A "törött" terítő története

 Az utolsó vízálló anyagom egy hajtásainál megtörött terítő volt. Hogy mennyi minden jött ki belőle? :)

Két őzmintás tányéralátét, zöld, mintás farmer kerettel, farmer hátlappal:

Négy darab kutyás tányéralátét, farmer keretezéssel, szintén farmer hátlappal:

Kétoldalán őzes és kétoldalán rókás, közepes méretű neszeszerek:

Több állat képét nem lehetett megmenteni, ellenben bőséggel akadtak még deszkamintás darabok. Tehát már fából is varrunk... :)

Az összes vízálló cucc és a két csomag karkötő máris összepakolva vár, hogy holnap elszállítsam. Zsófi óvodájában, karácsonyi vásár keretében kerülnek értékesítésre.

Folt. köv.

A pasik is vásárolnak, nem?

 Ha pedig vásárolnak, akkor kell hozzávaló táska is. Ami pasis...

Ezt a régebbiek mintájára készült darabot egy fél farmerból és két rövidnadrág menthető részeiből sikerült összeollózni:

Mint látható, két zsebet is bele kellett szabnom, hogy kikerüljön minden alkatrész, de ez egy táskánál sose baj, nem? ;)

Bélésnek találtam egy erősebb sötétkék vásznat, ami szinte pont akkora volt, mint ami ide kellett. Micsoda szerencse?!

Vissza a vízálló maradékokhoz!

Folt. köv.

Hozzájárul

 Mikor Zsuzsi meghallotta, hogy vásár lesz az oviban, ahova várnak vásárfiát, mindjárt ő is belendült és csomózott egy kupac felnőtt karkötőt (imádom a színátmenetes fonalakból készülteket!):

Aztán újdonságként kötött egy marék gyerekméretűt is:

Ezeknek tuti sikerük lesz, mindig mindenhol mindenki szereti őket. :)

Folt. köv.

Vízálló pipacsok

 A következő csík a másik terítőből levágva, és mellé a bélésnek szánt vászon. (sajnos színben jobban hozzáillő szürkém-drappom nem volt):

 

Válogatás a paszpól készletből, oldalsó fogókának:

Ezen a ponton még gondolkodtam, hogy géppel varrjam-e le a bélés alján a kifordítónyílást (persze nem varrtam le géppel, mert belátni a neszi aljáig):

Négy darab került ki a hosszúkás, tolltartó formából:

De még mindig van egy, ezeknél is látványosabb anyagom erre a célra, bár abból már mást is tervezek, nem csak neszeszereket. :)

Folt. köv.

Maradékmentés

 Anyukánknál és nálunk otthon szükség volt új terítőkre az ebédlőasztalokra, Zsófival vásároltunk, ezúttal méterben kapható változatokból. Mivel kicsit szélesebb ez a verzió, mint a méretre szabott, zacskózott terítők, mindkettőből levágtunk egy-egy csíkot, hogy kényelmesebben tudjuk használni. Általában a kamrapolcra kerülnek az ilyen darabok, most azonban kipróbáltam, hogy milyen belőlük varrni. Mivel az oviban közeledik a karácsonyi vásár, így a kész próbadarabokat mindjárt jótékony célra adhatom, dupla haszon.

Az első garnitúra:

Többféle formát is kipróbáltam, ez a terítő kicsit vékonyabb, még könnyen kifordítható volt bármelyik fazon, de kedvencem a keskeny, tolltartó alakú lett.

Külföldi blogokon már népszerű ez a fajta, vízálló neszeszer, kíváncsi leszek, itt mennyire kapnak rajt a népek. Több esetben is praktikus lehet, ha a beltartalmat nem éri víz.

Szép, őszi idő volt, több jó fotót sikerült lőnöm róluk, míg itt-ott csoportosultak. :)

A másik csíkkal...

Folt. köv.

Egerentyűs

 Kaptam egy kérést, hogy varrnék-e Mikulás-zoknit, hogy egy kislánynak a következő 10-15 évre meglegyen a csokikhoz az újra-, és újra használható zsákja. Naná!
Igaz, ilyet se varrtam még. :)
Szerencsére az internet tele van ingyenes szabásmintákkal, egyet lepauszoltam a képernyőről a megfelelő méretben, aztán turkáltam karácsonyi anyagokat:

 

Mivel konkrét elképzelés nem volt, és a kezembe akadt ez a cuki egeres maradék-halom, tettem egy javaslatot egy bordós-pirossal párosítva, hogy picinek szupercuki lenne, és tán nagyobb korában sem ciki, annyira nem babás:

Valamint került még kezembe néhány karácsonyi panel is, amit végül megszavaztunk bélésnek (mert jó erős ÉS szép is):

Magam az egeres felé hajlottam volna, és Viviék is azt választották, így hamar összefoltoltam egy csíkos zokni két oldalát, amit vékony flízre rá is steppeltem:

Utána választottunk színt és betűtípust a név felvarrásához:

Egész hamar elkészült, ahhoz képest főleg, hogy mennyit kellett agyalnom, hogy a visszahajtós rész miatt mi merre legyen, és mit hova kell varrni, hogy például az akasztó is jó helyen legyen, meg a név se fejjel lefelé álljon a kész zoknin!

Portré:

Zsánerkép:

Mielőtt ez elkészült, épp befejeztem egy másik még-nem-varrtam-ilyet projektet, azzal...

Folt. köv.

Csibefutam

 Zuzi szoknyájából maradt anno egy tenyérnyi széles, csibés csík, amit Zsuzsi nekem adott további felhasználásra. Már akkortájt kinéztem hozzá egy mintát a neten, gondosan el is mentve a fotót. Úgy kezdődik, hogy kell a háttér színéhez hasonló anyag:

Az igaz, hogy egyik sem az igazi, de ennél több idevágó zöldem nincs készleten, így ebből választottuk, 3:1-hez szavazati aránnyal a jobb szélsőt.

Utána kell a felmetélt csirkékhez mindenféle erős színű keretanyag, lehetőleg egyszínűekből, ebből sem erős nálam a felhozatal...

Ezidőtájt ugrott le hozzánk Zsuzsi szűk két napra, így a keretezés pillanatok alatt elkészült, sőt, a többi keretet is kiszabta még:

Hátlapnak ugyan mást terveztem, de végül megegyeztünk, hogy az elöl nem használt apróvirágos, zöld lesz a nyerő:

Itt már látható, hogy a szegés is az egyik sárgával történt, ha már csirkés, legyen sok benne a csibesárga... :)

Kivételesen sikerült egy zsánerképet is lőnöm a kész takaróról:

Itt elismerem, hogy az eredeti tervhez csak messziről hasonlít és sötétben, de a végeredmény a lényeg, és hogy a csibék sem várnak még pár évet a sorukra. Sem új gazdára, mert mielőtt bármit határozhattunk volna ezügyben, Zsófi máris elkonfiskálta, mondván a régieket kinőtte, ez épp elég nagy neki.

Hivatalos portré pedig:

Maradékokból kísérletezem megint, de közben Mikulás-zoknit is kéne varrni...

Folt. köv.