Problémamentes steppelés után (jó, egy helyen bontani kellett 20 cm-t, mert szemre kissé elkanyarodtam az egyenestől...) mindkét takarónál úgy mutatkozott, hogy a hátlap anyaga elég széles az előrehajtva szegéshez. Csakhogy a másodiknál a flíz felesleg levágásánál az olló szabotázsba kezdett:
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy elég széles volt a leeső csík, így levágtam és visszavarrtam. Chö, velem aztán nem szórakozik... :o) (jó-jó, akkor és ott nem voltam ilyen higgadt és mosolygós).
Végül elkészültek:
A kék keretesnek már van gazdája, a sárga csíkos megy a szekrénybe, míg ismeretségi körünkben újra kisfiú születik. Jól jön egy tartalék. (kislányos sincs, úgyhogy azt is varrhatok juhúúúú!)
Folt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése