Abban a játékban mindig van a cél előtt egy visszacsúsztató kígyó. A kesztyűvarrást jelen szakaszában ehhez tudnám hasonlítani. Pedig épp fogalmaztam a fejemben a bloghoz a szöveget, hogyaszongya: semmi nem motivál annyira, mint a határidő. Mert hétvégén jön Zsuzsi, jó lenne elkészülni a kesztyűjével addigra, és célegyenesben is éreztem magam:
Bélések és külső részek megvarrva, kiforgatva, egymásba húzva. És ezen a ponton még fel se tűnt, hogy a nyamvadt béléseket pár millivel szűkebbre varrtam, mint kellene. De aztán kiszabtam a pántokat, és ahogy az elsőre felvarrtam, feltűnt, hogy becsípi a külső részeket, olyannyira, hogy bele se lehet bújni...
Na, erről nincs fénykép, mert még ránézni is utáltam. :o)
De lehiggadtam és javítani kezdtem:
Az első hát elkészült (és bele is lehet bújni... nemcsak szépen szegett):
Már "csak" a másik hármat kell kijavítani és befejezni, pedig legalább három varrnivaló zsizseg a fejemben, miután új foltvarrós blogokat találtam magamnak olvasgatni. No meg a szegény szövetes blokkokat is belepi a por lassan a tetőtér parkettáján... Ilyen ez a popvarrós szakma.
Folt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése