Mikor Zsófinak főzök, kiszámíthatatlan, hogy elég-e a főzelék három napra, vagy épp nincs olyan étvágya, és marad-e egy kicsi. No de ha marad... miért dobnám ki?
Persze megehetném csak úgy, ahogy neki adom (plusz némi só ugye), de ha beleütök egy tojást, keverek hozzá némi lisztet és zsemlemorzsát:
Ez brokkoli volt, amit amúgyis imádok, szóval bekeverni, lepénykének kisütni:
Sógornőméktől rengeteg csodás ribizlit kaptunk, de már nem volt időm se, energiám se többet szemezgetni lefagyasztásra (vödörnyiről beszélünk), Atim utánanézett, mit kezdhetnénk vele. Annyit mondhatok, ribizlibor próbaüzem folyamatban. :o)
Aztán meg ránk fonnyadt néhány nektarin, de miért dobtuk volna ki, ha turmixolva tökéletes?!
Palacsintába kenni:
Baba tejpép tetejére:
Egyesek pedig a további maradékmentés keretében a gyerek túrórudijáról lehámozott csokidarabokat is felhasználták:
Készült még lepényke sárgarépás főzelékből is:
Mérsékeltebb ízvilág, mint a brokkolis, de finom:
A kelbimbós pedig szintén kihagyhatatlan:
Szinte kár, hogy csak ennyi marad a zöldségből. :o)
Folt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése