Kockulnak a szövetek

 A nagy melegre való tekintettel szertelenül és rendszertelenül történnek szabások és varrások. Egy este szabtam ezeket:

 

Aztán egy másik este ezeket:

 Egy következő szabad órában egy nekifutásra megvarrtam az összeset:

Megint két külön alkalommal szétvagdaltam egy világosszürke nadrág végét is, hozzá már a maradék színesek is kevesen voltak, becsatlakozott hát egy piros kockás társuk:

Aztán itt volt hétvégén Zsuzsi, tehát ezt is volt idő egyszerre készre varrni:

Még ha jól sejtem, kb. 30 blokk kell az eredeti tervek szerinti összképhez, és vannak még maradék-maradékok a szövetekből is. Remélem a piros kockás  már kitart! :o)

Folt. köv.

Jobb későn, mint soha

 

Ez a neszeszer ugyanis még karácsony előtt kezdődött, amikor a munkatársnőim ajándékához válogattam anyagokat Kriszti készletéből. Egy lehetséges párosítás volt ez, de végül annak a kolleganőnek lett jobb, még inkább hozzá illő, így ez megmaradt. Gondoltam, azért csak megvarrom, ha már így összeraktam, az apró kockás anyagnak úgy is ez volt az utolsó darabja (a ferdepántot már toldani kellett). Aztán a steppelésnél elakadtam. Ha lehet, nem szeretek átvarrni a mintákon, inkább mellettük, körülöttük vezetem a tűzés vonalait. Hát, ezek az amúgy igen helyes kis virágmedalionok nem szabályosan vannak elszórva a felületen, így az egyenes vonalak kiestek, akár függőlegesen, akár ferdén próbáltam volna meghúzni őket. Elméláztam azon, hogy körbevarrjak minden kis köröcskét, de bevallom, ennyi türelmem nincs (most?). Utána azt gondoltam, hogy akkor függőlegesen, de girbegurba vonalakkal steppelek, hogy elkerüljem a virágokat. De a szabad kézi tűzésben nincs nagy gyakorlatom, aggódtam, hogy esetlenek, csúnyák lesznek az ívek, így többször is félretettem, eredmény nélkül. Tegnap azonban, lesz, ami lesz, belevágtam. Hát, abban igazam lett, hogy elég véletlenszerűek a vonalak, de végül is, tetszik az eredmény. :)

Most vár rám pár további egyszerű javítás, és alakítás, de utána talán megint valami érdekesebbel...

Folt. köv.

Libák és olajbogyók félkészen

 Miután eldöntöttem, hogy melyik elrendezés szerint varrom össze a blokkokat (második nyert végül), még azt kellett kiötölni, hogy egy vékony keret milyen formában alakuljon köréjük. Ahol a színes liba-foltok futottak ki a szélre, egyszerű volt, oda zöld csík került, a többi résznél pedig szinte biztosak voltunk, hogy a háttér színével egyező csíkokra lesz szükségünk:

 De miután kiraktam az első két sort, mindketten fordítottunk a véleményünkön Zsuzsival és mégis a libák színével egyező lett a keret csíkja:

 Innen már gyorsan ment az előlap összeállítása, némi kereteket kellett csak szabni, és háromszor két sornyi részekbe összevarrni, hogy Zsuzsinak a steppelésnél ne egy nagy darabbal kelljen küzdenie. Ilyen lesz az eleje:

Hátlapnak pedig a sokméternyi sárga anyagcsíkból toldoztam össze három darabot. Két-két csík szinte elég is lett volna... de csak szinte. Így mindhárom darab közepén egy-egy keskeny toldás is van.

Erről legközelebb már Zsuzsi készít fotót, amikor sorra kerül, hogy kész takaróvá lényegüljön a varrógépe alatt.

Rám még várnak a szövetblokkok (bár van más színes terv is a fejemben, ha megint ráunnék a föld színekre!).

Folt. köv.