Mindennek elérkezik az ideje. Minek előbb, minek utóbb.
Ezt a kis pulóvert húsz-huszonegy éve kötöttem akkori párom kislányának, aki az anyukájával élt. Ő pedig azt mondta, nem kell a kislánynak ez a pulcsi. Ami így várt a szekrényben húsz-huszonegy évet, és most, hogy a kislánynak kislánya van végre nekik tudtam adni.
Íme tehát egy személyes időkapszula: így tudtam kötni két évtizeddel ezelőtt:
A másik dolog, ami időszerű volt, a telefonomra egy új tok. Ilyen, amikor végre kitalálom, hogy milyet akarok:
Az előző tok az utóbbi hónapban romlott le ennyire, hogy állapota cserét indokoljon (nyugdíjas éveit párom hasonló állapotú pénztárca és telefontok gyűjteményében tölti majd):
Az új darab hasonló, bár a következő hat évre (az előző annyit bírt) kicsit más színvilágot képzeltem, de a kockás bélés, és a méretes kezdőbetű maradt:
Viszont, hogy a türkizes-kékes színt egy kicsit meglágyítsam, valamint a rátét betűnek kellő tartósságot biztosítsak, négyféle cérnával - közte két rózsaszínnel - milliméteres tűzésekkel rögzítettem a farmerhez. Így pont azt a felületet sikerült elérnem, amit megcéloztam.
A telefonom tehát megint biztonságban van, így elkezdhetem a karácsonyi lista rám eső részét, és egy-két érdekes megrendelés is akad, van tehát mivel...
Folt. köv.
1 megjegyzés:
Hát a pulcsi nagyon tetszik, sajnálom, hogy akkor a kedves anyuka elutasította, de most mégis célba ért :))
Megjegyzés küldése