Múlt pénteken (miért tart nekem mindig napokig, hogy végre felpakoljak pár képet?) megismételtük a tavasszal volt Kittsee csokigyár-Pozsony kirándulást, ezúttal anyukámat is vittük magunkkal.
Kriszti csütörtök este küldött pár képet egy nemrég hozzájuk került könyvből, lelkünkre kötvén, hogy mindnek keressük meg Pozsonyban az eredetijét. A tűztoronyra emlékeztem, de a többi távolról sem volt ismerős. Ennek ellenére, talán azért, mert most máshol tett le minket a busz, és így másik oldalról, a Duna felől másztunk fel a várba, és valahogy a múltkorival azonos hosszúságú szabadprogram most hosszabbnak tűnt, valahogy mégis mindet megtaláltuk. Illetve, mindbe belefutottunk, mert igazából nem keresgéltünk, csak barangoltunk ide-oda a kis utcákban.
Pozsony összefoglaló a könyvből:
Pozsony összefoglaló a könyvből:
Pozsony összefoglaló tőlem (a tűztornyot most nem mutatom, emlékezhettek rá a régebbi bejegyzésből):
Persze megint hoztunk egy rakat csokit, de a java mikulási-karácsonyi ajándék lesz, szóval az a "néhány kiló", ami itthon marad, csak azért van, mert az Univerzum egyensúlyra törekszik, ha másnak jut, jusson nekünk is.
A varrószobába azért nem viszek magammal belőle, nehogy összekenjem a varrnivalókat, amikkel..
Folt. köv.
A varrószobába azért nem viszek magammal belőle, nehogy összekenjem a varrnivalókat, amikkel..
Folt. köv.
1 megjegyzés:
Annyira imádtuk azt a nagyon sarok házat mi is!
Megjegyzés küldése