Mert kérték...

Csilla megkeresett minket a meskán, hogy a rózsaszín Zsuzsinkat szeretné.

De nem ám a kis faliképet, hanem Ő egy kis fodros párnán képzelte el. :o)

Mi nem is képzeltük, de megvarrtuk... Bár közben két napra kiütött a nátha, vagy valami hasonló, munkahelyen beszerzett fertőzés.

/Zárójelben jegyzem meg, soha többé húzott fodros párnahuzatot!!! :o)/

Hogy a fodor behúzásánál elszakadtak a húzószálak, még hagyján, aludtam rá egyet, és kijavítottam, de mikor összeállításnál az egyik sarokban még be is csíptem a fodrot, ráadásnak két helyen is, és ez miatt ki kellett bontanom, majd újravarrnom azt a sarkot...hmm... nos nem hinném, hogy mostanában fodrozok még párnát.

A záródásnál cipzárban egyeztünk meg, és hogy kis buci párnát könnyen lehessen öltöztetni, átlóban varrtam a cipzárt, hogy hosszabb legyen, így csak két sarkot kell beigazítani, és kész is. :o)

Mindemellett a legkényelmetlenebb rész a párna töltése volt. Aki már próbált műanyag zsákos szivacstölteléket lapátolni párnaanginba, tudja miről beszélek. Hiába is készíted oda előre a porszívót a környékre, mire összeszedheted vele a morzsákat, már beleőszültél a harcba a statikus elekromosság hatásaival. Mert ha csak tapadna a szivacsmorzsa mindenhova! De ugrál (nem vicces túlzás, ugrál) ki a zsákból, az anginból, röpköd és még tapad is közben, csak sose jó helyre... :o)

Ezen kis kitérő után vissza a saját karácsonyi ajándékokhoz, de azért...

Folt. köv.