Tegnap délután két kis(na, nem is olyan kicsi)lány vendégünk volt, akik azért jöttek, hogy megtanítsam őket a karkötő csomózásra. Mit mondjak, elment vele a délután, utána fél órát raktam rendet, beleértve a hímzőfonalas dobozomat is, de nagyon megérte! :o) A csajok helyesek voltak, nagyon lelkesek, és meg is tanulták, csekélye ez irányú tanítási ismereteim dacára. :o) Igaz, néha olyan lelkesen húzták meg a csomókat, hogy aztán csomóznunk kellett az elszakadt szálakat is, de ezeket a javításokat a fonákjára húztuk, így aztán, mintha mi sem történt volna.
További inspirációnak megengedtem nekik, hogy a karkötő készletemből válasszanak maguknak egyet-egyet. Aranyos volt a sok hűű, meg háá, amíg sikerült kiválasztani azt az egyet-egyet. :o)
Azt hiszem, egyelőre én is befejeztem a kötést, az utóbbi időkben ezek készültek, (egy részét már mutattam), aztán majd egyszer csak megint elkap az ihlet.
További inspirációnak megengedtem nekik, hogy a karkötő készletemből válasszanak maguknak egyet-egyet. Aranyos volt a sok hűű, meg háá, amíg sikerült kiválasztani azt az egyet-egyet. :o)
Azt hiszem, egyelőre én is befejeztem a kötést, az utóbbi időkben ezek készültek, (egy részét már mutattam), aztán majd egyszer csak megint elkap az ihlet.
Addig mással foglalkozom, a részletekkel majd...
Folt. köv.
2 megjegyzés:
A gyerekek olyan lelkesek tudnak lenni! :) Mostanában nem, de régebben én is sokszor tanítottam a csomózást. A toldozgatást elkerülendő, a kisebbeknek pamut kötőfonalat adtam, azt lehet rángatni! :))
Jó ötlet, köszi, megjegyzem, hátha még lesz alkalom tanítani! :)
Megjegyzés küldése