Zuzi szoknyájából maradt anno egy tenyérnyi széles, csibés csík, amit Zsuzsi nekem adott további felhasználásra. Már akkortájt kinéztem hozzá egy mintát a neten, gondosan el is mentve a fotót. Úgy kezdődik, hogy kell a háttér színéhez hasonló anyag:
Az igaz, hogy egyik sem az igazi, de ennél több idevágó zöldem nincs készleten, így ebből választottuk, 3:1-hez szavazati aránnyal a jobb szélsőt.
Utána kell a felmetélt csirkékhez mindenféle erős színű keretanyag, lehetőleg egyszínűekből, ebből sem erős nálam a felhozatal...
Ezidőtájt ugrott le hozzánk Zsuzsi szűk két napra, így a keretezés pillanatok alatt elkészült, sőt, a többi keretet is kiszabta még:
Hátlapnak ugyan mást terveztem, de végül megegyeztünk, hogy az elöl nem használt apróvirágos, zöld lesz a nyerő:
Itt már látható, hogy a szegés is az egyik sárgával történt, ha már csirkés, legyen sok benne a csibesárga... :)
Kivételesen sikerült egy zsánerképet is lőnöm a kész takaróról:
Itt elismerem, hogy az eredeti tervhez csak messziről hasonlít és sötétben, de a végeredmény a lényeg, és hogy a csibék sem várnak még pár évet a sorukra. Sem új gazdára, mert mielőtt bármit határozhattunk volna ezügyben, Zsófi máris elkonfiskálta, mondván a régieket kinőtte, ez épp elég nagy neki.
Hivatalos portré pedig:
Maradékokból kísérletezem megint, de közben Mikulás-zoknit is kéne varrni...
Folt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése