Avagy Vivi kötni tanul a karácsonyra kapott könyvéből... Egyelőre csak maradék fonalból, kis próbadarabokat, ami nem is baj, mert még bizony potyognak a szemek. Nincs túl nagy mázlija velem, én ugyan megtanultam kötni anyukámtól, de az olyan extrák, mint leesett szemek visszavarázsolása, bőven meghaladják a tudásomat. Azért, amikor V megunta péntek estére a kötést, kicsit próbálkoztam, hogy mire emlékszem, és tudjátok mit, a lustakötés még megy! Tévénézés közben kötöttem egy kisebb darabot, csak úgy mutatóba, de V kitalálta, hogy akkor már kössek légyszi a párduckájának egy sapkára valót. Így tovább kötöttem a csíkot, míg elég hosszú nem lett Párducka fejkörméretére, aztán a csík két végét összehorgoltam, egyik szélét meg behúztam, kapott két kötőt, és tádámm:
Nos, kisebb házi divattervezőnk szerint még egy pompomra is szükség volt (így egyből azt is megtanult készíteni):
Sokra viszi még ez a gyerek, akárki meglássa! (ja, és a kötött pulcsi is jó lett neki, mintha csak méret után kötötte volna anyukánk, ráadásul tetszik is neki) :o)
Folt. köv.
1 megjegyzés:
Jaj de cuki lett, kisbaba-párduc! A pompon is nagyon szép lett!
Megjegyzés küldése