Az új lány...

... akinek apró ruhákat varrhatok maradékokból, meg effélékből, Maris Zuzija. Picinyke, 86-os méretére akár egy konyharuhából is készülhetne ruha. :)

De így elsőre egy régóta váró, ferdén szabott, kockás szoknyára esett a választás, amiből ódivatú, húzott szoknyás nyári ruhácska lett. Elfilóztunk azon, hogy a csinos madeira szalag a derekára kerüljön-e, végül, a jobb kihasználhatóság miatt külön maradt a ruha, de patentos öv lett rá a szalagból.

hétköznapi és ünneplő változat

Remélem, még idén nyáron átadhatom, és lesz alkalma hordani is. Habár, pólóval és harisnyával még ősszel is aktuális lehet. :)

Hogy pedig a maradék madeira szalagot se kelljen már visszatennem a dobozba, így gyorsan összeütöttem belőle egy hajpántot. Felkínálom majd Marisnak, hogy összeöltözhessenek. :)

Folt. köv.

Most már dobjuk ki!

A hátizsák után megmaradt műbőr szoknyadarabokat nem kerülgettem sokáig, gyorsan varrtam belőlük még egy neszesszert, és egy szemüveg-, vagy tolltartót. Az ez után maradt darabkákkal viszont már nem kínlódok, a lyukacsos, tapadós műbőrt nem akkora élmény varrni. :)

Folt. köv.

Ne dobjuk ki!

Vivi egy műbőr szoknyája bemondta az unalmast, a hosszú árválkodástól a szekrényben, így megkaptam, hogy a jó részeiből megmenthessek néhány darabot. Általában nem varrok műbőrt, de most rögtön kitaláltam, hogy mi készüljön belőle. Vivi szaladgálós mini hátizsákja kezd igen leharcolt állapotba kerülni, így logikus volt, hogy valami effélét kreáljak a szoknyájából.

A szoknyának tüll bélése volt, ahelyett kerestem egy vásznat, aztán fejből megpróbáltam nagyjából leutánozni a kis hátizsákját. Elég macerás így dolgozni, menet közben kitalálni, és háromszor átszámolni mindent, nézegetni, hogy tényleg jók-e a kitalált arányok, stb.

De végül egy egész pofás kis hátizsák lett belőle:

a jobb sorsra érdemes, sérült szoknya

hátizsák elölről

hátizsák hátulról

hátizsák felhajtott fedőlappal

Kár, hogy így kb. fele megmaradt a szoknya jó részének, tehát még majd ki kell találnom belőle ezt-azt... :)

Folt. köv.

Hogy nehezítsük meg saját életünket?

Például várjuk meg, amíg a férjünk lánya megkér, hogy segítsünk neki esküvőre való, visszafogott ruhát turkálni, és a körúti turkálók végigjárása helyett inkább nézzünk körül otthon, hogy nem tudnánk-e a meglevő készletekből megoldani a dolgot.

Találjuk meg azt a korall színű, kevert szálas anyagot, ami eszünkbe jutott, meg még vagy három más, szóba jöhető dolgot, aztán mutassuk meg az említett leányzónak.

Értsünk vele egyet abban, hogy a ferdéből szabott, lefelé nagyon kicsit bővülő, apró virágos, sifonszerű szoknya remek lenne egy miniruhának.

Vegyünk ki Burdából egy egyszerű tubusruha szabásmintát. Jöjjünk rá, hogy a lefelé bővülő szoknya egyik oldalán körcikk betoldás van, ami igen hülyén mutatna a tubusruha szűk szoknyájában. Sebaj, legyintsünk, akkor csípőtől lefelé bővül a szoknya, az is nagyon csinos lesz.

Hallgassuk meg és adjunk helyt a delikvensnek a kivett szabásmintától eltérő formájú nyakkivágás kérelmének.

Ez után szabjuk ki a ruhát a szoknyából, varrjuk be a szűkítőit, varrjuk össze az oldalát és a vállát, a nyakkivágást meg csak annyira vágjuk ki, hogy átférjen a leendő tulaj feje rajta.

Innen jön az igazi móka, vagy százhússzor próbáljuk rá a ruhát az alanyra, mindannyiszor fedezzünk fel újabb nyeklést-nyaklást-kipúposodást-löttyedést; majd ezeket tűzködjük meg alaposan, és az alanyról levéve igazítsuk le.

Miután levonjuk a következtetést, hogy ferde szálirányú anyagból nem varrunk többet tubusruhát, az Univerzum is megkönyörül rajtunk, és engedi befejezni az adott darabot. Bónuszként helyreigazodik az első próbánál még felkapónak tűnt alja.

Néhány uncsi varrás és javítás után Laura további nyári darabjaival...

Folt. köv.