Eljött az ideje, hogy visszafoglaljam az olvasósarkomat. Vagy inkább ő engem, hiszen senki nem foglalta el előlem, egész nyáron türelmesen várt, néha háttérbe szorulva az elé állított ventillátor miatt. Olvastam én nyáron is, de inkább az ágyon/ban heverészve. Most majd jön megint a bekucorodós időszak, a csodás, meleg színű, kényelmes pihenőszékbe, amit páromtól kaptam még februárban, beköltözésem örömére. Imádom ezt a sarkot, a székkel, a termotakaróval hozzáigazított régi lábtartóval, az amúgy komor fekete, de nagyon barátságos fényű olvasólámpával, és a vidám, piros polcommal, ami annyira tele van pakolva a kedves könyveimmel, hogy lassan segítségért kiált. Nem is hiába, hiszen van még ott, ahonnét ez jött, az IKEÁ-ban, majd elkezdek megtölteni még egyet. Hát még, ha visszahoznánk ebből a polcból a zöld változatot, amiért annyira odavoltam, amikor még nem volt helyem neki, aztán megszűnt, mire lett volna alkalom. Így lett piros, de ezt is nagyon szeretem.
Ha már megmutattam a sarkot, külön ki kell emelnem a szintén ott lakó, kis, házi kiállításomat, amivel már amúgy is terveztem dicsekedni, csak még eddig nem került rá sor. Ez van kérem, ha valakinek a testvére foltvarró, elég csak megdicsérni egy-egy új textilképet, hogy az ember legközelebbi alkalomra saját példányt kapjon belőle. Persze a Zsuzsik meg duplán járnak, ha már úgy hívják őket, mint engem. :o) Van nosztalgikus anyagokból, vagyis egy kedves blúzom varrási maradékából; van a téli sorozatból, és természetesen tündér, és boszorkány is (merő rágalom ez utóbbi és köztem párhuzamot vonni). Két angyalka, egy karácsonyi manóhármas, és két kedvenc Ursula Schertz tündérkém. Persze Kriszti is tudja, hogy rengeteg üres falfelület van még... ;o)
De, hogy valamit varrásról is mutassak, jöjjön Dóri blúzának gyönyörűen hullámzó esésű ujja, a másik fotó sajnos értékelhetetlen lett, a fene egye meg a nyári fények elvonultát.
A blúz egyébként szinte tökéletes, így néhány picuri módosítás, eltisztázás, a maradék csipkék felvarrása, és a szalag befűzése maradt már csak hátra, ígérem, hogy a végleges állapotot addig fotózom, míg bemutatható kép nem kerekedik belőle.
De ehhez előbb be kell fejeznem, szóval...
Folt. köv.
5 megjegyzés:
Azok a roppant hosszú sapkájú lények nagyon-nagyon helyesek. (Na és persze a boszi!:)
Nekem is a manókon ragadt a szemem! Szuper jók!:)) Nekem is megvan ez a könyvem de sajnos minidig csak nézegetem!:(
Azt a könyvet én is többször nézegetem, mint ahányszor varrok belőle, de valami jókedv illóolajjal lehet átitatva, talán azért! ;o)
És mindjárt lehetne díszpárnát is horgolni meg hímezni a bababútorhoz. :) Hol van kosárfonó-tanfolyam?
Kerestem neked neten, és jól odalinkeltem a blogodba. :o)
De van még biztos több is a tanfolyam.lap.hu-n!
Megjegyzés küldése