Zsófival az élet

 A blog eredeti arculatához való tartalom:

Ami így készült:

 

Mert ez a tündér Zsófi-lány mindenben segít.

Például míg én sütöttem az almás fánkot, addig ő kirakta a "muffinformáit" és megtöltötte őket (kupak-)tésztával:

Valahogy ritkán kerülünk el a varrásig, de azért...

Folt. köv.

Őszi örömök

 Napfényes sétára hívogató legelő:

 

 Káposztás pogácsa:

Talán varrunk is egyszer... :o)

Folt. köv.

Kis örömökből van a boldogság

 Újabb hét blokkot sikerült kiszabnom:

 

És megvarrnom (ez a piros közép nagyon megdobja a látványt!):

 

A téli szezonra vettem Zsófinak bélelt nadrágokat, és mikor mosáshoz kifordítottam, ezzel szembesültem:

 

Én értem, hogy "olcsó" és hogy egy szezont hordja a gyerek, de ez így szerintem akkor is gáz. Ha már géppel varrták be a kifordító lyukat, legalább a széleket hajtották volna be... No, így nem hagyjuk, már csak azért sem, mert Zsófi ugyan egy szezont hordja, de aztán továbbadjuk, ahhoz meg normális állapotba hozzuk.

Kibontottam a varrást (sötét cérnával volt varrva ráadásul...), befordítottuk a széleket és Zsófival megvarrtuk. Én beszúrtam a tűt és Zsófi kihúzta:

 

Ugye, hogy mindjárt máshogy néz ki, és csak öt perc közös munka volt vele:

 

A konyhában is rekordot döntöttünk szerintem, mivel egy ebédben ötféle zöldséget ettünk (hmm, talán a zöldséges bolognaimban több is volt...). A borsólevest petrezselyemmel és sárgarépával tömtük tele, utána meg sütöttünk ilyen kis fánkocskákat:

 

Amik valójában leginkább a krokettre emlékeztettek, és főzőtökből meg karfiolból voltak, főzve, turmixolva, tojással, teljes kiőrlésű liszttel, sóval, kaporral, borsikafűvel és egy kicsi zsemlemorzsával összekeverve, olajban kisütve:

Nekem is nagyon ízlett és Zsófi is zabálta, bár szerencsémre ő amúgy is falja az összes zöldséget, amivel eddig kínáltam. :o)

Zárásként pedig újabb hét blokk kiszabva:

Folt. köv.

Újdonságok a konyhában meg néhány folt

 Kenyérsütéshez vettem egy kaukázusi kefírt, de végül megmaradt, ezért kerestem hozzá receptet. Egy fánk tűnt jó választásnak (recept itt):

Finomnak finom volt, isteni könnyű a tészta, jó az íze, de a külső rész nekem irgalmatlan sok olajat beszívott. Ha megsütöm még egyszer, tán teszek rumot a tésztába...

Ami viszont maradéktalan siker lett, az a bolognai-helyettesítő zöldséges tészta volt. Olasz fűszerezésű paradicsomszószba kevertem majdnem készre főzött karfiolt, brokkolit és zöldbabot, összefőztem egy kicsit, aztán kifőzött tésztával összekeverve sütöttem rajt pár percet. Zsófi falta és az apja is két tányérral evett... Jó, nem volt teljesen vega, két virslit is belekarikáztam azért. :o)

A másik, ami szintén telitalálat lett a rakott krumpli új verziója. Van benne héjában főtt krumpli és kemény tojás, ahogy az eredetiben, de főtt kolbász helyett darált húsból curry fűszerrel és tejföllel készült ragu terül el a közepén, a tetején sok tejföl és kevés reszelt füstölt sajt:

De mivel ez egy varrós blog, mutatok minden más közben készült kilenc blokkot is a szövetes halomból:

Folt. köv.

8 blokk és kenyérfánk

 Világos kerettel, barna közepű blokkok készültek, egy fél nadrágszárból ezúttal 8 db jött ki:

A kenyérfánk meg úgy történt, hogy tévedésből egy fél kiló kenyérrel több árválkodott a házban a szükségesnél, de épp nem akartam se tölteléket sütni, se kenyérfelfújtat... viszont annál inkább ettem volna fánkot. Hát a rizsfánk receptemben a főtt rizst lecseréltem tejjel áztatott-kinyomkodott-szétmorzsolt kenyérre, és az eredmény szinte ugyanolyan lett:

Jöhet egy újabb szövetnadrág maradék szára!

Folt. köv.

Szem előtt

 Ha szem előtt vannak a dolgok, az ember sokkal hatékonyabban foglalkozik velük. Lám, néhány nap alatt került idő összevarrni a foltokat kettesével:

Aztán kivasalni őket:

Közben fotóztam az elkészült ribizlibort is, amit gyógyszer jelleggel fogyasztunk, mert megfázásos légúti problémák ellenszere. Nyáron épp ebben a végeredményben reménykedtünk... édes, mint a szirup, gyümölcsös, leginkább Marilla édes meggyborával emlegetjük egy sorban.

A foltokból aztán alakultak négyfoltos blokkok, amikkel kicsit eljátszottam, és tényleg jól mutatnának tizenhat foltos blokknak is:

De már eleve partnerül választottam nekik ezt a sötétkék paplanhuzat maradékot, és ezt az elrendezést:

 Ami végül módosult egy másik tervvé, mikor rájöttem, hogy a kék anyagból épp háromszor annyi van, mint amire én emlékeztem.

Folt. köv.

Valami lesz

 Nekilátunk, azt' majd csak lesz belőle valami alapon...

készült borsó-babakajából is "fasírt":

 

Az eredményért csak magamat hibáztathatom, hisz ha a borsó ízéért nem vagyok oda, akkor talán több ízesítőt kellett volna belekeverni sütés előtt... azért elfogyott.

Varrás fronton is elkövethető ez a típusú eljárásmenet. A foltos blogok olvasásával nem hagytam fel kisbaba mellett sem... sőt. Két újabb kedvencem Quilty Folk és Crazy Victoriana crazy for quilts, akiktől azt tanultam, hogy varrogass valamit, aztán majd később kialakul, hogy mi lesz belőle.

Mindezt azért, mert a varrás már nagyon hiányzott, viszont időm még mindig nincs rá sok. Volt elöl egy maradék párnahuzat:

 

Meg egy maradék lepedő fodor része:

 

Nézegettem a párnahuzatot, hogy milyen foltok jönnének ki belőle legjobban, és arra jutottam, hogy 54 db 8x8-as négyzet:

 

És minő véletlen? a lepedő-fodor felhajtása épp 8 centis:

 valamint körben 54 mintaegységet tartalmaz:

Egy-két jobb babaalvás, vagy baba-apa program és még varrni is lesz időm...

Folt. köv.

Nadrágok és vérfasírt

Zsófi végre kapott két, újonnan varrt rövid nadrágot, erre most meg milyen az idő? Pff... :)

 Mintha csak ráöntötték volna... :o)

És amíg Zsuzsi itt nyaralt, Zsófi hagyott annyi céklás kaját, hogy süthettünk belőle...

... VÉRfasírtot! Pompásan sikerült.

Folt. köv.

Kaját ki nem dobunk!

 Mikor Zsófinak főzök, kiszámíthatatlan, hogy elég-e a főzelék három napra, vagy épp nincs olyan étvágya, és marad-e egy kicsi. No de ha marad... miért dobnám ki?

Persze megehetném csak úgy, ahogy neki adom (plusz némi só ugye), de ha beleütök egy tojást, keverek hozzá némi lisztet és zsemlemorzsát:

 

Ez brokkoli volt, amit amúgyis imádok, szóval bekeverni, lepénykének kisütni:

Sógornőméktől rengeteg csodás ribizlit kaptunk, de már nem volt időm se, energiám se többet szemezgetni lefagyasztásra (vödörnyiről beszélünk), Atim utánanézett, mit kezdhetnénk vele. Annyit mondhatok, ribizlibor próbaüzem folyamatban. :o)

Aztán meg ránk fonnyadt néhány nektarin, de miért dobtuk volna ki, ha turmixolva tökéletes?!

Palacsintába kenni:

Baba tejpép tetejére:

Egyesek pedig a további maradékmentés keretében a gyerek túrórudijáról lehámozott csokidarabokat is felhasználták:

Készült még lepényke sárgarépás főzelékből is:

Mérsékeltebb ízvilág, mint a brokkolis, de finom:

A kelbimbós pedig szintén kihagyhatatlan:

Szinte kár, hogy csak ennyi marad a zöldségből. :o)

Folt. köv.

Még egy kis babaholmi (no meg egy baba)

 Megint igen sokára írok, de komoly mentségem van rá: született egy pici lányom, Zsófika. Apukájával egyetértve ennyit mutathatok meg belőle a kedves olvasóknak:

 

 

Nagyon rendes kislány, még megvárta a születésével, míg az utolsó varrnivalókkal is elkészültem, nevezetesen alátétekkel a pelenkázójára. Egy jobb sorsra már nem érdemes polártakaró pont kiadta a méretet háromszor, vastag flízzel összesteppeltem hosszában, több vonallal.

 

 Az előlap háromféle gyerekmintás (illetve egy színben odaillő kockás) vászon, csak összevarrva, kifordítva és a szélen, meg öt centivel beljebb összesteppelve a vastag hátoldallal. Az öt centit így tartottam a tűzésnél:

Valamint szintén korábbi, csak még nem mutatott újdonság a szódás kenyér, aminek a receptjét még a tavaszi nagy kenyérsütési láz idején mentettük el:

De akkor nem sütöttem meg, ellenben nemrég, egy bográcsozás alkalmával kipróbáltam. Én háromféle lisztből sütöttem (teljes kiőrlésű, rozs és fehér), de az előkészítés valóban nem több öt-tíz percnél, aztán félóra sütés...

Én amúgyis kedvelem az üres kenyeret, de ez a fajta is csak úgy eteti magát, főleg langyosan:

Sok-sok babázás mellett meglátjuk mennyi varrásra marad idő... de mindenképp...

Folt. köv.