Valamikor varrtunk mi egy szürke pulcsit (tán még unokaöccsnek szántuk, de végül ő nem hordta, vagy közben ki is nőtte, talán mi néztük el a méreteket...) aminek sosem akadt gazdája:
Szépen elrakva várta a sorsát, míg a napokban kezembe nem került, és már tudtam, hogy sajnálatos módon hirtelen körünkből távozó, kedvenc munkatársnőmnek fog ajándékká lényegülni.
No, nem úgy magában, unalmas szürkeségében...
Emlékeztek még a gonosz zöldre? Na, az is Melikének készült...
Találtam is egy hasonló emojit, sötétszürkében varrtam fel a pulóver hátára (ami nem is volt annyira nehézkes munka, mint amire számítottam):
Sajnos ennél jobb képet nem volt időm lőni róla, mert este fejeztem be, és ma már át is adtuk. Annyira tökéletes a méretezés, és persze imádta az aplikációt is, hogy Zsuzsi azt mondta, én ezt már eleve neki varrhattam, amikor még nem is ismertem. Hát lehet... :o)
Manóméretű valamivel...
Folt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése