Oldalak

2010. június 2., szerda

Szösszenet

Avagy miért érdemes régi könyvet olvasni?
Az efféle mondatokért:
"Vidoran, Norvégia természeti szépségeit magasztalva, lépegettek tova egymásmellett; az öreg ur kissé nehézkesen, a leány meg egyenesen, könnyedén, miközben büszke termetének vonalai kiredőllöttek egyszerü, sima kék posztóruhájából, melynek több gallér rétegéből összerótt pélerinje valami sportos színt adott neki, a mibe belejátszott kék jockey-sapkája is, mely kihivóan ült vastag fonatokban összetüzött vöröses aranyhaján."

Ki mond ma már ilyet, hogy "termetének vonalai kiredőllöttek..."?
Vagy, hogy: "A hegyek csupa kékellés: elől a szőlők sötét violaszín kékje, távolabb az égnek itt puha bársonyos, odébb átlátszó saphir és végül halovány türkizes kékje."

Folt. köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése