Takaró sokadik rész

Mint a cím változásából látható, ez a takaró már rég nem nevezhető ballagásinak... sőt érettséginek sem... De a lényeg, hogy készül, a tulajdonos pedig türelmesen várja. Persze könnyen türelmes takaróvárásban, akinek van mááásik! :o)

Nagysokára elkészültek a csillagos blokkok is, itt látható, amint a kunyhósok nyakába ugorva várják a további feldolgozást:

Biztató kis kupac!

Fotódokumentációban egy lépés kimarad, mert íme máris csíkokba tömörülve várják a segítőkész ruhaszárítón, hogy előlappá egységesülhessenek:

Vagyis bemászhassanak a varrógép alá:

És csak varrtam, és varrtam, és varrtam, és nem is gondoltam, hogy a kilenc csík ilyen végtelen hosszú... Vagyis persze nem gondoltam, hanem tudtam, varrtam már bőven takarót, de ami ilyen nehezen halad, az még végtelenebb.

De végül csak elkészült a blokkokból az előlap közepe!!!

Zúgtak a fanfárok, a közönség tombolt... :o)

Nos nem állítom, hogy hibátlan. Bár meglepően jól illeszkedtek a neveletlen kis csillagaim, de nyilván aki nagyon keres hibát, fog is találni... De erre nézvést az az irányelvem, hogy aki a hibákat nézi, az nem a barátod. Az elrendezés harmonikus káosz lett, mert ennyi szín ennyiféle variálásánál már nem igazán tudtam szerkezetet tervezni, a lényeg csak az volt, hogy ugyanaz a szín lehetőleg ne kerüljön közvetlen egymás mellé kétszer.

És íme a hátoldal, avatott szemeknek elmeséli a varrást, avatatlanok meg csak szörnyülködjenek, hogy mennyi munka van egy ilyenben!

Ma megvásároltam hozzá némi flízt, és a hátlap anyagát, ami snassz kis világoskék vászon. Sajnos valami jó kis passzoló puplint nem kaptam, pedig az előlapnak még mindenképp szüksége van egy keretre. Már csak a tökéletes méret elérése céljából is. Bárhogy is tervezek előre, a kész munka általában kicsit kisebb lesz, mint amit elhatároztam. Lehet, a varrógépem eszik némi anyagot... Mindenesetre most megyek áttúrom a készleteket keretanyagért, közben beavatom a hátlap anyagot, aztán...

Folt. köv.