Ez nem egy újabb konyhai bejegyzés lesz, csak épp a varráshoz használt vásznak mindegyikén olivabogyók vannak és vadlibák a minta neve, amivé varrom őket.
Mindez úgy kezdődött, hogy valamin idegeskedtem volna, ha nem terelem el szándékosan a gondolataimat, ami nálam általában varráson gondolkodással érhető el a legkönnyebben. Ezeket a vásznakat még unokanővérünktől kaptuk, varrodai maradékok. A sárgából méterszám van (30-40 cm szélességben), ahhoz kezdtem törni a fejem, hogy mit kezdhetnék vele.
Első gondolatom szélforgó volt, aztán vasúti kerítés, végül valamiért a vadlibáknak álltam neki, a könnyített-gyorsított módszerrel:
A nagy négyzetből lesz négy liba, a kicsikből lesznek a hátterek. Kettőt felvarrunk így, mint a fenti képen, a tollal jelölt átló mellett varrásszélességgel, mindkét oldalon. Aztán szétvágjuk, és rávarrunk mindkét félre még egy-egy kis négyzetet ekképpen, szintén az átló mellett kétoldalt is:
Így lesz egy nagy és négy kis négyzetből négy vadliba blokk, amit én most így össze is varrtam mindjárt egy csomóba...
... hogy aztán egy harmadik, szintén olajbogyós (zöld) anyaggal ímigyen keretezve kialakuljon a végső mintázat:
És mikor kevés az időm, és gyorsan nekilátok varrni, akkor történnek ilyesmik is:
Az, hogy neki is láttam szabni és varrni, nem csak ötleteltem róla, annak köszönhető, hogy minden orsóm tele van cérnákkal, ezekhez le tudom fogyasztani a világosakat. Máris kiszabtam még nyolchoz a foltokat és épp a szövetes blokkokhoz is folyamatban van némi szabás, mert a sötét cérnás orsókat is le kéne pucolni.
Folt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése