Vasárnap

A hétvége tervezésekor (mert olyan bolond vagyok, hogy még mindig tervezek) úgy gondoltam, hogy a mai napot jórészt a varrószobában töltöm, az utolsó előtti simításokat végezve Linda kabátján (ami a háttérben, sokat tanakodva, varrva, bontva, kézzel varrva, lassan elkészül). Naná, hogy nem így lett.

Helyette inkább ebédet főztem, muffinnal kísérleteztem, és befőztem.

Ebédre gyros-t sütöttem csirkemellből, imádom, hogy csak felszelem a húst, ráöntöm a fűszert a zacskóból, majd otthagyom, és amikor ennénk, egy serpenyőben, kavargatva kb. 2-3 perc alatt készre sütöm. Mivel főzés közben fedeztem fel (nem mindent tervezek gondosan), hogy kifogytam a gyorsrizsből, így rendeset készítettem, nem is értem magam, semmivel sem tart több erőfeszítésből elkészíteni, és nem is igényel sokkal több időt.

Aztán a szokásos sima muffinomat kevertem be, az első tepsivel így is sütöttem, utána a maradékba belereszeltem két narancs héját, és belenyomtam egy félnek a levét is, hmmm, annyit mondhatok, illatos, és ízes lett. Ebből is sütöttem egy tepsivel, és a maradékocska, fél tepsire elegendő masszába még kakaóport is kevertem. Az se rontotta el. :o)

a sima, a narancsos, és a narancsos-kakaós

De mit főztem be?

Nos, bár baracklekvárnak látszik, nem az, Maris tanácsára feltöltöttem készleteimet a későbbi, sütőtökhiányos időkre. Az eddigi, kicsike darabok helyett a héten két, szép nagy tököt vettem, hogy majd egyszerre gyorsan megpucolom, felkockázom, megfőzöm, leturmixolom, és lefagyasztom. Ma nekiálltam, "röpke" fél óra alatt végeztem egyikkel, és a legnagyobb lábasomba kockázva rájöttem, hogy a másik már nem fér bele.

ez még vár a sorára

félórányi izzasztó meló eredménye

A szokásos ételízesítős vízben puhára főztem (még jó, hogy az tényleg gyorsan megvan), majd a főzőlé nagy részét leöntve róla, leturmixoltam. Mikor lehűlt, dobozoltam.

három nagy adag tökleves ígérete

A leszűrt levet  félretettem a másik tökhöz, Rita esetéből tanulva, fel is címkéztem, bár ez sokkal könnyebben pótolható, mint a pektin:

Menetközben meg fényképeztem, mert a blogger (szinte) semmit sem csinál csak úgy saját magának.

De most végre varrás, közben fejben levél fogalmazása a televíziócsatornák vezetésének, hogy igazán rászokhatnának a hétvége mindkét délutánján a Jane Austen, és hasonló stílusú filmek vetítésére, a varrók háttérzaj igényének kielégítésére...

Folt. köv.