Új italhoz új tartó kell...

 Visszalapozva a blogot, kiderült, hogy még a régit se mutattuk. :o)

Nos, bátyánk nagy erdőjáró, és a többórás sétáira visz magával némi innivalót (és vissza is hozza az üres csomagolást!!!). Ez többnyire egy fél literes energiaital volt eddig, amihez már varrtam egy szíjra fűzhető, gombos záródású tartót:

De újabban valami hét és fél decis izotóniás italra váltott, ami épp nem fért bele a régi tokba, hát varratott velem egy újat. Ennek zsinóros a teteje, mert ez a lötyi műanyag flakonban van, azt nehezebb lenne helyen tartani egy pánttal:

 

És bár családi vicc lett belőle, hogy a felsőt egy doboz sörrel, az alsót egy üveg borral sikerült fotózni, de nem, nem ilyenekkel megy sétálni a tesónk. :o)

Folt. köv.

Előlap kész

 Elkapott a lendület szerencsére ezzel a takaróval, naponta megvarrtam három-három sort, és így most négy negyedben, elcsomagolva vár az előlap Zsuzsira:

Folt. köv.

Mentsük meg a portól!

 Mielőtt még egészen belepné a por szegény szövetkockákat /már késő.... :o) /, felszedtem sorokba, hogy majd lehordjam összevarrni:

Mielőtt azonban elmozdítottam volna, mindegyik sor első kockájára rávarrtam egy naptárból kivágott számot, hogy ne keveredjek el a sorokkal:

Aztán egyik műanyag doboz teteje épp jó méretűnek bizonyult három-három sor szállításához (mert Zsuzsi a steppeléshez háromsoros csíkokban kéri az előlapot):

Három sor vasalás után a lépcső "kiskapuján" (Zsófi felmászás és leesésvédő):

Első három sor összevarrva, csodálatosan pontos illesztésekkel (nincsenek illúzióim, nem én voltam pontosabb, mint eddig, hanem a felhasznált szövetek tartották a formájukat és méretüket):

Még három ilyen egység vár rám, szóval...

Folt. köv.

McQueen egy és McQueen kettő

 Problémamentes steppelés után (jó, egy helyen bontani kellett 20 cm-t, mert szemre kissé elkanyarodtam az egyenestől...) mindkét takarónál úgy mutatkozott, hogy a hátlap anyaga elég széles az előrehajtva szegéshez. Csakhogy a másodiknál a flíz felesleg levágásánál az olló szabotázsba kezdett:

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy elég széles volt a leeső csík, így levágtam és visszavarrtam. Chö, velem aztán nem szórakozik... :o) (jó-jó, akkor és ott nem voltam ilyen higgadt és mosolygós).

Végül elkészültek:

A kék keretesnek már van gazdája, a sárga csíkos megy a szekrénybe, míg ismeretségi körünkben újra kisfiú születik. Jól jön egy tartalék. (kislányos sincs, úgyhogy azt is varrhatok juhúúúú!)

Folt. köv.