Vannak dolgok, amiket mindegy hányszor csinálunk meg, újra és újra meg kell tennünk. Mint a takarítás és társai.
No meg, hogy telefontokot varrjunk bátyánk új telefonjára. :o)
Kíváncsi leszek, mikor érünk el odáig, hogy a készletében levő számtalan tok valamelyike jó lesz a legújabb telefonra is, és nem kell már újat varrnom! Persze szeretek neki varrni, ő aztán értékeli és használja is a kezem munkáját. A piszok telefonos cégek meg gondolom direkt nem szabványosítanak...
Mindenesetre steppeltem némi rejtjelet két flízen át is:
Elsőre a medvés-terepmintás anyagot szedtem elő bélésnek, de az már megszokott volt, így hát előbányásztam ezt a turkált műselyem anyagot Garfield-dal, hogy Zolinak poénos legyen a bélés, Atinak meg azért, mert szereti a macskákat:
Ugyanis páromnak meg elveszett-majd megkerült a telefontokja, de ráfért már egy csere, amúgyis szakadt volt. Ezért aztán két hasonló tok készült, kívűl szolídan férfias változatban:
A flízt hosszanti vonalakkal steppeltem a farmerhoz, de a betűkön keringtem néhány kört a varrógéppel, ezért néz ki az első képen rejtjelnek a tűzésük.
Máris előrajzolva vár egy rahedli a használt betűkből, azok azonban egy másik használati tárgyra kerülnek hamarosan.
Folt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése