Új italhoz új tartó kell...

 Visszalapozva a blogot, kiderült, hogy még a régit se mutattuk. :o)

Nos, bátyánk nagy erdőjáró, és a többórás sétáira visz magával némi innivalót (és vissza is hozza az üres csomagolást!!!). Ez többnyire egy fél literes energiaital volt eddig, amihez már varrtam egy szíjra fűzhető, gombos záródású tartót:

De újabban valami hét és fél decis izotóniás italra váltott, ami épp nem fért bele a régi tokba, hát varratott velem egy újat. Ennek zsinóros a teteje, mert ez a lötyi műanyag flakonban van, azt nehezebb lenne helyen tartani egy pánttal:

 

És bár családi vicc lett belőle, hogy a felsőt egy doboz sörrel, az alsót egy üveg borral sikerült fotózni, de nem, nem ilyenekkel megy sétálni a tesónk. :o)

Folt. köv.

Előlap kész

 Elkapott a lendület szerencsére ezzel a takaróval, naponta megvarrtam három-három sort, és így most négy negyedben, elcsomagolva vár az előlap Zsuzsira:

Folt. köv.

Mentsük meg a portól!

 Mielőtt még egészen belepné a por szegény szövetkockákat /már késő.... :o) /, felszedtem sorokba, hogy majd lehordjam összevarrni:

Mielőtt azonban elmozdítottam volna, mindegyik sor első kockájára rávarrtam egy naptárból kivágott számot, hogy ne keveredjek el a sorokkal:

Aztán egyik műanyag doboz teteje épp jó méretűnek bizonyult három-három sor szállításához (mert Zsuzsi a steppeléshez háromsoros csíkokban kéri az előlapot):

Három sor vasalás után a lépcső "kiskapuján" (Zsófi felmászás és leesésvédő):

Első három sor összevarrva, csodálatosan pontos illesztésekkel (nincsenek illúzióim, nem én voltam pontosabb, mint eddig, hanem a felhasznált szövetek tartották a formájukat és méretüket):

Még három ilyen egység vár rám, szóval...

Folt. köv.

McQueen egy és McQueen kettő

 Problémamentes steppelés után (jó, egy helyen bontani kellett 20 cm-t, mert szemre kissé elkanyarodtam az egyenestől...) mindkét takarónál úgy mutatkozott, hogy a hátlap anyaga elég széles az előrehajtva szegéshez. Csakhogy a másodiknál a flíz felesleg levágásánál az olló szabotázsba kezdett:

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy elég széles volt a leeső csík, így levágtam és visszavarrtam. Chö, velem aztán nem szórakozik... :o) (jó-jó, akkor és ott nem voltam ilyen higgadt és mosolygós).

Végül elkészültek:

A kék keretesnek már van gazdája, a sárga csíkos megy a szekrénybe, míg ismeretségi körünkben újra kisfiú születik. Jól jön egy tartalék. (kislányos sincs, úgyhogy azt is varrhatok juhúúúú!)

Folt. köv.

Mosolygós "Mekvínek"

 Mikor magyar méretre igazítottam egy turkált Villám McQueen-es paplanhuzatot, a leeső anyagon maradt néhány egész minta. Kettő közülük új életet kezd:

Bár eredetileg csak egyikből terveztem kistakarót varrni, mert született egy kisfiú, akinek szeretnék adni, de a másikat már nem hagyhattam árválkodni.

A napokban épp "medallion" quilt-eket láttam több helyen, innen jött az inspiráció. De mindenképp akartam foltos részeket is a keretek közé:

A világosszürke kockák a maradék huzatból vannak, és némi piros is.

 

A fotók fényviszonyaiból is látható, hogy nem egyszerre készültek. :o)

A baloldali szinte kész is, ez a kép csak a sarkok próba elhelyezését dokumentálja, mert aztán az elfordított változat jobban tetszett:

A sárga meg kapott még egy keretet vegyes színű kisautósokból. Jól mutattak az ablakon is:

S míg arra várok, hogy Zsuzsi hozzon nekem hátlapnak való vásznat Pestről, hamar kiszabtam a flízt hozzájuk:

Vagyis csak kis szerencsével, mert bár azt hittem, hogy van még bőőőőven flízem, de már a másodikhoz csak toldozgatva lett elég:

Folt. köv.

Mindenki túlélte

 Kevés kedvvel és sok türelemmel kijavítgattam mind a négy kesztyű száját, és sikeresen el is szegtem pánttal:

Nincs mit tagadni, imádom, ahogy kinéznek! A csodás mintát egy konyharuha adta hozzá, amit direkt erre a célra tartogattam, és szerencsémre a vékony, sárga farmerből is volt még annyi, hogy a kiegészítő részleteket kiadja:

Jöhetnek a zsizsegő ötletek, meg a beporosodott kockás előlap. 

 

Folt. köv.

Kígyók és létrák

 Abban a játékban mindig van a cél előtt egy visszacsúsztató kígyó. A kesztyűvarrást jelen szakaszában ehhez tudnám hasonlítani. Pedig épp fogalmaztam a fejemben a bloghoz a szöveget, hogyaszongya: semmi nem motivál annyira, mint a határidő. Mert hétvégén jön Zsuzsi, jó lenne elkészülni a kesztyűjével addigra, és célegyenesben is éreztem magam: 

Bélések és külső részek megvarrva, kiforgatva, egymásba húzva. És ezen a ponton még fel se tűnt, hogy a nyamvadt béléseket pár millivel szűkebbre varrtam, mint kellene. De aztán kiszabtam a pántokat, és ahogy az elsőre felvarrtam, feltűnt, hogy becsípi a külső részeket, olyannyira, hogy bele se lehet bújni...

Na, erről nincs fénykép, mert még ránézni is utáltam. :o)

De lehiggadtam és javítani kezdtem:

 

Az első hát elkészült (és bele is lehet bújni... nemcsak szépen szegett):

Már "csak" a másik hármat kell kijavítani és befejezni, pedig legalább három varrnivaló zsizseg a fejemben, miután új foltvarrós blogokat találtam magamnak olvasgatni. No meg a szegény szövetes blokkokat is belepi a por lassan a tetőtér parkettáján... Ilyen ez a popvarrós szakma.

Folt. köv.

Rétegenként

 A fogókesztyűk naaaagyon sok rétegből állnak (nálam), ezért bár Zsuzsi rengeteget szabott, a két párhoz mégsem volt elég.

De előbb még két új akasztóhurkot szabtam(-varrtam), és le is cseréltem az előzőeket, mert rájöttem, hogy a konyhai akasztók, ahova kerülnek majd, kisebbek, mintsem akkorából kettő ráférne egyre:

Persze lehetne venni hőálló anyagokat és akár szilikon kesztyűt is, de így meg újrahasznosítás címszó alatt fel lehet szabdalni régi konyharuhát, pólót, pulcsit, kibolyhosodott melegítőnadrágot, vászon maradékokat, bélelt farmert.

Így hát miután kiszabtam én is még 24 kesztyűformát, össze is gombostűztem minden összevarrnivaló szendvicset:

Folt. köv.

Lassú munkához sok idő kell

 Zsuzsi legutóbbi látogatásakor ipari ütemben szabott nekem fogókesztyű formákat négyféle anyagból is, számolatlanul, mert mind az ő, mind anyukánk fogókesztyűje vállalhatatlan állapotban leledzik.

Szegény kiszabott darabok csak vártak és vártak, míg aztán három nap alatt sikerült annyi időt a varrógéphez ülnöm, hogy a színes felüket megsteppeljem (kinagyítva látszik a rombuszminta):

Aztán újabb két nap alatt összehoztam a tenyéroldalakat is, lényegesen ritkább tűzéssel, ám sokkal vastagabb béléssel:

Hát, van még velük munka bőven, de a kevés haladás is több, mint a semennyi. :o)

Folt. köv.

Egy darab miszösz

 Mert mi  mással kezdhetnénk jól egy évet, mint egy varrással, ami épp csak maradékot ment és egy Valamicskét termel, aminek még a felhasználásán is el kell gondolkodni?!

Mert Zsuzsi csak szabott és szabott nekem, míg itt volt (köszikeee!), de egy anyagnak a kis maradék cafatai első látásra megfogtak. Olyannyira, hogy azonnal levagdostam a kiálló sarkokat, és alakítgatni kezdtem:

Mivel az alsó lap egy, de a felső két darabból van, mindjárt látszott, hogy ott egy cipzár kell, hogy legyen.

Minden anyag, amit használtam, már eleve itt hevert, ugyanúgy a szabásból leesve. Bár belátom (utólag már egész könnyen), hogy kicsit a vastagságot megint eltúloztam. Egy bármitartónak nem kell golyóálló oldal.

Mert hogy mi lett, az még ötletelés alatt áll (bár pillanatnyilag Zsófi boldogan használja kistáskának), de ilyen kis steppelt, és cipzáros és fülecskés akármi készült:

Nem is egészen olyan, mint amit varrás közben gondoltam, hogy lesz, de tetszik, és nem dobtuk ki ezeket a foltokat se. Plusz sose gondoltam, hogy az elfekvő 8 centis cipzárjaimmal tudok kezdeni valamit, és most mégis megtalálta a helyét egy darab.

Ha Zsófi valamikor ráunna, még mindig lehet kulcs-csomó tartó, vagy Zsuzsi szerint aprópénz tartó is.

Folt. köv.