Amélia takarója

 Mikor Magdika takaróját varrtam, felmerült bennem egy ötlet, hogy egy szürkés-halványlila anyagból van annyi maradékom, hogy lilás-sötétrózsaszín árnyalatokban is varrhatnék egy hasonló babatakarót. Az aprópója is adta magát hamar, mikor megtudtam, hogy volt munkatársnőmnek unokája született, így hát bele is vágtam egyből.

A pompás tarkaságban sokféle maradék anyag helyet kapott, és ahol valamiből kevesebb volt, kipótoltam egy hasonlóval:

Alapból kilencfoltos és sima blokkok váltják egymást, de mint látható a simákból kettővel szűkebb lett a darabszám, oda varrtam ellenkező színezésű kilencfoltos blokkot, és a "simákon" is több helyen van minta, így lett a végeredmény igazán változatos.

Hátlapnak nem leltem halvány lilás anyagot, ezért ezt a virágost használtam, amin legalább sötétrózsaszín virágok is vannak. A szegésnek használt sötétrózsaszín pöttyös anyag úgy az elejével, mint a hátlappal is jól harmonizál:

Sok anyagból estek le a szabás során keskeny csíkok, azokkal...

Folt. köv.

Nyissz-nyassz

 Szomszédasszonyom megkért, hogy vágjam le neki a függönyei alját (nyissz és nyassz), de a leeső darabokat visszaadta, hogy ő nem tud velük mit kezdeni. Én tudtam:

Némi gyümölcsös-címkés kevertszálas anyag, egy kis zsinór, és máris kész négy, közepes méretű ÖKO zacskó a karácsonyi vásárra.

Folt. köv.

Scooby

 Készleteim közt a fiús babatakarók kerültek létszámhátrányba, így megvarrtam egy régebbi ötletemet. Zsófi örökölt egy Scooby-Doo-s rövidnadrágot, ami valamiért nem nyerte el a tetszését, ezért nem hordta.

Nekem viszont nagyon tetszett az anyaga, és kigondoltam, hogy nagyon tarka téglalapokkal milyen klassz babatakaró készülhetne belőle.

A végeredmény inkább bohém, és uniszex lett, de én elégedett vagyok vele:

Mivel a fiús vonalat céloztam meg, a hátlap kék, némi toldással. Itt jól látható, hogy bár eredetileg csak vízszintes csíkokkal akartam tűzni, végül csak bevonalaztam függőleges irányban is:

A szegés a hátlap világoskék anyagának sötétkék párja, bár szemfülesek észrevehetik, hogy az utolsó arasznyi világoskékkel lett kipótolva.

Nem az a klasszikus fiús, sőt babásan visszafogott takaró lett, de reményeim szerint majd csak akad egy gyerek, aki szeretni fogja épp így, ahogy van. :o)

Folt. köv.

Szülinapi rózsaszín

 

Zsófi legjobb ovis barátnője Magdika, az első évtől meghív minket a szülinapjára. Nem is értem, hogy maradhatott el eddig, hogy egyik ajándéka egy takaró legyen?

Az idén is kissé szűkös volt az időkeret, de gurulóvágóval, méterárukból (nem mindenféle fecnikből) szabva, egy egyszerű mintát használva végül elkészült egy közepes méretű csudarózsaszín gyerektakaró:

Zsófi rengeteget segített, rendezgetni a foltokat, anyagokat választani, az ölemben ülve még a varrást is felügyelte. Hátlapnak a kedvenc kutyusos anyagát szemelte ki, amit kicsit meg kellett toldani, mert nem volt elég nagy:

Osztatlan sikert aratott. :o)

Folt. köv.

Zsófi doboza

 Bár Zsófi eredetileg szoknyához választott ki két anyagot a nyári szünetben, mégis míg Viki neszeszereit varrtam átfogalmazta a kérését: az anyagok maradjanak, de egy olyan dobozt szeretne ő is. :o)

Hát varrtunk neki is egyet:

A csillagos anyaghoz csillagos steppelést választottunk (ő az ölemben ülve segített, roppant érdekes módja a varrógép használatnak...) :

Az eredetileg kiválasztott másik anyag pedig lett a bélés:

A sarkok becsípésének változtatásával nemcsak a méretek, hanem az oldalak arányai is változnak, így az övé lapos és széles lett:

Egy percen belül használatba is vette, a fényképezéshez már így kaptam vissza:

Hogy mennyi minden fért bele? Ennyi:

Csak a legszükségesebb női holmik: kalapács, golflabda, jegyzetfüzet, írószerek, babajátékok és rugósbicska formájú radír... :o)

Folt. köv.

Dobozok

 Vikinek kicsit nehezebb volt ajándékot kitalálni, mint Esztinek, mert ő nem az a kézműves táskákkal szaladgáló csaj. A stílusából azért kiválasztottam a kedvenc színeit, és neszeszer trióban kezdtem gondolkodni.

Fekete-fehér anyagaim szerencsére vannak páran, és némely mintát is úgyis ki akartam már próbálni, így kiszabtam az alapokat három méretben és befoltoltam:

A tervem az volt, hogy matrjoska szerűen alakuljanak a méretek, ami szerencsére sikerült is:

Bélésnek egy egészen halvány rózsaszín, pöttyös anyagot használtam, mert ez a szín az, ami még megtalálható Viki ruhatárában.

Az elkészült doboz formájú neszeszereket végül fotóztam így is, úgy is, mert annyira elégedett voltam velük, hogy egy kép nem volt elég:

Az alapul szolgáló blokkok mintázata persze megtörik, mikor térbeli formát kapnak, de ez egyáltalán nem zavart (Vikit se):

A szegés a cipzár körül, és a cipzár egységes mind a három darabon:

Már át is adtam, nagy sikert aratott. Viki lánya (ovis), elébb csak egyet akart elkérni a háromból, aztán már mindet, de cuki volt, mert a szintén fekete-fehér mintás ajándékzacskót, amiben adtam végül meghagyta az anyukájának. :D

Viszont az ovisokra gyakorolt doboz hatás nálunk is érvényesült, azzal a darabbal...

Folt. köv.

Eszti táskája

Úgy látszik az augusztus a búcsúzó kolleganők hónapja. Tavaly ilyenkor Hajnitól köszöntünk el, most Esztitől.

Kevés támpontom volt az ajándéka kitalálásához, de mivel a farmert szereti, táska meg mindenkinek kell...

 Varrtam neki egy óriás méretű, kifordítható táskát. A külső részhez a farmeros dobozom apraját és néhány zsebet használtam fel.

A másik oldalon egy csodás dekorvászon csíkot foltoltam össze szintén farmerdarabkákból toldozgatott csíkokkal:

Így lett mind a négy oldala kicsit (vagy nagyon) más. :o)

Aztán a dekorvászon maradékát se tettem vissza a dobozba, hanem még két neszeszert is kanyarítottam belőle:

Átadtam, tetszett neki. Hurrá-hurrá!

A hónap elején összeválogatott színes anyagoknak azonban újabb kört kell várniuk a sorukra, mert közben még egy búcsúzó ajándékot be kellett iktatnom.

Folt. köv.

Villám varrások

 Az első villám-projekt két váltás kispárnahuzat az itthoni ágyneműre, ami említésre se lenne érdemes szinte, ha nem ebből a tyúkos anyagból varrtam volna:

A második pedig úgy tudott egy szempillantás alatt elkészülni, hogy Zsófi rendkívűl sokat segített benne. Ez egy tisztaság-csomag zsákocskája, munkatársnőm kislányának. Az iskola kritériumai a következők voltak: zárható, felakasztható és lehetőleg vízhatlan.

A záródást zsinór biztosítja (az olyan hagyományos, nemde?) :

A vízhatlanságot egy pvc terítő méretre szabásakor leesett darabbal oldottam meg, abból lett a bélés:

Természetesen rákerült a kisasszony monogramja is, és a zsinórház alá befogtam egy vastagabb zsinór darabkát akasztónak:

Titokban az anyukának is varrtam valamit, mert sajnos ő is munkahelyet vált, és hónap végén elhagy minket. Azzal a "csomaggal"...

Folt. köv.

Pántok

Az első egy javítás, mert úgy véltem, hogy ha öt évig jól szolgált a farmertáskám, és csak annyi baja lett, hogy a fülei kis részen szétrongyolódtak:

akkor simán megér tíz percnyi javítást, hogy még vagy öt évig hurcolhassam. Szerencsémre még volt az eredeti anyagból épp annyi, amennyivel be tudtam borítani a hibás részt (dupla rétegben, ami azt illeti):

A második pántnak története van. Új szomszédom, miután megtudta, hogy én szoktam varrni, áthozta az anyukája után maradt varrós holmikat, hogy használjam el, ahelyett, hogy kidobná. A java kézi-, és gépi varrócérna volt, néhány hímzőcérnával, tűkészletekkel. Továbbá egy kis kék cipzár és egy fehér vászonból varrt pánt volt a csomagban. A magam készleteiből egy ilyen pántot valószínűleg simán kidobtam volna, viszont mivel ez "örökség" Gabi anyukája után, megfordult a fejemben, hogy kéne belőle valamit varrni neki.

Így hát szétbontottam, kivasaltam (magam is meglepődtem, mennyi anyag kijött belőle):

Felvágtam neszeszer méretű darabokra, varrtam belőlük két téglalapot, amikre aztán hímeztem betűt, virágokkal:

Meg kis, hatszirmú virágokat a háromféle kék hímzőcérna variálásával:

Kerestem egy hozzáillő bélést, és a cipzárat is felhasználva elkészült ez az emlék neszeszer, ami napi használatban melengetheti Gabi szívét:

Kicsit félve adtam át, hogy nem zaklatom-e fel vele, és valóban megkönnyezte kicsit, de úgy tűnt, hogy örömet sikerült okoznom.

Folt. köv.

Egyszerűek

 Amikor egy kislánynak kéne egy lila szoknya, hogy koszorúslány lehessen, de az anyukája épp nem kap sehol...

Amikor a pénztárcában elromlik a szinte új cipzár, és kell egy tartalék (vagy kettő, ha már egyszer nekiültem varrni):

Valamint ha vendégségben nincs mivel megfogni a meleg bográcsfület:

Legközelebb már lesz! :o)

Ez az edényfogó egy újabb prototípus nálam, egyszerűnek egyszerű, de a méreteket megint nem találtam el egészen. Sebaj, a bogrács füléhez így is megfelel.

Abszolút újrahasznosítás, kívűl egyéb varrásokból maradt farmer cafatokból, belül szakadt terepnadrágból van a látható része, közbélésnek pólót és pulóvert szabtam fel. A ferdepántos szegéssel pedig különösen elégedett vagyok.

Most pedig egy különösen tarka anyag-válogatás vár rám a vasalódeszkán...

Folt. köv.