Kismama póló 4.

Avagy ebből a szériából az utolsó, mivel a leendő gazdája azt mondta, hogy ennyi elég lesz neki erre a pár hónapra. :)

Ennek az elkészülte kicsit elhúzódott, mivel a varrógépem szabotálni kezdte a varrását, de tegnap azért csak befejeztem.

Aztán meg nincsenek jó fények a fotózáshoz, és a telefonommal több próbálkozás után sem sikerült ennél élesebb képet készítenem róla. De sebaj, a lényeget látjátok, két, összeillő, maradék anyagból lett, hónalj alól szembehajtással bővül ez is.

Folt. köv.

Virágos

Avagy érdemes volt hétvégén Krisztiékhez látogatnom, mert nála rögtön találtam a legújabb párnámra alkalmas, huzatnak való anyagot. Egy vidám, virágmintás farmerruha alja lényegült át.

A ruha felső részét pedig trikóvá alakítottam, az alját beszegtem, és megfejeltem egy széles farkasfoggal:

Folt. köv.

Elkészült ez is

Legalább is, úgy döntöttem, hogy most már kész van. :) A legutóbbi fázishoz képest még körbehímeztem a szélét, és megszaporítottam az apró virágsorokat is.

Máris a Meska boltunkban vár szerető gazdára.

Folt. köv.

Puzzle póló

Amikor elkészült, nem mutathattam, mert ajándék volt, aztán átadtam, de elfelejtettem ide tenni. Most pótolom. Semmi extra, egyszerű póló egy puzzle rajongó pasinak.

Folt. köv.

Se nem maszk, se nem húsvéti

Vagyis az aktualitását csak az adja, hogy most varrtam. Már egy ideje félig kiszabva várt, mert egy maradék anyagból készült, és menet közben jöttem rá, hogy nem jön ki minden szükséges alkatrész. Most aztán kiegészítettem, újraterveztem, és meg is varrtam, ha már a bocis hajpántok miatt úgy is sötétkék cérnával volt befűzve a gép. Póló magamnak, pipa.

Folt. köv.

A szürke is gonosz

Valamikor varrtunk mi egy szürke pulcsit (tán még unokaöccsnek szántuk, de végül ő nem hordta, vagy közben ki is nőtte, talán mi néztük el a méreteket...) aminek sosem akadt gazdája:

 Szépen elrakva várta a sorsát, míg a napokban kezembe nem került, és már tudtam, hogy sajnálatos módon hirtelen körünkből távozó, kedvenc munkatársnőmnek fog ajándékká lényegülni.

No, nem úgy magában, unalmas szürkeségében...

Emlékeztek még a gonosz zöldre? Na, az is Melikének készült...

Találtam is egy hasonló emojit, sötétszürkében varrtam fel a pulóver hátára (ami nem is volt annyira nehézkes munka, mint amire számítottam):

Sajnos ennél jobb képet nem volt időm lőni róla, mert este fejeztem be, és ma már át is adtuk. Annyira tökéletes a méretezés, és persze imádta az aplikációt is, hogy Zsuzsi azt mondta, én ezt már eleve neki varrhattam, amikor még nem is ismertem. Hát lehet... :o)

Manóméretű valamivel...

Folt. köv.

Felelevenítettem

Van abban nem kevés igazság, hogy ha nincs saját terved, majd valaki megtalál a tervével, vagy valami ilyesmi. Két napig nem varrtam, gondolkodtam, mely tervemet kezdjem megvalósítani, és arra jutottam, hogy megmutatom, a homokóra blokkos babatakarót is meg lehet varrni fiús verzióban is. Eddig jutottam:

 Ezen a ponton jött néhány megkeresés, tételesen: egy hosszúnadrág, egy rövidnadrág, egy csíkokból varrt táska, egy kötény, egy pár fogókesztyű és egy Minion-os táska.

Mivel Melikém volt a leggyorsabb, és be is vásárolt a rőfösben, az ő ötleteivel kezdtem. Ehhez kellett erősen feleleveníteni a ruhavarrási képességeimet.

Úgy kezdődött, hogy mikor megkapta a táskáját tőlem, egyből kiötölte, hogy neki annyira tetszik a szürke anyag, hogy neki abból márpedig kell egy rövidnadrág, hajtókás alja megoldással. Próbáltam lebeszélni, mert ez sima vászon, tehát elég gyűrődős, és nem sztreccses, így nem lehet bármilyen fazont varrni belőle. De nem tágított, így Zsuzsi válogatott nekem nadrágokat a Burda gyűjteményéből, és készített szabásmintát is.

Én ugyan eredetileg azt mondtam, hogy csak gumis derekú nadrágot vállalok, mert abban aztán a keresztgyerekek miatt fenemód nagy a gyakorlatom, de beláttam, hogy vászonból nem varrunk olyat, mert az nem szép. Valamint közben hosszúnadrágra is vágya támadt fent nevezett nőszemélynek. Ráadásul amilyen mázlija volt, még kapott is a rőfösben az anyagból, pedig ennyi idő elteltével nekem sosem sikerül mégegyszer egy adott anyagból vásárolnom. Ez a szürke pedig eredetileg a baglyos párnákhoz került beszerzésre...

A szabással nem volt gondom, de a cipzár... először ott fogtam a fejem, hogy mit vállaltam. Ja, meg még előbb a svédzsebeknél. De végül olyan szépen sikerült, hogy szó szerint, mint ha ráöntötték volna Melikére. Sajnos a parkettán nem mutat olyan jól:

 Igen, ez itt capri nadrágnak látszik, de a valóságban ez hosszú nadrág, csak Melikém apróka... :o)

Az első próbánál beleszeretett a zseblapok anyagába is, olyannyira, hogy kitalálta, ebből pedig kell neki egy kis szalagszerűség, amit ráköthet az övbújtatóra, mert ezt meg kell mutatni.

 A baj csak az volt, hogy abból a szürke masnis anyagból meg épp annyim volt, amiből a négy zseblapot ki tudtam sakkozni. Cafatnyi darabkák maradtak a szabás után. Így négy darabból ezt a kis masnibiszbaszt tudtam összehozni. Fel lehetne kötni így is, de kitaláltam egy kevésbé macerás megoldást is:

 Mini biztostűvel rögzítjük a nadrágra a biszbaszt, és utána kötünk rá egy félcsomót:

Már a nadrágot is imádta M, de a masnibiszbasszal azt hiszem kivívtam az elismerését... :o)

Folt. köv.

Szülinapi tunika

Anyukánknak készült, egy, már bevált fazonban, egy régóta őrizgetett, turkálóban vett anyagmaradékból. A lenge anyag indokoltnak tűnt ebben a kánikulában.

Hmm, az anyag fele megmaradt, valamit abból is kéne gyorsan kreálni...

Folt. köv.

Amputálás

Kaptam egy helyes, népies, hímzett blúzt ajándékba. Kényelmes is, szép is, csak az ujja nem tetszett hosszan, mivel inkább nyári viseletre szántam. Egyszerűen megoldottam a kérdést, az ujjait rövidre vágtam, beszegtem, és gumicérnával kicsit be is húztam. A levágott, szép ujjakat pedig felül gumiházaztam és gumiztam be, így nálam vékonyabb, és rövidebb karú leendő új gazdája extra ujjakként hordhatja majd őket, ujjatlan, vagy pánt nélküli felsőhöz, nyári ruhához - vagy akár bikinifelsőhöz, fesztiválra...

Az ujjak gumiházaihoz kiegészítő anyagot kellett keresnem, mert a hímzés miatt nem tudtam simán visszahajtani. Így került a kezembe egy régebben már megkezdett ruha, aminek a maradékából meg gyorsan - egy újabb gumiházzal - szoknyát alakítottam Laurának.

Folt. köv.

Karácsonyi köntös

Anyukánk még ősszel leselejtezte a régi köntösét, (ha emlékeztek még, Laurának varrtam is belőle új nadrágot), ezért rögtön adta magát az ötlet, hogy karácsonyra kapjon újat. Kék polár, és egy helyes, foltmintás anyag kombinációjából született meg az új modell, egy hosszú szövetkabát szabásmintáját használtam hozzá, csak a külső zsebeket cseréltem varrásba helyezettekre, és a kihajtós gallért sálgallérra. No meg a gombolást övre. Bátran mutatom, anyukánk nem nézi a blogunkat, pláne nem karácsonykor, van elég dolga enélkül is. :)

a próbababának kicsit kicsi, ezért feszül

nem cuki ez az anyag?

A foltos anyagból mást is elkövettem ajándék téren, de azt majd csak átadás után mutatom...

Folt. köv.

Lendület

Itt kérem minden a lendületről szól. Először is még pénteken meló előtt hamar nekiláttam a családi rendelésnek, miszerint bátyánk kért az új telefonjára új tokot, mert egyik régebbibe se ment bele neki. Méreteket adott, és annyit írt, hogy szolid legyen... Miután újra felhívtam a figyelmét, hogy az eddigi 5-6 tokját vigye magával legközelebb, és csak olyan telefont vegyen, ami valamelyikbe belefér, persze varrtam azért neki megint. Igen szívesen, ha már ilyen lelkes használója az alkotásaimnak. :o)

Hogy tök simát varrjak, az azért meg se fordult a fejemben, de hogy ne legyen rikító szín, vagy előugró minta, előtúrtam a bolondbékás anyag maradékait, mert emlékeztem rá, hogy ilyen célra még épp van rajta néhány "fél" béka.

Hamar kiszabtam mindent:

Aztán elküldtem neki ezt a képet a kész tokról, hogy "remélem elég szolid":

Mikor írta, hogy igen, tök jó, akkor azért elküldtem ezt a képet is a hátuljáról, és a válasz az volt, hogy azért a Ding-dingből sejtett valami turpisságot:

De a méret jó lett, a mintát szereti, szóval mindenki elégedett, én főleg, hogy kb. egy óra alatt kész is voltam.

A következő lendületes versenyzők a paradicsomaim testvérei, amik anyukánknál szabadföldön ennyire túltengik magukat:

A szinte arasznyi szárakon a levelek alig is látszanak ki a valósággal fürtökben termő bogyók közül:

A következő egy lendülettel elkövetett varrás pedig ismét családi kérés volt. Anyukánk már nem hord annyira magas sarkú cipőket, mint eddig, ezért megkért, hogy három nyáriruhájából vágjak le öt-hat centiket, hogy tudja őket hordani. Gurulóvágóval percek alatt leszabtam a feleslegeket:

Aztán az esti, ablakon beleskelődő napfényt kihasználva pikk-pakk fel is szegtem a két feketét, majd villanynál a kéket is. A kéket még én varrtam évekkel ezelőtt, meghosszabított tunika fazon, anyukánk csinos alakján persze sokkal kevésbé zsákszerű. A sárga virágos feketét Zsuzsi remekelte, az sokkal jobban szabott, és részekből álló. A középső "csak bolti"...

Így kell kérem elkerülni a kínos halogatásokat, és ragyogó tempóban haladni a következő feladatok felé (azért messze nem minden készül el nálam se ilyen iramban...).

Most pedig belevághatok mindenféle elmaradt ajándékok pótlásába a keresztlányaimnak, ha már egyszer egy egész hét szabadság áll a rendelkezésemre!

Folt. köv.

Soha ne mondd, hogy soha!

Illetve jelen esetben még azt se, hogy nem mostanában. Ahogy én fogalmaztam, a fellépőruháink elkészülte után azzal kapcsolatban, hogy mikor varrok legközelebb muszlinból... :)

Sokkal hamarabb, mint gondoltam. Dóri barátnőm ugyanis csodaszép muszlinszárit kapott bangladesi férje édesanyjától, ám míg a szári fő része a magad köré tekerendő nagy-nagy drapéria minden méretre jó, a hozzá viselt rövid blúzocskából saját méretű változat kellett. A régi blúzról lementettük az ujja díszeként szolgáló, a szárival egyforma bordűrt, majd egy egyszerű, testhezálló, derékvonalig érő blúzocskát varrtam, elején-hátán dupla réteg, az ujjain szimpla muszlinból, utóbbira aztán a lehető legszebben felvarrtam a mentett bordűröket is, a kis mérethiány a hónaljba esik, így nem is igen lesz látható.

Próbálok majd Dóritól képet kérni a teljes öltözékről is... ;)

A furcsa macska

A múlt hétvégi Mondocon-ra egy macskanőbe oltott bikinis Bond lányt öltöztettem (vagyis fogalmam sincs, hogy milyen sorozat mely szereplője, kép alapján készült) műszőrmébe. Alkar-, és lábvédő, cicafüles hajpánt, és merevítős, fűzőszabású felsőből, cicafarokkal ellátott bugyiból álló kétrészes készült. Hogy a varrósarok utána úgy nézett ki, mint ahova beöntöttek egy zsák macskát, azt gondolhatjátok. :)

a láthatatlan, kilapított Macskanő :D

a bundabugyi, meg a felsőcske

fontos kiegészítők tetőtől talpig :)

 Folt. köv.

Ajándékok egy témára

Nem tétlenkedtünk ám az utóbbi napokban sem, csak meglepetés ajándékot készítettünk, így eddig nem mutogathattuk. :)

Újabb megrendelés érkezett a kedvenc, visszatérő vásárlónktól, Csillától. Mivel Laura lánya most látogatott haza Londonból, és karácsonykor nem tud jönni, gyorsan karácsonyi ajándékokat kellett találnia neki. Mivel Laura szereti a cicákat, a nagy táskákat, és a csinos holmikat, mindkettőnknek jutott munka. :)

Kriszti varrta a táskát, erős szövetből, "cirmos" farmerből készült cicafej és lila, pöttyös név rátéttel, külön kérés alapján morzsolható cicafülekkel.

egyeztetés színekre, betűkre...

kiálló fülekkel

3D, mondtuk :)

a táska háta, cipzáras zsebbel, akár ez az oldal is hordható kívül

felülnézet, biztonságos, zárt felsőrész

belülről meg a színei vidámak

ráadás cica neszi,

kezdőbetűvel,

és vidám, kockás béléssel

Nekem könnyebb, és nehezebb dolgom is volt egyben: könnyebb, mert egy kész pulcsira kellett cicapofit készítenem; nehezebb, mert nekem kellett megtalálnom az ideális pulcsit is hozzá. De sikerült, amint az Laura arcán is látszik. :)

Most varrhatom tovább magamnak hétvégére a saját kis csillogós darabjaimat, talán azokkal...

Folt. köv.

Töprengés

Még nyár elején kezdtem el egy kézzel varrós-hímzős átalakítást, egy sima, zöld, kordhatású blézeremet vettem kezelésbe, a hímzőfonalas dobozom dirib-darab maradékos részéből. Hétfőről hétfőre ezt hordtam magammal a Hellóanyuba, és míg a kismamák-anyukák varrós megrendeléseire várakoztam, ezen dolgoztam. Az első részfeladat végére értem, vagyis a teljes külső széle körbe lett hímezve. Most azon filózok, hogy ennyi elég volt-e neki, vagy tovább szeretném vadítani...

Szerintetek?

Addig is szülinapi ajándékokat varrok...

Folt. köv.

Tunikamánia

Avagy egy átlapolós szoknyából, amit se anyukám, se Kriszti, se én nem hordunk, legyen inkább anyukám kedvenc tunika fazonja, mert éppen kijön belőle. Előbbre készült, de csak múlt hétvégén adtuk át, szülinapi ajándékként. :)

Lesznek még szülinaposok a nyáron, szóval...

Folt. köv.