Hajcsatok

Kicsit kifogott rajtam ez a hétvégi takaró. Mivel nem voltam elégedett a szélén a cikkcakkolt tisztázással, szegélyt szabtam hozzá, azzal szegem. Viszont csak keskenyen akartam, hogy látsszon a hátoldal rózsaszínje, így azonban nem lenne szép a színén géppel letűzve, sőt fenn állna a veszély, hogy a pánt nem takarná el, vagy elcsúszna a hátoldali varrásról. Tehát marad a kézzel varrás, ami cseppet sem kellemetlen (ilyen időben mi lehetne jobb, mint a lábam a takaróval betakarva kézzel varrogatni?), ámde nem oly hatékony. Szerencsére nincs határidő, ezt a darabot jókedvemben varrom. :o)

Mikor nekiálltam, elő is szedtem egy ezeréves csitcsatomat, hogy segítsen. Nem saját ötlet ez sem, de gondoltam megmutatom, mire is jók a hajcsatok (hosszúhajúak és lányos anyák előnyben...).

A csitcsatok remekül helyen tartják a felvarrnivaló pántot, szegélyt, akár visszahajtást ruha alján. Lehetne belőlük sokat használni, én egyet raktam rá, és ha elérem a varrással, csak arrébb csattintom:

De nem csak ez a fajta csat hasznos segítség foltvarróknak, hanem a pillangócsatok is, bár nekem hajhoz és varráshoz is a "karmolós", vagyis befelé álló fogú változat jött be jobban. Szóval ezek a remekek az összetekert anyagokat tartják formában (gurigában), akár tűzésnél, akár kézzel varrásnál, ha nem akarod, hogy a sok anyag súlya folyton ide-oda húzkodja az egész munkát:

Nagy előnyük még, hogy nyomot sem hagynak az anyagon, bár befogadóképességük véges.

Ha valakinek új volt, remélem hasznosnak bizonyult az ötlet!

Én meg öltögetek tovább, csak egy hintaszék hiányzik a teljes élvezethez... :o)

Folt. köv.