Mosolygós "Mekvínek"

 Mikor magyar méretre igazítottam egy turkált Villám McQueen-es paplanhuzatot, a leeső anyagon maradt néhány egész minta. Kettő közülük új életet kezd:

Bár eredetileg csak egyikből terveztem kistakarót varrni, mert született egy kisfiú, akinek szeretnék adni, de a másikat már nem hagyhattam árválkodni.

A napokban épp "medallion" quilt-eket láttam több helyen, innen jött az inspiráció. De mindenképp akartam foltos részeket is a keretek közé:

A világosszürke kockák a maradék huzatból vannak, és némi piros is.

 

A fotók fényviszonyaiból is látható, hogy nem egyszerre készültek. :o)

A baloldali szinte kész is, ez a kép csak a sarkok próba elhelyezését dokumentálja, mert aztán az elfordított változat jobban tetszett:

A sárga meg kapott még egy keretet vegyes színű kisautósokból. Jól mutattak az ablakon is:

S míg arra várok, hogy Zsuzsi hozzon nekem hátlapnak való vásznat Pestről, hamar kiszabtam a flízt hozzájuk:

Vagyis csak kis szerencsével, mert bár azt hittem, hogy van még bőőőőven flízem, de már a másodikhoz csak toldozgatva lett elég:

Folt. köv.

Mindenki túlélte

 Kevés kedvvel és sok türelemmel kijavítgattam mind a négy kesztyű száját, és sikeresen el is szegtem pánttal:

Nincs mit tagadni, imádom, ahogy kinéznek! A csodás mintát egy konyharuha adta hozzá, amit direkt erre a célra tartogattam, és szerencsémre a vékony, sárga farmerből is volt még annyi, hogy a kiegészítő részleteket kiadja:

Jöhetnek a zsizsegő ötletek, meg a beporosodott kockás előlap. 

 

Folt. köv.

Kígyók és létrák

 Abban a játékban mindig van a cél előtt egy visszacsúsztató kígyó. A kesztyűvarrást jelen szakaszában ehhez tudnám hasonlítani. Pedig épp fogalmaztam a fejemben a bloghoz a szöveget, hogyaszongya: semmi nem motivál annyira, mint a határidő. Mert hétvégén jön Zsuzsi, jó lenne elkészülni a kesztyűjével addigra, és célegyenesben is éreztem magam: 

Bélések és külső részek megvarrva, kiforgatva, egymásba húzva. És ezen a ponton még fel se tűnt, hogy a nyamvadt béléseket pár millivel szűkebbre varrtam, mint kellene. De aztán kiszabtam a pántokat, és ahogy az elsőre felvarrtam, feltűnt, hogy becsípi a külső részeket, olyannyira, hogy bele se lehet bújni...

Na, erről nincs fénykép, mert még ránézni is utáltam. :o)

De lehiggadtam és javítani kezdtem:

 

Az első hát elkészült (és bele is lehet bújni... nemcsak szépen szegett):

Már "csak" a másik hármat kell kijavítani és befejezni, pedig legalább három varrnivaló zsizseg a fejemben, miután új foltvarrós blogokat találtam magamnak olvasgatni. No meg a szegény szövetes blokkokat is belepi a por lassan a tetőtér parkettáján... Ilyen ez a popvarrós szakma.

Folt. köv.