Ez a neszeszer ugyanis még karácsony előtt kezdődött, amikor a munkatársnőim ajándékához válogattam anyagokat Kriszti készletéből. Egy lehetséges párosítás volt ez, de végül annak a kolleganőnek lett jobb, még inkább hozzá illő, így ez megmaradt. Gondoltam, azért csak megvarrom, ha már így összeraktam, az apró kockás anyagnak úgy is ez volt az utolsó darabja (a ferdepántot már toldani kellett). Aztán a steppelésnél elakadtam. Ha lehet, nem szeretek átvarrni a mintákon, inkább mellettük, körülöttük vezetem a tűzés vonalait. Hát, ezek az amúgy igen helyes kis virágmedalionok nem szabályosan vannak elszórva a felületen, így az egyenes vonalak kiestek, akár függőlegesen, akár ferdén próbáltam volna meghúzni őket. Elméláztam azon, hogy körbevarrjak minden kis köröcskét, de bevallom, ennyi türelmem nincs (most?). Utána azt gondoltam, hogy akkor függőlegesen, de girbegurba vonalakkal steppelek, hogy elkerüljem a virágokat. De a szabad kézi tűzésben nincs nagy gyakorlatom, aggódtam, hogy esetlenek, csúnyák lesznek az ívek, így többször is félretettem, eredmény nélkül. Tegnap azonban, lesz, ami lesz, belevágtam. Hát, abban igazam lett, hogy elég véletlenszerűek a vonalak, de végül is, tetszik az eredmény. :)
Most vár rám pár további egyszerű javítás, és alakítás, de utána talán megint valami érdekesebbel...
Folt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése