Megint szövött szélek

 Mivel a madaras-virágos táskához levágtam az anyag szövött széleit... ahelyett, hogy elpakoltam volna őket, inkább előszedtem hozzájuk némi rojtos szélű farmerszéleket és összefoltoltam egy neszeszert:

Hasonló színezetű vászonmaradék lett a bélés, amit csak úgy tudtam kiszabni, hogy egy varrás is fut benne, de itt nem zavaró. Rózsaszín pánttal szegtem a cipzár mellett, ami szintén rózsaszín:

Mikor a táska füleit szabtam, maradt egy két-tenyérnyi anyagdarab, azt meg elhasználtam beszegni egy levágott farmeremet:

Színoldalon nem virít látványosan, de egy kicsi pluszt ad a nadrágnak, főleg, hogy egyet felhajtva, így hordom:

Folt. köv.

Lassú munkához sok idő kell

 Szerény három hónap alatt végül csak elkészült ez a hét, szövött szélekből összeállított, a tavaszi neszeszertrendeknek megfelelő formájú szütyőke:

Mindegyik színben illő cipzárral és béléssel készült:

Valamint a cipzár két végén paszpólból, vagy valamelyik anyagból szabott-varrt kis fülekkel:

Most egy fekete táskába kezdek bele, szerencsés egybeesés, hogy napsütéses napok jönnek, könnyebb lesz a feketékkel dolgozni!

Folt. köv.

Egy cica, két cica, száz cica, hajjj

 A nagy táskára a tulajdonos cicáját varrtam, kapott fényképek alapján, a lehető legjobban személyre szabva a színezését:

 

A sötétkék alap egy erős vászon, rendőr-kék színben, hogy a munkahelyére is passzoljon. Egy nesszeszer is került belülre, ehhez egy méteráruból mentettem egy ideillő macskamotívumot:

A bélésre meg száz cica, és a zsebek meg az  italtartó narancssárgával kombinálva, hogy könnyebben észrevehetőek legyenek:

A teteje cipzárral záródik, hátul a pántok közt kívül is van még egy nagy zseb.

Sokkal színesebb és foltosabb varrásokkal...

Folt. köv.

Vízálló pipacsok

 A következő csík a másik terítőből levágva, és mellé a bélésnek szánt vászon. (sajnos színben jobban hozzáillő szürkém-drappom nem volt):

 

Válogatás a paszpól készletből, oldalsó fogókának:

Ezen a ponton még gondolkodtam, hogy géppel varrjam-e le a bélés alján a kifordítónyílást (persze nem varrtam le géppel, mert belátni a neszi aljáig):

Négy darab került ki a hosszúkás, tolltartó formából:

De még mindig van egy, ezeknél is látványosabb anyagom erre a célra, bár abból már mást is tervezek, nem csak neszeszereket. :)

Folt. köv.

Mentés

Miután áthúztam a vasalódeszkámat, a legutóbbi borítás jó részeiből mentettem meg az alapanyagot ehhez az egyszerű kis neszesszerhez.

Folt. köv.

Vízre hullott krizantémszirmok

A kínaiak azt tartják, ha valaki olyan vízből iszik, amibe krizantém szirmok hullottak, az illető ezer évig fog élni.

Én tehát valahányszor aggódom egy ismerős, rokon vagy néha távoli ismerős betegsége miatt, előveszem ezt a mintát, és kihímzem.

Sajnos az alap és a hímzés színeit sem sikerült elkapnom, de nagyjából épp a két kép közti állapot lenne a valós:

 A hímzésből aztán hol kis falikép lesz, hogy pedig neszesszer, jelen esetben az utóbbi. A bélés is a vizet jelképezi, itt szív alakban steppeltem, és nem apróztam el:

Ha színhelyes képet nem is sikerült lőnöm, legalább zöld füvest-napsütésest, azt igen:

Lila cipzárral záródik, és a jól megtűzött bélés miatt megáll a saját lábán is:

Folt. köv.

Csak vidáman!

Első vidámság egy cuki békafej, neszeszeren:

 Ami amúgy tolltartó lesz, de nem iskolai, hanem munkahelyi. Az eredeti színei meg minden fénynél fényképezhetetlenek:

 Méretét tekintve húsz darab filctollnak, egy kis fogónak és némi apróságnak kellene beleférnie. Ilyenek hiányában tíz darab tollat és az ollómat próbáltam bele:

 Tágas a belsőtér, elvileg a munkahelyi belevalók is elférnek majd benne. A cipzár használatát két kis fül könnyíti meg.

 Aztán jött egy kikerülhetetlen prototípus. Maszk. Bár ne kellett volna sose megtanulnom, de ez van. Ugyan nem terveztem sorozatvarrást (azt meghagyom azoknak a kézműveseknek, akik most erre kellett átálljanak, hogy a bevételüket tudják fent tartani), sőt, talán nem is varrtam volna egyet sem, ha sógorom meg nem kér, hogy munkájából adódóan neki szüksége lenne néhány darabra.

Leírást és videót mindenhol találni már hozzá, én egy hajtogatott, rém egyszerűen megvarrható darabot választottam.

Azért természetesen itt sem hazudtolom meg magam, ha már nyomasztó az apropó, legalább a maszkok legyenek vidámak.

 Tehát az első próba mindjárt egy elefántos anyagból készült, legfőképp azzal a céllal, hogy mivel sógorom három gyerekes apuka, az első találkozás inkább megnevettesse a gyerekeket, mint megijessze. Igen, apa néha maszkot fog viselni...

 Nagy mázlim volt, a kinézett minta méretei tökéletesen illetek a felhasználó fejére. :o) Belül dupla réteg fehér vászon, és igen, tisztában vagyok vele, hogy a fertőtlenítés és forró vasalás a színes, nyomott mintának nem fog jót tenni, de bízom is benne, hogy nem kell sokáig hordani ezeket a divatos kiegészítőket! Ha nagyon megfakul az elefánt, majd legfeljebb varrok másikat!

Időm az van. :o)

Most tehát sorozatvarrás (mégis), igyekszem mindegyiket más anyagból varrni, hogy könnyebb legyen azonosítani, melyik volt rajta, melyik nem.


Folt. köv.

A cicák, avagy a szoknyából neszesszer :)

Évekkel ezelőtt, pontosabban, 2015-ben varrtam egy helyes kis cicás neszesszert egy Macskamentő alapítvány licitjére. A kedves hölgy, aki megvette, ronggyá hordta-használta, annyira szerette. Sőt, annyira, hogy megkérdezte, kaphatna egy ugyanilyent pótlásnak? Na persze, az anyag már nem kapható, és annak idején nagyjából az egészet elhasználtam, amit vettem. De eszembe jutott, hogy a maradékaiból varrt, egyik kislány szoknya még nem talált gazdára. Előszedtem, lemértem, mekkora cicás rész van rajta, és mivel elégnek találtam, így bizony nekiálltam, és szétbontottam a szoknyát darabjaira. A cicás szegélycsík szétvágva, majd a másik irányban összetoldva, kis híján ki is adta a szükséges mennyiséget, a szoknyában vele szereplő rózsaszín egyszínűvel kicsit megtoldottam, és máris varrhattam az utánpótlás neszesszert. Ilyen lett:

Pocok minőséget ellenőriz (valójában csak szundikál :D )

Hogy is tudnék ellenállni ilyen kedves megkereséseknek?

Na de, most magamnak kell egy cholit - indiai fazonú felsőt - varrnom a holnapi fellépésemhez...

Folt. köv.

Haverok, bogrács, citromos sör

Nyáron más az időbeosztás. Minden nap egy óra séta a kutyával, jó időben kinti programok, ha hiányzik is a varrás, kevés idő jut rá.

De azért elkészült végre megint valami. Timi táskája óta gondolkodtam, hogy farmer csíkokból milyen lehetne egy hasonló táska. Hát ilyen:

Mivel ez a táska sem túl nagy, nem is kapott zsebet, ellenben hozzáillő neszeszert azt igen. Még a bélésük is egyforma:

 Azt írtam az előbb, hogy nem túl nagy, de azért elég méretes, ha így belenézünk:

Most valami 98-as méretű kishölgy ruha jár a fejemben, talán azzal...


Folt. köv.

Csíkos páros szövött szélekből

Egyéb, kevésbé érdekes varrások közt (mint pl. függönyszegés) lassan elkészült a csíkozás mindkét alapra. Mint látható is, a neszeszerhez elegendőek voltak a takaróból mentett szövött szélek, csak a táskához kellett néhány plusz csík a tartalékból:

 Több félkész fotót nem is lőttem róluk, íme készen a csíkoskák:

 A táskához hosszú, flízzel bélelt puha pántot is varrtam:

 Bélésük egyforma vászon, a neszeszer egy, a táska két cipzárral nyílik és záródik:

 A bélésre a táska mérete miatt nem került külön zseb, ezt a funkciót a bekebelezett neszeszer oldja meg:

Újabb könyvjelző után megint táskával és neszeszerrel...


Folt. köv.

Segít a tartalék!

Mikor Dzseni takaróját varrtam, minden anyagról gondosan levágtam a szövött széleket, most ezekkel játszom:

 Egyszerre varrok belőlük egy táskát és egy hozzáillő neszeszert, de a nagyobb méretű alapon kevésnek bizonyult a nyolc csík. Még szerencse, hogy van egy egész doboz szövött szélem:

Persze ilyenkor mindig ihletet kapok, hogy varrjam el az egész dobozzal, de ez most sem fog bekövetkezni, mert kell még egy új könyvjelző, el kell darabolnom egy függönyt, és még egy farmertáska ötlete is megvalósításra vár. :o)


Folt. köv.

Kétarcú

Kedves munkatársnőm (igen, nekem van néhány olyan is...) meglepett egy kis karácsonyi ajándékkal, még mielőtt szabadságra jöttem volna. Nem számítottam rá, így sajnos csak utólag tudom majd viszonozni, de máris kész az ő ajándéka is.

Andi szolíd anyuka-típus (a legjobb értelemben), ezért a külső ilyen:

Másrészről, ha jobban megismered, kiderül, hogy vicces, közvetlen, és bár kutyájuk is van, ő inkább a macskákat szereti. Ezért lett a bélés meg ilyen:

Most folytatom a sorozat-varrós karácsonyi ajándékokkal.

Folt. köv.

Alkonyattól pirkadatig

Ez lett volna az eredeti fantázianeve a két nesszeszernek, amiket a maradék maradékának maradékából varrtam. Itt kérem már nincs több cafat, az utolsó tenyérnyi anyagok és a szövött szélek is felhasználásra kerültek:

 Ezeknél a daraboknál visszatért a farmer is, mint társ-anyag, mert szükség volt valami kiegészítésre:

 A meskára azért mégis költőibb nevet választottunk, lerövidítve az eredetit a kompaktabb és líraibb Alkonypír-ra.

 Mindkét darab cipzárral záródik, amelyek használatát az oldalvarrásba fogott fülecskék könnyítik meg:

 A bélés Zsuzsitól kapott, nadrágvarrás után maradt krepp anyag, az egyetlen volt, aminek a színe tökéletesen passzolt a külső rész színeihez:

Mivel elvarrtam az utolsó fecnit is, itt most pakolni nincs is mit, legalábbis elfele, hogy elő mi kerül egy következő varráshoz, azt még magam sem döntöttem el, de biztosan...


Folt. köv.

Ms. Margaret Gray úti poggyásza

Na, így könnyű nevet adni egy varrománynak: szürkével hímzett virágok, elegáns anyagok két tónusban, Jane Austen regényeibe illő hangulat, ezek a holmik nem készülhettek másnak, csakis Ms. Margaret Gray kisasszonynak, utazáshoz ugyebár?! 

Az első darabbal igen könnyű dolgom volt, Zsuzsi kiszabva hozta a külső lapokat, szabtam bélést a szürkéből és ferdepántot, valamint a bélés steppelésénél a külső lap alá még egy egyszínű fehér vásznat is, mert a hímzett anyag laza szövésű, átszöktek volna rajta a flíz szálai.

Először elábrándoztam róla, hogy a külső virágokhoz legalább hasonlító virágokkal és indákkal tűzöm, de aztán a realitás talaján maradva, sűrű rombuszmintával varrtam, két színnel:

 Méretes darab, tágas belső térrel, elfér benne sampon, hajbalzsam, tusfürdő, hajkefe...

 Amikor aztán szemügyre vettem a béléshez felvágott blúz nyakán ferdén futó kis madeira fodrokat, elterveztem, hogy azok egy részét legalább elmentem egy kisebb neszeszerbe:

 Mivel ezen a ponton még nem tudtam biztosra, hogy a maradékokkal mit kezdek, vagyis hogy kijön-e a bélés ehhez a darabhoz is, úgy, hogy aztán elég maradjon az utolsóra, inkább szürke alapon fehér virágos vászonmaradékomat hívtam segítségül a béleléshez:

 A hímzett virágosból ekkor volt három keskeny csíkom és egy kivágott virág. Hogy az utolsó centiig elhasználjam, keskeny szürke csíkokkal foltoltam egy nagyobb négyzetté, amiből aztán tolltartó forma neszeszer alakult ki:

 A két végébe szerencsésen találtam a dobozaim közt némi fehér szalagot, így könnyebb használni a cipzárját:

 Az utolsó, már-már árván maradt virágot sem tettem el végül a címkék közé egy dobozba, hanem az egyszínű szürke bélésre varrtam kézzel, a steppelés után. Ha kinyitjuk a cipzárat (és nincs telipakolva még cuccal a neszi) épp kiviláglik alulról:

 Ímhol a csoportkép, igazán kifinomult és elegáns lett a végeredmény:

 Bekukkantó kép, hol a tűzés, hol a mozgalmas mintájú bélés, hol pedig az aplikált virág szolgáltat néznivalót:

Megvásárolható a meskán, a címben szereplő fedőnéven. :o)


Folt. köv.