Kell még egy szoknya...

Karácsonyra persze, de ezt most mutogathatom, tuti nem bukok le vele. :o) Főleg, ha nem árulom el, hogy kié lesz.

A lényeg, hogy a karácsonyi listánk már csak igen kicsit foghíjjas, ide-oda még azért kell valami. Mondjuk egy kislányszoknya.

Ez a darab el is készül egy délután alatt, ha van egy kiselejtezett farmer, meg némi termovelúr, és persze lendület, mint ami tegnap bennem még megvolt. (Remélem ma is folytatódik...)

Eredetileg vagy hat cikkből szerettem volna, jóval pörgősebbre, de mivel ilyen közepes kék farmer csak ez az egy volt, hát megnéztem, kijön-e a derékbőség a szárak aljából, és kijött.

Szóval levágtam a nadrágszárakat a szoknya leendő hosszánál, kivágtam-bontottam belőlük a varrásokat, és összesteppeltem a termoanyaggal, majd kiigazítottam a széleket. Mivel mégiscsak kislánynak lesz, hamar aplikáltam rá három csillagot, virágot mégse lehet télen.

Visszáját visszájára téve, nyitott széllel összevarrtam körben a darabokat, lemértem a pontos kerületet a tetején, szabtam rá egy derékrészt, és kész is...

A farmer majd kirojtosodik kissé, a termo anyag viszont nem, így elővillanik a sárga szín, hogy vidámabb legyen az összkép (avagy nehezebb legyen hozzáillő felsőt találni).
Az alján csak körbefuttattam egyenes öltéssel a varrógépet, hogy gátat szabjak a túlzott rojtolódásnak.

A derekába gombolható gumit varrtam, így a derékrész teljes hosszáig (bőségéig) állítgatható a bőség /akár evés után is... :o)/.

Pikk-pakk kész, egy újabb ajándék a listára, jöhet a következő! :o) Így működik a karácsonyi manógyár (ismétlem, HA van lendület).

Ha valaki hasonlót varrna, és nem világos valami, csak kommenteljen, válaszolunk!

Folt. köv.