... ezek a neszeszerek, a színeket-mintákat igyekeztem a kolléganők egyéniségéhez igazítani, egyikük kutyás bélést is kapott ennek jegyében.
Bár nincs több kolléganőm, még ezeken kívül varrtam pár dolgot, azokkal...
Folt. köv.
... ezek a neszeszerek, a színeket-mintákat igyekeztem a kolléganők egyéniségéhez igazítani, egyikük kutyás bélést is kapott ennek jegyében.
Bár nincs több kolléganőm, még ezeken kívül varrtam pár dolgot, azokkal...
Folt. köv.
Újabb adag maradéknak szándékozok a nyakára hágni, ezért egy üres dobozba összegyűjtöttem a többiből kitúrt minden olyan darabot, ami szövet, vagyis nadrág-, szoknya és egyéb ruhák darabjait. Volt hozzá egy egész zacskónyi olyan, amit Zsuzsi már kicsontozott nekem, plusz két darab színeset is találtam egy szatyorban, amiben szövetmintákat kaptunk valahonnan:
Egyenlőre a 90-es évekbeli borzasztó színű (vagyis öltönynek borzasztó!) lilák, zöldek és barackok kimaradtak. De ha a földszínek kifogynak, még meglátjuk beszállhatnak-e azok is a buliba...
Ugyan a javát majd vonalzóval és gurulóvágóval darabolom fel, de azért készítettem két sablont is, már csak azért is, hogy könnyen eldönthessem egy-egy szövetdarabról, hogy kiadja-e a szükséges foltokat. "Furmányos" módon fogantyúkat is eszkábáltam rájuk:
Íme az első blokk, amit napok óta nem követett újabb, mert nem került rá idő:
De majd csak lesz több is, és megszaporodnak...
Folt. köv.
Kis maradék itt, kis maradék ott, ilyen ez a popszakma... vagyis a varrás. Zsuzsi ezúttal, ahelyett, hogy egy zacskóban ideszállította volna a maradékait, inkább összefoltolt belőle két kis blokkot, betesszük majd a tarka-barka maradékos szatyorba, és innen-onnan körbevarrva ezekből is lesznek nagy blokkok.
Hát felapróztam őket és a varrógéphez ültem velük:
Aztán Zsuzsival latolgattuk, hogy a hátlaphoz is elég-e a sellős anyag maradéka. Nos némi kiegészítéssel, hogy a steppelésnél mindenhol biztos ráhagyások legyenek, elég. Ehhez foltozgattam kék vászondarabokat:
Aztán kettévágva felvarrtam a sellős maradékra, amit már középen szintén betoldottam egy keskeny csíkkal a kékekből:
Innen már Zsuzsin a sor, mert jószívűen bevállalta a steppelést.
Némi maradékkal az előlap foltos részéből...
Folt. köv.
Mivel a múltkori párnahuzatra anyukám azt mondta, hogy tetszik neki, nekiadtam, így aztán megint párnahuzatot varrtam. De akkor mindjárt kettőt, hogy mindkét díszpárnámra jusson.
Egyébként valamennyi még mindkét anyagból maradt, hmm...
Folt. köv.
Ilyenre sikerült összevarrnom a takaró három részét. Szeretném Zsófira fogni, de pont aludt, mikor összepakoltam a sorokat és megvarrtam. :o)
Zsuzsi rendes volt, és elvitte így, majd kijavítja, mielőtt hátlapozni és steppelni tudná.
Amiket azután méretre szabdaltam, hogy majd más csíkokkal kiegészülve blokkokká varrhassam:
Amiből először ezt a 12 blokkot varrtam meg:
Hogy végül kirakózzak velük egy szövöttnek látszó mintát:
Meg egy lépcsőset is:
De az igazat megvallva itt még szavazás se volt, mert az egyik kirakózás már csak kíváncsiságból történt meg.
Folt. köv.
De azt a hiányt megoldotta némi egészen sötét kék vászon:
Aztán amint elaltattam Zsófit, nekiláttam kirakózni. Gondoltam, itt már túl sok lehetőség nem lesz, kékek a kékek mellé:
Vagy négy sarok és két felező:
A kedvenc részem azért az volt, mikor Zsuzsi felvetette, hogy a szürke sorokat betehetném a kékek közé... mondjuk, hogy azokat már összevarrtam, az kissé ellehetetlenítette azt a próbát. De akkor még mindig jött azzal, hogy a két hosszanti oldal felétől tegyem át a sötétkékeket a rövidebb oldalak feléhez:
Mint legtöbbször, most is megoszlottak a szavazatok, de legalább nem hárman háromfelé szavaztunk. :o)
Folt. köv.
Összevarrtam a foltjaimat, a két szavazatot kapott összeállításban, és mivel így 118,5x118,5 cm, babatakarónak elég is lenne (még egy ovisnak is):
De még nincs kész, mert máris továbbgondoltam, és íme, elő is sorakoztak hozzá a plusz foltok:
Aztán átszaladtak a varrógép alatt:
Itt meg már vasalásra várnak:
Folt. köv.
Mivel lábzsákból nem árt egy váltás, a múltkori nagy változatból készítettem még egyet, ezúttal világoskékben, mert ebből is volt még elég maradék polárom itthon. Az eleje közepén egybecsaltam a felső és a zsákrészt, hogy könnyebb legyen bevarrni a cipzárt. A mellényrészt vékonyan kibéleltem, ez meg csak az egyszerűbb kar-, és nyakkivágás eltisztázás miatt volt.
A múltkor megmaradt, törtfehér mellényke vállrészek is megkapták a megfelelő kiegészítést, világoskékkel lettek egésszé, ezúttal cipzáras záródással, mert Zsófi szereti a cipzárakat. :)
Egy kisebb maradékból pedig, egy baba Burdás ötlet alapján, manósapit is kapott, amiről sajnos csak egy futtában lőtt képem van.
Mivel a magamnak varrt díszpárnahuzatot anyukámnak ajándékoztam, mert megtetszett neki, most azzal a két anyaggal játszom majd megint...
Folt. köv.
Ez adta magát, sőt, még szavazatot is kapott, pedig szinte unalmas.
Ez és hasonló társai Zsuzsinál kiestek a szavazásból, mert csúzlik vannak rajta (Y alakba rendeződnek a foltok), bár Atitól ez is kapott egy szavazatot.
Ez valamiért senkinek se tetszett.
Ez ugyancsak szavazatmentes volt.
Aztán kivasalni őket:
Közben fotóztam az elkészült ribizlibort is, amit gyógyszer jelleggel fogyasztunk, mert megfázásos légúti problémák ellenszere. Nyáron épp ebben a végeredményben reménykedtünk... édes, mint a szirup, gyümölcsös, leginkább Marilla édes meggyborával emlegetjük egy sorban.
A foltokból aztán alakultak négyfoltos blokkok, amikkel kicsit eljátszottam, és tényleg jól mutatnának tizenhat foltos blokknak is:
De már eleve partnerül választottam nekik ezt a sötétkék paplanhuzat maradékot, és ezt az elrendezést:
Ami végül módosult egy másik tervvé, mikor rájöttem, hogy a kék anyagból épp háromszor annyi van, mint amire én emlékeztem.
Folt. köv.