Hogy ne csak dicsekedjünk az alkotásainkkal, elkezdünk egy új dolgot, egy-egy blokk bemutatását, leírással a kezdők, vagy a képeinktől kedvet kapók segítésére, biztatására.
Egy pillanat alatt megbeszéltük, hogy közös kedvencünk a kunyhó blokk, ezért ezzel kezdjük a sort. Egyszerű megvarrni, mutatós, és sokféleképpen variálható. Tulajdonképpen a középső négyzetet keretezzük körbe-körbe, mintegy csigavonalban. Általános elv, hogy a középső négyzet valamilyen tüzes szín legyen, piros, sárga, narancs árnyalat (az otthon melegét, a tűzhelyet jelképezendő) , de persze nem kötelező, ha ez ütné a tervezett színösszeállítást. Megint csak az átlag szerint, a blokk átlójától egyik oldalra sötétebb, a másikra világosabb színek kerülnek. A keretező csíkok lehetnek egyforma szélesek, vagy sem, szabályosak, vagy szabálytalanok, sőt, a középpont is eltolódhat.
Mi általában "szabályos" változatokat varrunk, a blokkok színezésével, és a kész blokkok összevariálásával játszunk inkább, és méretezésben azt az alapelvet követjük, hogy a középső négyzet adja az alapot, a csíkok olyan szélesek, mint annak az oldalhossza. Például egy 25x25 cm-es blokk két 5x5-ös négyzettel kezdődik (szabásnál mindkét irányban két varrásszélességet hagyjunk rá, mi 7 mm szélesen szoktunk varrni, így 1,4 cm-rel kell nagyobbra szabnunk). A két négyzetet összevarrjuk. Az így keletkezett téglalap hosszabb oldalára egy öt centi (plusz két varrásráhagyás) széles csíkból azonos hosszúságú darabot szabunk, és megint varrunk. Ez után erre a darabra merőlegesen jön egy ugyanekkora darab. Azután eggyel megint elfordítva, egy három egységnyi hosszú csík, aztán megint fordítás, megint három egységnyi csík, újabb fordulás után egy négy egységnyi, aztán még egyszer ugyanez, és végül egy öt egységnyi darabbal négyzetté egészítjük ki. De úgy is lehet, hogy előre megtervezzük az elosztást, pontosan kiszámoljuk a darabok méretét, és kirakosgatjuk a blokkot, aztán megvarrjuk. De ha maradékokat akarunk felhasználni, és nem határozzuk meg előre a blokk méretét, akkor vágjunk két négyzetet, aztán kezdjünk varrni, a további darabokhoz csak vágjunk azonos szélességű csíkokat (ehhez ideális a körkéses vágó, a megfelelő vonalzóval, és alátéttel, hihetetlenül meggyorsítja a dolgot), és álljunk le a varrással, ha már elég nagy a blokk. :)Most jöhet némi ízelítő!
Első takaróink egyike ez a flanel ingekből szabott darab. Jól látható, hogy készítése idején még viszonylag visszafogottabb készletekkel rendelkeztünk, de azért igyekeztünk betartani a világos-sötét kontraszt előírását. Bár a kunyhó minta ezen nem olyan jól látszik, de a takaró összeállítása azért jól mutatja a belőle összerakható egyik variációt, az átlós elrendezésűt. Persze, ha nem 40x40-es blokkokkal dolgozunk, talán jobban kijött volna a minta... :o), dehát akkor még "gyenge kezdők" voltunk!
Nem sokkal utána készült egy párna, szintén kockás ingek felszabdalásával, ezúttal nem egyenletesen négyzetté, hanem téglalappá növesztve a blokkot:
Az átlós kontrasztot kiemelhetjük egyszerűen, mint ezen a farmerből készült kis táskán,
vagy dolgozhatunk egy szín árnyalataival (egy fiús babatakarón):
Megint más hatást eredményez, ha például a világos oldalt tiszta fehérből készítjük (kissé koszorú forma elrendezésben a blokkok ezen a másik babatakarón)
és egy másik elrendezés, más színösszeállításban egy falvédőn:
Végül még egy falvédő, szivárványosan tarka színekből, ugyanaz a blokk, mégis egészen más hatás:
Na, ez az igazi maradékfaló!
Folt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése