Csengettyűs lábtyűk

Így jár az, aki a Pinterest-en talált cukiságokat kiposztolja az ismerőseinek a Facebook-on: felkérik a megvalósításra. :) Szerencsére úgy néz ki, hogy a kötés is olyan, mint a biciklizés, és nem lehet elfelejteni...

Íme az eredeti ötlet, a linken leírás is van, de azt nem használtam, nem tűnt olyan bonyolultnak a dolog.

 http://makezine.com/2010/08/19/knitted_ankle_bells/

 

Színváltós fonal helyett itthon talált maradékokból, csíkosra kötöttem, és ma végre csengőket is tudtam szerezni hozzá (valahol a lakásban kallódik jónéhány, de azokat nem lelem - borzasztó, hogy maguktól nem tudnak csörögni), tehát következzenek az én gyártmányaim, Panka részére. Majd próbálok egy bébilábas képet, vagy - ha szerencsém lesz - videót szerezni! ;)

Megint varrással...

Folt. köv.

Hétvégi begubózás

Avagy, amíg a Férj a Piros 85 túrázóit szervezte szombat délután és éjjel, én megnéztem négy filmet, és megvarrtam maradék flanelekből egy szoknyát,

meg egy buggyos nadrágot

(utóbbi a Meskán), és megkötöttem pár kis bokavédőt. Igaziból inkább dísz funkciójúak, ötlet a Pinteresten keresztül innen, kivitelezés saját kútfőből, a színváltós fonalat a tarka csíkokkal kiváltva, az itthoni maradék fonalakból.

Az ötletadó

az enyémek, még csengők nélkül

Addig is míg ezekre nem kerül csengő, több mással...

folt. köv.

Időszerű

Mindennek elérkezik az ideje. Minek előbb, minek utóbb. 

Ezt a kis pulóvert húsz-huszonegy éve kötöttem akkori párom kislányának, aki az anyukájával élt. Ő pedig azt mondta, nem kell a kislánynak ez a pulcsi. Ami így várt a szekrényben húsz-huszonegy évet, és most, hogy a kislánynak kislánya van végre nekik tudtam adni.

Íme tehát egy személyes időkapszula: így tudtam kötni két évtizeddel ezelőtt:

 A másik dolog, ami időszerű volt, a telefonomra egy új tok. Ilyen, amikor végre kitalálom, hogy milyet akarok:

Az előző tok az utóbbi hónapban romlott le ennyire, hogy állapota cserét indokoljon (nyugdíjas éveit párom hasonló állapotú pénztárca és telefontok gyűjteményében tölti majd):

Az új darab hasonló, bár a következő hat évre (az előző annyit bírt) kicsit más színvilágot képzeltem, de a kockás bélés, és a méretes kezdőbetű maradt:

 Viszont, hogy a türkizes-kékes színt egy kicsit meglágyítsam, valamint a rátét betűnek kellő tartósságot biztosítsak, négyféle cérnával - közte két rózsaszínnel - milliméteres tűzésekkel rögzítettem a farmerhez. Így pont azt a felületet sikerült elérnem, amit megcéloztam.

A telefonom tehát megint biztonságban van, így elkezdhetem a karácsonyi lista rám eső részét, és egy-két érdekes megrendelés is akad, van tehát mivel...


Folt. köv.

Mindig beleköt

már amikor nem főz, süt, mos, vasal, takarít vagy kertészkedik. Vagy olvas, vagy rejtvényt fejt...

Édesanya utóbbi években minden jeles alkalomra kap tőlünk egy-egy fél kilónyi fonalat (ennyi elég neki egy saját pulóverre). Manapság már csak Barka fonalakat, amikből kiválasztattam vele egyszer az összes kedvére valót, és listát írtam róla...

Most az ő kollekciójával dicsekszünk kicsit:

Ha már Zsuzsi megemlítette múltkor... ;o)

Vastagabb, téli pulóver, még nem barka fonal, fenyőminta:

 
Ez a kék tökéletesen az ő színe, és a kedvére való, látványosabb minta:

Zsuzsival ez a mi kedvencünk, kétféle minta, átmeneti vastagság tavaszra:

Na, ez a renitens nyári, rövidujjú, terülő csipkemintás darab végképp nem mutat a vállfán (hiába, kötöttek fényképezésében egyáltalán nincs gyakorlatunk...)

Hát valahonnan innen ered a kézművelő kényszerünk, és ezért hagyjuk a kötést a profira a családban! :o)


Folt. köv. /a varrás jobban megy ;o)/

Kötés kevésbé gyakorlottan

Avagy Vivi kötni tanul a karácsonyra kapott könyvéből... Egyelőre csak maradék fonalból, kis próbadarabokat, ami nem is baj, mert még bizony potyognak a szemek. Nincs túl nagy mázlija velem, én ugyan megtanultam kötni anyukámtól, de az olyan extrák, mint leesett szemek visszavarázsolása, bőven meghaladják a tudásomat. Azért, amikor V megunta péntek estére a kötést, kicsit próbálkoztam, hogy mire emlékszem, és tudjátok mit, a lustakötés még megy! Tévénézés közben kötöttem egy kisebb darabot, csak úgy mutatóba, de V kitalálta, hogy akkor már kössek légyszi a párduckájának  egy sapkára valót. Így tovább kötöttem a csíkot, míg elég hosszú nem lett Párducka fejkörméretére, aztán a csík két végét összehorgoltam, egyik szélét meg behúztam, kapott két kötőt, és tádámm:

Nos, kisebb házi divattervezőnk szerint még egy pompomra is szükség volt (így egyből azt is megtanult készíteni):

Sokra viszi még ez a gyerek, akárki meglássa! (ja, és a kötött pulcsi is jó lett neki, mintha csak méret után kötötte volna anyukánk, ráadásul tetszik is neki) :o)

Folt. köv.

Azanyja

Mármint, a mienk. Ugyanis ő bökdöste az óriásgombolyagból ezt a csoda-csipke pulcsit. Ha jó rá, és tinédzsersége ellenére elfogadja a barackos színt, akkor Vivié lesz, ha nem, akkor majd új gazdát keres a Meskán.

Addig meg csak mutiba, nektek. Nem és nem lesz színhelyes a fotó, én már feladtam. Nem vagyok hajlandó fotós tanfolyamra menni, nincs kedvem ezzel vacakolni. :o( Kérek egy olyan szupergépet, ami automata beállításon mindent csodásra fotóz! :o)

Na, most, hogy ezt félretehetem a varrós asztalról, megint belevetem (inkább csak lökdösöm, tuszkolom) magam a maradék szoknya átalakításokba...

Folt. köv.