Laurának

Nemsokára megint itt egy születésnap, Kriszti egyik - tiszteletbeli - keresztlányáé, Lauráé. Így aztán végre nekiduráltam magam, és elkészítettem a már egy ideje beígért, aztán mindig más varrnivalók mögé sorolódott "kicsi kis takaró"-nak (így rendelte). További feltételek voltak a rózsaszín szín és a nyusziminta, amit ki is választott Kriszti egyik mintaívéről.

Nem volt nehéz dolgom, csak egyszínű, háttérnek valót találtam nehezen, de aztán kezembe akadt egy szétvágásra ítélt blúz, aminek a háta elég nagy volt a tervhez. A nyuszimintát kellőképpen felnagyítottam, aztán ráapplikáltam a "kissé" bíboros, de a kiegészítő margarétás anyaggal összeillő háttérre. Körben kiegészítettem a kívánt méretre, mivel Laura 122-es ruhákat hord, így a takaró 120x120-as lett, hogy ki ne lógjon alóla a lába egyhamar. Aztán már csak flíz, hátlap, összevarrás, steppelés. Hogy ne legyen olyan túlnyomó a margarétás anyag, azt átlósan megsteppeltem, míg a középső blokknak csak a keretét, és a nyuszi körvonalát. Kíváncsian várom a kis ügyfél véleményét vasárnap...

A bíbor blúz két puffos ujjából meg majdnem készült egy nadrág Laurának, de aztán lemértem, és nem elég nagy. Majd akkor egy kisebb csajszinak, később, meglátjátok, mókás darab lesz...

De hogy Laura se maradjon ruha nélkül, így előszedtem egy régebben, 100.- forintért, kislányruha varrás szándékával megvett sálat.

hát nem csodásan tarka? :)

Először csak egy bőven húzott, gumis derekú szoknyát terveztem, de ahogy néztem a sál méretét, rájöttem, hogy egy kétrészes is kijön belőle. És lőn...

A napokban mutatkozó időjárás ellenére, ha lehet hinni a meteorológiának, még az idén tudja is hordani. A gumis derekú szoknyát meg ugyancsak nem fogja a közel jövőben kinőni. :)

Folt. köv.