Egyenlőre legalábbis nem tudok több olyan holmiról, ami kéne Zsófinak az oviba, és én varrom... :o)
Megkérdeztem, és az ágyneműjében a vastag takarót lecserélhetem vékony plédre (hisz még azt is le fogja rúgni magáról), ezért hamar vettem két méter polárt, méretre szabtam, bevirágoztam és rózsaszín szívecskés vászonnal szegtem körbe:
A másik óriási munka ez a tornaszalag volt, melyiknek két végét egymásra lapolva kell összevarrni, itt a jel már rávasalós:
Folt. köv.
.jpg)
Vagy fejjel előre repül:
A döntést rámbízta Timi, én meg továbbpasszoltam Zsófinak, mert nekem is mindkét állásban szimpatikus volt a madár. Viszont volt egy másik, roppant egyszerű minta, ami meg nekem nagyon megtetszett a keresés közben. Timi szabadkezet is adott volna hozzá, hogy a táskára is az kerüljön, de azt még én is beláttam, hogy kicsiben jobb lesz. Ezért került egy neszeszerre:
A külső rész színeit ellensúlyozni próbáltam egy (szerintem) Timihez illő vad szín és mintakavalkáddal a bélésben:
Van ott egy ital/esernyőtartó az egyik oldalvarrásban, egy kicsi és egy nagy zseb, valamint egy még kisebb, kettéosztott.
De hogy mi volt a legkacifántosabb a készítésben? Magamnak is meglepő volt, de ezt a kicsi lezáró "sapkát" a cipzár végére háromszor szabtam és varrtam, mire jó lett:
Miután elkészült, máris belevetettem magam újra a farmeros dobozba...
Folt. köv.
Mikor Zsuzsi nálunk volt, megkérdezte, hogy hogy lehet az, hogy szakadt nejlonzacskóban tartjuk a triominóinkat...
Hát úgy lehet, hogy kb. 20 éve abba tettem, és mivel eddig még nem szakadt el teljesen, épp megfelelt a célnak. :o)
De igaza van, hát mibe van nekem megvarrni egy pofás kis zsákot hozzá? Kb. félórába, és Zsófi is segített:
Vár rám egy varjús táska, szóval...
Folt. köv.
Zsófi óvodai cuccaihoz szükség lesz három zsákra. Sajnos már nem lehet vállfás zsákot vinni, mert nincs elég hely neki, pedig ahhoz kidolgozott mintánk van, hisz az összes keresztlányt elláttuk, jobbnál jobb mintásakkal. A virág jelhez pedig kerekíthettem volna kiskertet rájuk mintának. Segond, akkor kiötlünk egy új formát...
Először is összeszedtem mindent, ami kell hozzá:
Van itt leselejtezett függöny, ágynemű, szétvágott farmerek, régi díszpárnahuzatról levágott kötő, színes vásznak és bevasalós közbélés. A zsinórokat ezen a ponton még nem vettem elő.
Felrajzoltam a virágot nagyban bevasalós közbélésre:
Aztán csomó fázis fotózása kimaradt. :o)
Az első elkészült pikk-pakk, aztán elrontotta az örömömet, hogy a farmerból keskenyre szabott zsinórházat nem lehetett teljesen zártra összehúzni:
Elkezdtem én szép türelmesen lebontani, hogy kicseréljem, de akkor meg bomlásnak indult a külső laza szövésű vászon, így egy nyisszantással levágtam az egészet, azon az egy centin nem múlik a mérete. Utána már hamar ment a többi megvarrása. Kaptak a zsinórház alá befogott pici fület, hogy a fogasra lehessen őket akasztani:
A bélésre felvarrtam a szokásos virág rátéteket is, az aljuk meg dobozformán becsípett és farmerrel megerősített, és mindegyikhez leltünk maradék zsinórokat is:
Mikor felvetettem, hogy kint is lefényképezném őket...
Folt. köv.
Akkor viszont felmerült bennem az is, hogy varrhatnám úgy is, hogy a külső részekkel kistricelem az alátétek hátlapjait, így elkerülve a kifordítás utáni lyuk-bevarrást. Mint cuki babaméretű tükörpaplanhuzatok (ha valakinek mond még ez a kifejezés valamit...):
Így a belső köríveket nem összefoltoltam a külsőkkel, hanem a négy negyedből összevarrt kört aplikáltam nyitott széllel a lyukakra:
Végül belülről indulva csigavonalban letűztem, és elégedetten a végeredménnyel frissiben el is ajándékoztam barátnőm lányának, aki négy gyereket nevelő anyukaként nagyra értékeli az alátétek hasznát:
Folt. köv.
akkor nem árt varrni egy naaaagy táskát a szedéséhez. Főleg, ha felelőtlenül elviszi haza az ember az előző adaggal a gombaszedő naaaaagy műanyag zacskóját... :)
Találtam egy nagyobb darabot ebből a barna, kissé rugalmas, sztreccsfarmerre hajazó anyagból, és hamar kiszabtam négy csíkot teljes hosszban, a maradékot meg hosszában elfeleztem. Aztán varrtam négy pántot, és felvarrtam őket a nagy oldalakra.
Ez egy megtévesztő nézet, ilyen a kis alakja, kb. 55x45 cm:
No de, épp azt beszéltük Zolival, hogy ehhez a cipekedéshez a régi málhazsák lenne az igazi, mert az nagy, és még nagyobbra lehet nyitni szükség esetén. Hát kérem, kis gondolkodás után én megalkottam a málhaszatyrot:
A sima szatyorból kihúzható egy újabb "emelet". Nem mondom, kissé viccesen mutat, és nem is törtem magam az esztétika felé, de strapabíró, naaaaagy, és bátyánk csak annyit mondott, hozhattam volna korábban.
Folt. köv.
és az ágyneműi mellé gumis lepedők is kellenek. Láthatólag ráhagytam a színválasztás jogát, de szerencsére mindegyikhez találtam a felvarrós virágokból hozzáillőt:
Kell még neki babzsák (amit a leírás szerint legjobb rizzsel tölteni, micsoda csalás?!), ami nem okozhat gondot. Bár nem volt itthon elég rizs, ezért boltba kellett menni, aztán meg az első huzatot egy centivel rövidebbre szabtam véletlenül:
Persze, beleférne, hisz nincs keményre töltve rizzsel, de épp a mozgékonyságát vesztené el tőle. Enyhén bosszantó volt, hogy erre akkor jöttem rá, mikor már a virágot is felvarrtam, de nem volt mese, szabtam, varrtam újat, jó méretben. (Igen, a csodás egyszarvús anyagot is Zsófi választotta, de ezt sugalmaztam, bevallom. :o) )
Kell még két zsák ruháknak, meg egy az ágynemű szállításhoz, azokkal...
Folt. köv.
Ez a párna már nem újdonság, többször feltámadt már új és új köntösben. Most kívűlre farmerból kapott huzatot, hátha az jobban bírja a strapát (mivel a belseje szinte kemény, támasztó párnának használjuk):
Én könyvespolcot varrtam (címkékkel még jobb lenne, mint a könyvek címei, de azok könnyebben kikopnának-szakadnának, ezért tekintettem el tőlük), Zsuzsi szerint városi látkép toronyházakkal (csak varrjak rájuk sok-sok kicsi ablakot), Ati szerint diagramm, csak feliratok nélkül...
Belül ezúttal piros pólóanyag az angin (szintén abból az elgondolásból, hogy nem szakad el olyan hamar a gyürmölésben, mint egy vászon), a huzat pedig hátul három gombbal záródik:
Folt. köv.
De most tényleg... Már az egyik oldal foltvarrásánál is meginogtam, hogy nem szabok belőle trapéz alakú varrógéphuzat-részletet, hanem táskának félreteszem:
Jó, itt még takaróvá is kereteződhetett volna tovább. De mikor elkészült a huzat, és letettem fényképezni a földre, megmutatta, hogy strandtáska akar lenni, csak varrjak rá két nagy fület:
Aztán mivel lock-om nincs, amin fényképezhettem volna, két nagy gabonapelyhes doboz segített formában tartani:
Barna és farmerkék volt az eredeti elképzelésem a felhasználandó anyagok terén, de aztán bordóval és pirossal kiegészítettem, mert a barnákból szűkös volt a választék.
Régóta nézegetett mintákból próbáltam ki egy-egy oldalnyit, mindegyik tetszik:
Ha már úgyis benne vagyok még a farmeres dobozban, egy rég sorára váró díszpárnahuzat is elkészülhet végre.
Folt. köv.
Nem vitás, a harmadik huzatnál már nem volt kedvem rendezetlenül improvizálni a foltozást, mert az sokkal nehezebb, mint rendezettet varrni, ezért ennél egy hagyományos, négyzetes elrendezéssel kezdtem az egyik oldalon:
Itt az eddig használt kék farmerek mellé kék-zöld színeseket használtam, főleg virágmintával, de a tetején a kockás részét használtam a dekorvászonnak. A másik oldal bírósági lépcsőminta, váltott színezéssel:
A keskeny, trapéz oldalon kipróbáltam a kistáskámnál kitalált és végül elvetett virág-felvarrási módokat (háromféléből a táskánál csak egyet használtam):
A másik keskeny oldal "csak" csíkokból és négyzetekből áll, ez hasonló a két előző huzat mintáihoz:
Fel az utolsóra, ami más szabásmintát kíván, hisz nem háztartási varrógép, hanem egy lock!
Folt. köv.
