Minél több, annál lassúbb

 A medalion-os babatakaró varrásának egy pontján, mikor homokóra blokkokat varrtam az egyik kerethez, kiraktam egy szélforgós mintát belőlük. Az annyira megtetszett, hogy nem hagyott nyugodni, neki kellett látnom, varrni egy kis takarót azzal a mintával.

Középre az első négy blokk (ami homokórából 16 ugye...) viszonylag hamar elkészült:

 

Gondoltam, hogy itt kicsit lassabban megy majd a keretezés, de még a következő kör se volt vészes, oda 12 szélforgó blokk kellett (48 kis homokóra):

No, de a következő kör már megint nyolccal több, vagyis húsz nagy blokk, amihez igen, 80 kis homokóra blokk kell, amik négy háromszögből állnak darabonként.
Ez már kicsit lassabban készül, de azért halad:

 

Az eddig használt rózsaszín már nem is volt elég, de találtam egy elfogadható helyettest:

Folt. köv.

Egyszerűen? Ugyan!

 Anyukánk nappalijában kikoptak a régi lenfüggönyök, úgy az ablakon levők (sötétítők), mint az ajtókat helyettesítők. Hogy lehetne őket pótolni? Lehetne venni készen, vagy venni méterárukat és megvarrni... No de mi mit tettünk? Zsuzsi vett két virágos függönyt és egy piros, csíkokban mintás dupla paplanhuzatot. Aztán ezekből szabtunk-varrtunk, míg ez lett a végeredmény:

A két duplaszéles virágos függönyt felvágtuk négy keskenyre, ezek lesznek az ajtókon, "csupán" körbeszegni kellett és a tetejükre egy bújtatót varrni. Ezeken eredetileg volt egy plusz fényfogó réteg fehérből, abból hátlapoztuk a paplanhuzat elejét, ezek lesznek az ablakon.

Kész az anyáknapi ajándék. :o)

Folt. köv.

Medalion babatakaró készen

 A steppelés meglepően könnyen ment, egy helyen pedig bontanom is kellett, de mégis kedvvel varrogattam minden kereten más mintát. A szegéshez egy rózsaszín-fehér kockás vásznat választottam, hogy még világosítsam az összképet:

Hátlapnak a Zsuzsitól csodás módon előkerült zöld virágos anyagot tudtam használni, amiből azt hittem, hogy az utolsó fecniket varrtam már el az előlapnál. :o)

Most jöhet valami unalmasabb varrnivaló, hogy utána megint egy ilyen finomsággal jutalmazhassam meg magam!

Folt. köv.

Ez meg az

 Nem sokat varrtam még idén (Zsuzsi), sőt, mondhatni, nagyon keveset. Mostanában ezeket:

- két póló Krisztinek:

- egy szemüvegtok anyukánknak (pár, nemrégiben készült darab picit megváltoztatott másolataként):

Meg majdnem kész egy újabb hamis kötött babatakaró, ismét a Puffy Fine fonalból, variált színekkel, és ezúttal bordás mintával:

Folt. köv.

Körbe-körbe, keretezve

 A szövetblokkok varrása közben színes varrnivalókról álmodoztam, így került sor arra, hogy ezt a blokkot (ami maradékokból készült):

 

nem hagyhattam a tarka-barka szatyorban, ahova betettem, hanem kiszedtem és elkezdtem keretezni:

Hozzá még a kis csíkokból készült hosszú csíkot is felszabtam négybe, aztán varrtam a sarkokra gyerektenyérnyi blokkokat is:

Még egy egyszínű keret:

A következő színes kerethez blokkokat varrtam (és ebből a kirakósból is született egy új babatakaró terv, nem meglepő módon):

Felvarrva:

Az utolsó zöld kerethez nem voltak elég hosszú csíkok, de amúgyis úgy terveztem, hogy a színeket belecsempészem kicsit, hogy ne sötétítse le az eredeti terv szerinti világos-virágos tarka képet:

 

A sarkokon még az előzőeknél is kisebb rózsaszín közepű blokkokkal...
Az előlap tehát kész, jöhet a hátlap, steppelés, pántolás.

Folt. köv.

Van az úgy

 hogy valamit kétszer is meg kell varrni, hogy jó legyen. De ráadásul a kétszeri varrás közt bontogatni is kell:

Mert a "biztos ami biztos, pár centivel legyen nagyobb" irányú szabásnál elfeledtem, hogy a mért 25 centit már kész magasságnak írtam fel, így az üveg szája helyett jóval felette zárt a behúzó, az meg az első próbánál derült ki, hogy a bújtató is lehetne sokkal lejjebb...

Jó, bevallom, ha nem lenne varratbontóm, inkább újat varrtam volna. :o) Ha meg elsőre is szereztem volna a belevaló üvegből, már előbb lehetett volna korrigálni, de már kész:

Folt. köv.

Új italhoz új tartó kell...

 Visszalapozva a blogot, kiderült, hogy még a régit se mutattuk. :o)

Nos, bátyánk nagy erdőjáró, és a többórás sétáira visz magával némi innivalót (és vissza is hozza az üres csomagolást!!!). Ez többnyire egy fél literes energiaital volt eddig, amihez már varrtam egy szíjra fűzhető, gombos záródású tartót:

De újabban valami hét és fél decis izotóniás italra váltott, ami épp nem fért bele a régi tokba, hát varratott velem egy újat. Ennek zsinóros a teteje, mert ez a lötyi műanyag flakonban van, azt nehezebb lenne helyen tartani egy pánttal:

 

És bár családi vicc lett belőle, hogy a felsőt egy doboz sörrel, az alsót egy üveg borral sikerült fotózni, de nem, nem ilyenekkel megy sétálni a tesónk. :o)

Folt. köv.

Előlap kész

 Elkapott a lendület szerencsére ezzel a takaróval, naponta megvarrtam három-három sort, és így most négy negyedben, elcsomagolva vár az előlap Zsuzsira:

Folt. köv.

Mentsük meg a portól!

 Mielőtt még egészen belepné a por szegény szövetkockákat /már késő.... :o) /, felszedtem sorokba, hogy majd lehordjam összevarrni:

Mielőtt azonban elmozdítottam volna, mindegyik sor első kockájára rávarrtam egy naptárból kivágott számot, hogy ne keveredjek el a sorokkal:

Aztán egyik műanyag doboz teteje épp jó méretűnek bizonyult három-három sor szállításához (mert Zsuzsi a steppeléshez háromsoros csíkokban kéri az előlapot):

Három sor vasalás után a lépcső "kiskapuján" (Zsófi felmászás és leesésvédő):

Első három sor összevarrva, csodálatosan pontos illesztésekkel (nincsenek illúzióim, nem én voltam pontosabb, mint eddig, hanem a felhasznált szövetek tartották a formájukat és méretüket):

Még három ilyen egység vár rám, szóval...

Folt. köv.

McQueen egy és McQueen kettő

 Problémamentes steppelés után (jó, egy helyen bontani kellett 20 cm-t, mert szemre kissé elkanyarodtam az egyenestől...) mindkét takarónál úgy mutatkozott, hogy a hátlap anyaga elég széles az előrehajtva szegéshez. Csakhogy a másodiknál a flíz felesleg levágásánál az olló szabotázsba kezdett:

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy elég széles volt a leeső csík, így levágtam és visszavarrtam. Chö, velem aztán nem szórakozik... :o) (jó-jó, akkor és ott nem voltam ilyen higgadt és mosolygós).

Végül elkészültek:

A kék keretesnek már van gazdája, a sárga csíkos megy a szekrénybe, míg ismeretségi körünkben újra kisfiú születik. Jól jön egy tartalék. (kislányos sincs, úgyhogy azt is varrhatok juhúúúú!)

Folt. köv.