Ha a szeretetet gondoskodással mérjük, akkor ilyen, ha kicsit szeretem a párom:
Amúgy szeretek stoppolni, jó elüldögélni, és kézzel varrni, bár nem sokat stoppolok zoknit, de ez jó fajta, megérdemli. :)
Ha pedig nagyon szeretem, abból ez lesz:
Tényleg nagyon praktikus az olyan hosszú nadrág, aminek a szárát le lehet cipzárazni. Ezzel teljesen egyetértek. Hogy én alakítsak át egyet ilyenné.... hát jó, legyen. De persze ne sima, egyenes szárú nadrágot képzeljetek, az túl egyszerű lenne, hol maradna akkor a kihívás? :) Nem, ez egy klassz kis térdfoltos darab.
A térdfoltnak tényleg van annyi előnye, hogy tudom, hol legyen a cipzár. Azt említettem már, hogy a térdfolt íves aljú? Még nem? Pedig az. Persze, hátul nincs ugyanott varrás, hogy megkönnyítse a dolgomat.
Így aztán először az oldalvarrásokat bontottam fel egy részen, és az ívelt varrást. Aztán a felső rész oldalvarrását visszavarrtam, a ráhagyást kisimítva, és így vágtam egyenesre.
Így az alsó rész felemás maradt:
De persze aztán egyformára vágtam, persze megtartva az ívet. Ez után az alsó résszel könnyű dolgom volt, a szélét keskenyen összecikk-cakkoltam a cipzáréval, majd a fogazatig visszahajtottam, és mellette letűztem.
A felső részre alátét kell, mivel a cipzárnak takarásban kell lennie, és még közé, meg a láb közé is kell egy védőréteg. Mivel nem volt kedvem szabásmintát rajzolni, egyszerűen egy-egy csövet varrtam a megfelelő átmérővel, majd színt-színére fordítva összetűztem a nadrággal, és levarrtam.
Aztán összeillesztettem az alsó és a felső részt, és összeférceltem, majd a cipzár szabad szélét a felső részhez férceltem.
Aztán felvarrtam a cipzárt a felső részre. Aztán leférceltem az alátét leendő felső szélét, valamivel a cipzár legmagasabb pontja felett, majd lehajtottam és a végleges alsó szélnek megfelelően visszahajtva a széléhez férceltem. Elöl is egyenes, mert ívesen nem lehet hajtogatni, de a leendő tulajdonos azt mondta, ez nem zavarja. :)
Ez után a felső szél fércelése alatt kicsivel körbevarrtam. Kibontottam a férceket, a visszáján, a varrás felett kb. egy centivel levágtam a felesleget, és cikk-cakk öltéssel körbetisztáztam a szélét. És kész! Végre-végre!
Nem valami gyönyörű, de tökéletesen működik, és ez a fő.
Most jöhet Dóri blúza, az izgisebb mutogatnivaló lesz.
Addig...
Folt. köv.
Amúgy szeretek stoppolni, jó elüldögélni, és kézzel varrni, bár nem sokat stoppolok zoknit, de ez jó fajta, megérdemli. :)Ha pedig nagyon szeretem, abból ez lesz:
Tényleg nagyon praktikus az olyan hosszú nadrág, aminek a szárát le lehet cipzárazni. Ezzel teljesen egyetértek. Hogy én alakítsak át egyet ilyenné.... hát jó, legyen. De persze ne sima, egyenes szárú nadrágot képzeljetek, az túl egyszerű lenne, hol maradna akkor a kihívás? :) Nem, ez egy klassz kis térdfoltos darab.
A térdfoltnak tényleg van annyi előnye, hogy tudom, hol legyen a cipzár. Azt említettem már, hogy a térdfolt íves aljú? Még nem? Pedig az. Persze, hátul nincs ugyanott varrás, hogy megkönnyítse a dolgomat.
Így aztán először az oldalvarrásokat bontottam fel egy részen, és az ívelt varrást. Aztán a felső rész oldalvarrását visszavarrtam, a ráhagyást kisimítva, és így vágtam egyenesre.
Így az alsó rész felemás maradt:
De persze aztán egyformára vágtam, persze megtartva az ívet. Ez után az alsó résszel könnyű dolgom volt, a szélét keskenyen összecikk-cakkoltam a cipzáréval, majd a fogazatig visszahajtottam, és mellette letűztem.
A felső részre alátét kell, mivel a cipzárnak takarásban kell lennie, és még közé, meg a láb közé is kell egy védőréteg. Mivel nem volt kedvem szabásmintát rajzolni, egyszerűen egy-egy csövet varrtam a megfelelő átmérővel, majd színt-színére fordítva összetűztem a nadrággal, és levarrtam.
Aztán összeillesztettem az alsó és a felső részt, és összeférceltem, majd a cipzár szabad szélét a felső részhez férceltem.
Aztán felvarrtam a cipzárt a felső részre. Aztán leférceltem az alátét leendő felső szélét, valamivel a cipzár legmagasabb pontja felett, majd lehajtottam és a végleges alsó szélnek megfelelően visszahajtva a széléhez férceltem. Elöl is egyenes, mert ívesen nem lehet hajtogatni, de a leendő tulajdonos azt mondta, ez nem zavarja. :)
Ez után a felső szél fércelése alatt kicsivel körbevarrtam. Kibontottam a férceket, a visszáján, a varrás felett kb. egy centivel levágtam a felesleget, és cikk-cakk öltéssel körbetisztáztam a szélét. És kész! Végre-végre!
Nem valami gyönyörű, de tökéletesen működik, és ez a fő.
Most jöhet Dóri blúza, az izgisebb mutogatnivaló lesz.
Addig...
Folt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése