Mi is megkutyásodtunk!

Na nem azért, mert ha Krisztiéknek van, nekünk is kell, csak így alakult. Nem terveztük előre, talán a Férjnek szülinapjára vett plüss tacskó indította el a lavinát, meglehet.

Aztán jött az a - tán ismerős által kedvelt, vagy hirdetésként a Facebook hírfolyamban megjelent - kvázi kutyaajánló, ami olyan cuki volt, hogy átküldtem a linkjét Z-nek, félig viccből, félig komolyan.

bemutatkozó kép

Bemutatkozó "hirdetés" :

"- Pszt... Még ébren vagy?
- Igen. Mi a gond, Pici?
- Semmi... Vagy mégis. Egyszer nekem is lesz gazdám?
- Biztosan. Egyszer érted is eljön az igazi.
- De nehezebben, mint a többiekért... Örökbefogadó napra sem visztek.
- Mert nem szereted, ha megemelnek. Odakaphatsz. Azt meg nem szeretnénk.
- Értem. De a gazdimnak majd megengedem ezt is egy idő után. Csak így elsőre olyan... Olyan intim.
- Megértem. Nem minden kutyának megy elsőre, nincs ezzel baj. Nem vagyunk egyformák. Ezt leszámítva egy barátságos, de csendes és nyugodt, minden kutyával kompatibilis, pórázképes és lakáshoz szokott szépség vagy. Egy hosszú szőrű tacskó keverék kan.
- És ez számít?
- A gazdidnak majd fog. Hidd el.
- Akkor keressük meg még ma éjjel!"

Innen aztán felgyorsultak az események, Z írt az egyesületnek, egy szép szombat délelőtt kilátogattunk Surányba, ismerkedni, és Pici annyira örült nekünk, mint még senkinek. Még sétálni is elvittük:

Eldöntetett tehát, ő a mi kutyánk, mi az ő gazdái, hazafelé máris megvettük az alap felszerelést, tálat, kaját, pórázt. Mivel aznap délután éppen egyesületi ülést tartottak a lányok, estére egy kedves páros el is szállította hozzánk az új családtagot, egyben letudva a környezettanulmányt is.

Azóta mindig cukiságriadó van, imádjuk, ahogy alszik, ahogy játszik, ahogy ül... ahogy van. :)

kaját kunyerál saját reggelije után

lemondott az ágyunkról a fotelért cserébe

látjátok a kis ördögszarvait? :)

Azért tán varrni is lesz még idő...

Folt. köv.