevesebb lett.

Folt. köv.

Bele a közepébe!

 Legalábbis az évnek már szinte a felénél tartunk, mire mi megkezdjük a blogon az új évet. :o)

Zsuzsinál technikai akadályok nehezítették meg a blogolást , nálam egy Zsófi baba, de néha azért eljutottunk legalább a varrógépig.

Zsuzsi megtoldotta még év elején a lábzsákjait Zsófinak, aki képes volt őket néhány hónap kemény munkájával hosszában kinőni.

Én meg varrtam magamnak egy új párnát, míg Zsófi kétszer az apukájával sétált:

Kb. fele a hagyományos párnáknak, de szivaccsal jó pufira van tömve:

Mivel általában az oldalamon alszok, így pont kényelmesen megtámasztja a nyakam és a fejemet.

Addig még nem jutottam el, hogy néhány huzatot is átalakítsak rá, de amúgyis kispárnával használom /ami olyan lapos, mint egy vastagabb huzat :o) /.

Ezen a képen jobban érzékelhetőek a méretei, míg a meós kezében van:

Mint az jól látszik, tökéletesen birkózható. :o)

Remélhetőleg most már gyakrabban előkerülünk!

Folt. köv.