Az ovis varrásoknak mégse látszik vége-szakadni, miután előszedtem Zsófi téli ruháit. Rá kellett jöjjek, hogy a kötött holmikon se a pecsételős, se a vasalós virág-jel nem működik. De hogy miért az jutott eszembe, hogy virágos anyagból kivágott, bevasalt darabkákat varrjak mindenbe kézzel... azt magam sem tudom megmagyarázni. De jól mutat amúgy:
Reggelenként befűztem négy tűt, és esténként, míg Zsófinak apa olvasta a mesét, megvarrogattam... öt pár kesztyűt, egy sapkát, egy sálat, egy pulóvert és egy mellényt.
Aztán előszedtem egy menthetetlenül foltos garbót és egy szintén menthetetlenül szakadt nadrágot (más is kap ilyeneket "ajándékba"?):
Levágtam a garbó nyakát és a nadrág felső részét, és a már meglevő sapka után szabadon varrtam belőle egy sapkát. Hát... nem pont úgy sikerült, ahogy terveztem (hogy egészen a mintadarabra hasonlítson, csak épp a csíkos résszel hosszabban alul):
De cuki lett és hordható, és még mindig sokkal jobb, mintha a szemétben végezték volna szegény ruhák:
Mivel pedig Zsuzsi lerándult hozzánk két szabadnapján, és Zsófi oviban volt, felpörgött a varrógép, és némi igazi foltossal...
Folt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése