Magam is csak reményleni mertem, hogy két hét alatt, meló és minden más mellett elkészülök egy takaróval...
De mi más választásom volt, ha egyszer drága keresztanyánk szülinapjára anyukámmal ezt találtuk ki, mint legjobb ajándékot egy nyolcvan éves hölgynek?!
Múlt hét hétfőn vásároltam hozzá és ma itt van, csomagolásra készen, bár délután még anyukámnak le kell porszivóznia róla a szöszöket (én hülye legutóbb függőleges porszivót választottam, nem gondolva a leendő rojtos takarókra!):
Szerdán és csütörtökön három órát töltöttem el a földön ülve-csúszva-mászva, hogy az összes színoldalon nyitva hagyott varrásráhagyásokat kb. 1,5 centinként bevadgossam:
Mondjuk okosabb lett volna, ha a zoknimat előtte veszem le (szerencsére a susogós mackónaci nem szedte a szálakat, és a parkettáról is könnyű volt felporszivózni):
A felmetélés után jöhet egy gyors mosás, legfőképp a jó kis centrifugázás okán, hogy a nagyja elszabaluló szálacska távozhasson a takaróból. Mosózsák használata erősen javasolt, ilyen méretnél jó szolgálatot tesz egy párnahuzat postásgumival lezárva:
Mosás után szárítás, itt már szépen elkezdi hullatni a szálait, és kezd látszani a rojtozódás:
Száradás után erősen kirázva szinte már kész is:
Valahogy így fest (ugye, hogy ti is ezeket a színeket szeretnétek a nyolcvanadik szülinapi takarótokon látni?):
Mikor megbeszéltük mamival, hogy milyen színek legyenek, ő egyből rávágta, hogy ne "öregasszonyos" legyen, hanem csupa vidám színek, mikor megkérdeztem, hogy sötét, decens anyagokat válogassak-e össze. A hátlap azért végül ez a kedves, virágmintás világos szürke lett, legfőképp, hogy a rojtozásban kibukkanva ne kiabáljon ki a színek közül. Aztán, ha Kerimami mégis "öregasszonyosra" vágyna, legfeljebb a hátlapot fordítja kifele, még akkor is szép tűzött takarója lesz. :o)
Most viszont sürgős levágásra vár egy farmer és még sürgősebb megvarrásra egy díszpárnahuzat, szóval...
Folt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése